Arnolfo di Cambio

itáliai szobrász

Arnolfo di Cambio (Colle di Valdelse 1245 k. - Firenze, 1310 előtt) itáliai szobrász, Nicola Pisanónál tanult, szinte biztosan közreműködött mesterének számos munkájában: többek közt a bolognai San Domenico híres Szent Domonkos-szarkofág kifaragásában (1264-67), kétségtelenül az ő közreműködésével készült a sienai dóm szószéke (1265-68). Stíluskritikai alapon neki tulajdonítják Annibaldi della Molara bíboros síremlékét a római San Giovanni in Lateranóban (1276) és az Anjou Károly ülőszobrát, ezt valószínűleg 1277-ben fejezett be (Róma, Palazzo del Conservatori). De Bayre bíboros síremléke (1282) az orvietói San Domenicóban a síremlékszobrászat fontos stációja. Rekonstrukciójánál elhagyták ugyan az eredeti gótikus mennyezetet, megmaradt viszont a drapériával letakart ravatalon fekvő bíboros, az oldalt függönyt széthúzó két alak, felettük pedig a Madonna és gyermeke előtt térdeplő bíboros. A XVI. században Giovanni Pisano, Tino da Camaino és mások fejlesztették ki ezt a kompozíciótípust.

Arnolfo di Cambio
Született 1240[1][2][3][4][5]
Colle di Val d’Elsa
Elhunyt 1302. március 8. (61-62 évesen)[2][6]
Firenze[7]
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnolfo di Cambio témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A római San Paolo fuori le mura és a Santa Cecilia in Trastevere templomokba oltár-drapériákat tervezett. (1293) Egy azóta elveszett felirat alapján neki tulajdonítják VIII. Bonifác pápa síremlékét (Róma, Grotta Vaticane). A római Santa Maria Maggiore bazilika betlehemi bölcső kápolnájában levő 1283-ban készült betlehemi jászolról és a három királyokról feltételezik, hogy valószínűleg Arnolfo di Cambio műve. A kereszténység történetében ez volt az első templomba készített jászol.[8]

Írott források tanúsága szerint 1300-ban a firenzei dóm építőmestere volt, valószínűleg ő tervezte a nyugati boltszakaszokat és a főhomlokzat alsó részét, valamint a homlokzat díszítésére szánt szobrok fontosabb darabjait is. Stíluskritikai alapon ugyancsak neki tulajdonítják a firenzei Santa Croce és a Badia Fiorentina-templom megtervezését. Művészi személyiségéről nehéz valódi képet alkotni, mivel számos műve csak töredékesen maradt fenn. Egyszerűségre törekedett, ugyanakkor fogékonyan élt az antik, a román és a gótikus stílusjegyekkel.

Adatforrások és irodalom szerkesztés

  • Szerk.: Művészlexikon - Bp.1994 Corvina K - ISBN 963-13-3968-8
  • Cincia Valigi Gasline: Róma és a Vatikán - 2005. Perseus - ISBN 88-7280-534-1
  • Carlotta Lenzi Iacometti: A rokokótól a XVIII. század végéig (A művészet története 11. k.) - Bp. 2008. Corvina - ISBN 978-963-13-5660-1
  • Pogány Frigyes kötetei: Róma/Belső terek művészete/Terek és utcák művészete/Festészet és szobrászat az építőművészetben/A szép emberi környezet - Bp. Műszaki K.
  • Fajth T. – Dombi J.: Itália (6. kiadás) - Bp. 1977. Panoráma K. - ISBN 963-243-119-7
  • Wellner István: Velencétől Rómáig – Bp. 1973. Panoráma K. - ISBN 963-243-012-3

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Athenaeum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Structurae (angol, francia és német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. mutualart.com. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Arnolfo di Cambio, Arnolfo di Cambio
  7. Union List of Artist Names (angol nyelven), 2011. április 20. (Hozzáférés: 2018. október 25.)
  8. Betlehemi jászol. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 12.)