Asztalos Lajos (sakkozó)

magyar sakkozó

Asztalos Lajos (Pécs, 1889. július 29.Budapest, 1956. november 1.) sakkozó, nemzetközi mester, sakkolimpikon, magyar bajnok, nemzetközi versenybíró, sakk szakíró, sportvezető.

Asztalos Lajos
Személyes adatok
Születési dátum 1889. július 29.
Születési hely Pécs
Halálozási dátum 1956. november 1. (67 évesen)
Halálozási hely Budapest
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Cím nemzetközi mester (1950.)
Legmagasabb Élő-pontszám 2656[1]
Legmagasabb ranglista 11.[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Asztalos Lajos témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Görög és latin nyelvszakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1912-ben magyar sakkmesteri, 1949-ben nemzetközi mesteri szintre jutott. Az 1913–1936 között rendezett nemzetközi sakkversenyeken számos esetben nyert, vagy helyezést ért el.

1911–től, valamint Magyarországra visszatelepülését követően 1943-tól többször vett részt a magyar bajnokságokon (nemzeti mesterversenyeken). 1911-ben Budapesten a 6–8. helyen végzett, 1912-ben Temesváron ezüstérmes, 1913-ban Debrecenben megszerezte a bajnoki címet.[3] 1943-ban bronzérmes és 1946-ban a 7. helyet szerezte meg.[4]

Az 1907-ben alakult Fővárosi Sakkozó Társaság könyvtárosa,[5] 1912-ben a Társaság titkárává választották,[6] és a Budai Sakkozó Társaság választmányi tagja lett.[7] 1918-ban a Magyar Birodalmi Sakkszövetség jegyzőjévé választották.[8]

Az első világháborút követően, 1920–1942 között, Szerbiában élt, és a jugoszláv válogatott tagjaként vett részt két hivatalos (1927, 1931) és két nemhivatalos sakkolimpián (1926, 1936). 1942-ben tért vissza Magyarországra.

1946-1949-ig a Magyar Országos Sakkszövetség kapitánya volt, majd ezután 1955-ig a Magyar Sakkszövetség elnöke lett. 1949–1956 között a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnökségi tagja, a FIDE nemzetközi minősítő bizottságának elnöke volt. Az 1951-től megjelenő Magyar Sakkélet szerkesztő bizottsági tagjaként, főmunkatársaként számos cikket tett közzé e folyóiratban, egészen 1956-ig. Ugyancsak írt tanulmányokat a Kecskeméten megjelenő, Magyar Sakkvilágba (a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége hivatalos lapja) 1946-1947 között. Romanovszki Péter: A megnyitás alapelveiről címmel a Magyar Sakkvilág Könyvtára című sorozatban megjelent tankönyve az ő fordítása volt.

 
Asztalos Lajos sírja Budapesten. Kerepesi temető: 33/3-1-18.

Fő műve a Bán Jenővel együtt írt A sakkjáték elemei c. könyv, mely máig a magyar sakkozás „bibliája”. Földi József kiegészítésével nyolcadszor adták ki 2005-ben, s a kommentár szerint „A magyar sakktársadalom régi álma, vágya teljesül, amikor hosszú-hosszú évek után ismét megjelenik az `Asztalos - Bán`!”

MűveiSzerkesztés

  • A sakkjáték elemei I-III. (Bán Jenővel, Budapest, 1949), újabb kiadása 1991.
  • Botvinnik győzelme a sakkvilágbajnoki küzdelemben (Barcza Gedeonnal, Kecskemét, 1949);
  • A XX. szovjet sakkbajnokság. (Flórián Tiborral együtt). Sport Kiadó, Kecskemét, 1953. 160 oldal
  • A XXI. szovjet sakkbajnokság. Sport Lap és Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1955. (A magyar sakkélet könyvei sorozatban). 159 oldal

EmlékezeteSzerkesztés

  • Nevét az 1958 óta évenként rendezett budapesti nemzetközi sakkverseny vándordíja őrzi.
  • Dr. Asztalos Lajos nevét viselő nemzetközi emlékversenyeket rendeztek 1958-1960 között Balatonfüreden, 1961-ben Debrecenben, 1963-ban Miskolcon, 1964-ben Pécsett, majd 1965-ben Gyulán, 1966-ban Szombathelyen, 1967-ben Salgótarjánban, melyeknek leírását a Magyar Sakkszövetség megjelentette.
  • Cikkeinek válogatása jelent meg a Németh László szerkesztette 100 éves a Monori Sportegyesület, 1901-2001 című tanulmánykötetben.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1951)[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A legmagasabb számított Élő-értéke 1913 júliusban: Chessmetric Player Profile: Lajos Asztalos (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  2. A legjobb helyezése a világranglistán 1917 február és 1918 január között Chessmetric Player Profile: Lajos Asztalos (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  3. (1913. július 27.) „A debreceni versenyek”. Budapesti Hírlap 33. (177.), 36.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 19.)  
  4. Négyesi György, Honfi György. Az egyéni magyar sakkbajnokságok. Szerzők e-book magánkiadása (2014). ISBN 978-963-12-0734-7 
  5. (1907. október 11.) „Sakk”. Pesti Hírlap 29. (241.), 16.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 19.)  
  6. (1912. február 18.) „A Fővárosi Sakkozó Társaság”. Budapesti Hírlap 32. (42.), 40. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 19.)  
  7. (1912. február 25.) „A Budai Sakkozó Társaság”. Budapesti Hírlap 32. (48.), 37.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 19.)  
  8. (1918. augusztus 8.) „A Magyar Birodalmi Sakkszövetség megalakulása”. Pesti Hírlap 40. (183.), 9.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. április 19.)  
  9. Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. jan. 29.) 3. o.

ForrásSzerkesztés