Asbóth Oszkár (nyelvész)

(1852–1920) magyar nyelvész, szlavista, egyetemi tanár, az MTA tagja

Asbóth Oszkár (Újarad, 1852. augusztus 10.Budapest, 1920. augusztus 24.[1]) nyelvész, a szláv nyelvtudomány egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1892, rendes: 1907). Fia, Asbóth János, testvére Asbóth Lajos. Fő munkája a magyar nyelv szláv eredetű elemeinek kutatása. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja.

Asbóth Oszkár
Született Asbóth Oszkár
1852. augusztus 10.
Újarad
Elhunyt 1920. augusztus 24. (68 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Hertel Ágnes[1]
Foglalkozása nyelvész, egyetemi tanár
Sírhelye Farkasréti temető (1-1-375/376)[2]

ÉleteSzerkesztés

Asbóth János és Glatz Matild gyermeke.[1] Egyetemi tanulmányait Budapesten, Lipcsében, Berlinben és Göttingenben járta ki. 1875-ben szerzett bölcsész oklevelet. 1880-tól a Budapesti Egyetem magántanára volt, egy évvel később helyettes (1882-1885), 1885-től pedig rendkívüli tanár lett 1892-ig. 1892-től taníthatott rendes tanárként 1919-ig. 1892-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1907-ben lett az Akadémia rendes tagja. 1907-től tíz évig a Nyelvtudomány című folyóirat szerkesztője volt.

MűveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés