Aszpelta

núbiai király

Aszpelta (uralkodói nevén Merikaré; uralkodott: Kr. e. 600 körül – 580 körül) núbiai kusita király, a napatai kor uralkodója. Uralkodásáról núbiai viszonylatban gazdag írásos anyag maradt fenn, valószínűleg az ő korában érte Núbiát II. Pszammetik egyiptomi fáraó Kr. e. 593-as hadjárata.

Aszpelta
előd
Núbia
kusita uralkodója
utód
Anlamani
Aramatelqo

Anlamani-Statue-CloseUpOfHead MuseumOfFineArtsBoston.png

Uralkodása Kr. e. 7. - 6. század fordulója
Prenomen
<
ramrkA
>

Merikaré
Nomen
<
iz
p
rw
tA
>

Aszpelta
Apja Szenkamaniszken
Anyja Naszalsza
Gyermekei Aramatelqo
Amanitakaye
Sírja Nuri (Nu. 8)
Fontosabb építkezései Meroé, Napata, Kawa, Szanam
A Wikimédia Commons tartalmaz Aszpelta témájú médiaállományokat.

CsaládjaSzerkesztés

Szenkamaniszken király és Naszalsza királyné fia volt, Anlamani öccse és utóda. Feleségei Henuttahebit (akit Nuriban a 28-as piramisba temettek), Weqemale (Nuri 40 piramis), Aszata (Nuri 42) és Artaha (Nuri 58);[1] talán nővérét, Madikent is feleségül vette.[2]

UralkodásaSzerkesztés

Aszpelta fivére, Anlamani halála után foglata el a kusita trónt. Trónra lépésének eseményeit az úgynevezett Választási sztélé beszéli el, amelyből megtudhatjuk, hogy a királyt személyesen a napatai Ámon jelölte ki, valamint felsorolja a király nőági őseit. Második uralkodási évében azonban összeütközésre került sor az uralkodó és a napatai papság között, amelynek végén Aszpelta halálra ítélt és megégettetett több papot, akik – valószínűleg manipulálva a isteni jóslatokat – halálra ítéltettek egy ártatlan embert.

Minden valószínűség szerint Aszpelta korára tehető az egyiptomi XXVI. dinasztia uralkodója II. Pszametik Kr. e. 592-es núbiai hadjárata,[3] melyre talán azért került sor, mert Aszpelta fenyegetést jelentett Pszammetik uralmára a Napatához közeli Felső-Egyiptomban. A Napatáig hatoló egyiptomi csapatok útjuk során az elfoglalt városok templomaiban szétverték a kusita uralkodók szobrait. A széttört szobrokat a későbbi restaurálásokkor a templomokban eltemették. Ilyen szoborlerakat (cachette) került elő Dzsebel Barkalban Ámon nagy templomában és Dukki Gelben, amelyekben a legkésőbbi szobrok Aszpeltát áprázolják.

TemetkezéseSzerkesztés

A király piramisa a nuri királyi temetőben található Nu. 8 sír; a nekropolisz második legnagyobb építménye.[4] Mind a sírkamra falát, mind a szarkofágot egyiptomi hieroglif szövegek borítják. Mivel a sírkamra teteje beszakadt, nem fosztották ki teljesen a rablók, így George Reisner 1916-os ásatásakor számos ékszert, becsétet, kozmetikai edényt és usébtit talált a törmelék alatt. A feltárt leletek jelzik, hogy az uralkodó gazdag temetést kapott. A leletek nagy része ma a Bostoni Szépművészeti Múzeumban találhatóak. Reisner tárta fel Aszpelta és fivére palotáját is, 1920-ban.

EmlítéseiSzerkesztés

 
Fajansz ankh Aszpelta kártusaival. Áldozati ajándék Meroéból, ma a Petrie Múzeumban
 
Aszpelta kártusa
 
Szobor Gebel Barkalból

Aszpeltának rengeteg említése maradt fenn:[5]

  • Két, Aszpelta kártusát ábrázoló plakett (Ashmolean Museum 1932.749 és Brüsszel, E.7010) a kawai A templom nyugati oldalkamrájából.[6]
  • Aszpelta gránitsztéléjének töredékei (Ashmolean Museum I9J2.I295) a kawai T templom udvarának délkeleti sarkából.[7]
  • Fal, Aszpelta ábrázolásával (Ashmolean Museum 1936.662). Az egyik jelenetben a király Maat ábrázolását nyújtja a kosfejű Ámon-Ré és Anuket felé, egy másik ábrázolás Ámon-Ré és Mut előtt ábrázolja a királyt.[8]
  • Gránitsztélé (Berlin 2268). A jelenet Nasztaszen királyt ábrázolja Pelkha anyakirálynéval, egy másik jelenet Nasztaszent Szehmah királynéval. A 8. uralkodási évre datált szöveg említi Aszpelta, Harsziotef, Alara és Kambaszuten (talán Hababassal azonos) királyokat. Eredetileg valószínűleg Gebel Barkalban állt.[9]
  • Aszpeltának szentelt szentély a szanami templomban.[10]
  • Aszpelta sztéléje (Louvre C. 257), talán Szanamból.[11]
  • Haliut, Kanad polgármestere, Pianhi fiának dioritsztéléje, melyet Aszpelta állíttatott. A szöveg említi Naszalsza anyakirálynét.[12]
  • Trónra lépési sztélé Aszpelta első évéből; a felső jelenet Naszalsza királynét ábrázolja. (Kairó, Mus. Ent. 48866) Gebel Barkalban találták.[13]
  • Örökbe fogadási sztélé Aszpelta harmadik évéből, valószínűleg Szanamból. A szöveg arról számol be, hogy Henuttahebitet kinevezték Napata papnőjévé. A királyt anyjával, Naszalszával és Madiken királynéval ábrázolják.[14]
  • Aszpelta szobra (Boston 2J.7JO)[15]
  • Aszpelta egyik kanópuszedényének töredéke Anlamani sírjának (Nuri 6) „A” helyiségében[16]
  • Nuri 8 sír, Aszpelta sírja: Reisner tárta fel 1917-ben. Négy alapítási lerakata táblákkal és kupákkal ma különböző múzeumokban. Kápolnájának egy sztéléjét később felhasználták a Nuri 100 sírhoz. A Nu. 8 sírban három sírkamra található, megtalálták az uralkodó szarkofágját is. A leletek közt arany- és ezüstvázák, feliratos aranyváza (Boston 20.341), ezüst serleg (Boston 24.901.), arany pecséthengerek (Boston 21.339-40), feliratos alabástromedények (Kartúm, 1386 A, Boston 20.1070), két kanópuszedény (Boston 20.1062), porfír áldozati asztal (Boston 21.1192).[17]
  • Két alabástromedény Aszpelta nevével a meroéi déli temető S.44 sírjából (Boston 24.886, Kartúm 182I)[18]
  • Alabástromváza Aszpelta nevével és fajansz töredék Aszpelta kártusával (Brüsszel E. 3539, E. 3977), valamint fajansz töredék Aszpelta kártusaival (Koppenhága, Ny Carlsberg Glypt. IE.I.N. 1307-8)[19]

Aszpelta az egyiptomi fáraókéhoz hasonló ötelemű titulatúrát vett fel.[20]

  • Hórusz-név: Noferha („Kinek megjelenése gyönyörű”)
  • Nebti-név: Noferha („Kinek megjelenése gyönyörű”)
  • Arany Hórusz-név: Uszerib („Erős szívű”)
  • Uralkodói név: Merikaré („Ré lelke szeretett”)
  • Személynév: Aszpelta

JegyzetekSzerkesztés

  1. Porter and Moss, pg 232
  2. Aidan Dodson & Dyan Hilton: The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson, 2004, pp 236-239 ISBN 0-500-05128-3
  3. The New Encyclopædia Britannica: Micropædia, Vol.8, 15th edition, 2003. p.817
  4. Aspelta
  5. Bertha Porter; Rosalind L B Moss; Ethel W Burney, Topographical bibliography of ancient Egyptian hieroglyphic texts, reliefs, and paintings. VII, Nubia, the deserts, and outside Egypt, Oxford: Griffith Institute, 1995
  6. Porter–Moss, p. 184
  7. Porter–Moss, p. 187
  8. Porter–Moss, p. 188
  9. Porter–Moss, p. 193
  10. Porter–Moss, p. 199
  11. Porter–Moss, p. 202
  12. Porter–Moss, p. 216
  13. Porter–Moss, p. 217
  14. Porter–Moss, p. 218
  15. Porter–Moss, p. 221
  16. Porter–Moss, p. 226
  17. Porter–Moss, p. 227
  18. Porter–Moss, p. 259
  19. Porter–Moss, p. 261
  20. László Török, The kingdom of Kush: handbook of the Napatan-Meroitic Civilization

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aspelta című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.