Főmenü megnyitása

Asztalos Sándor (Nagyenyed, 1908. június 15.Kolozsvár, 1981. november 29.[1][2]) jogász, jogi szakíró.

ÉletútjaSzerkesztés

Kolozsvárt volt ügyvéd; az EMGE jogtanácsosaként vezette az Erdélyi Gazda jogi mellékletét, cikkei jelentek meg a Brassói Lapokban, Mikó Imrével szerkesztette a Magyar Kisebbség jogi mellékletét, a Kisebbségi Jogéletet. 1937-ben részt vett a vásárhelyi találkozó előkészítésében, a vitaülések alelnöke és egyik előadója, bekapcsolódott a MADOSZ Petőfi-akciójába.

A Bolyai Tudományegyetem jogi karán tanár (1946-52), tanulmányait a pénzügytan, munkajog és polgári jog köréből egyetemi kiadványok közölték. A Jogi Kis Könyvtár c. sorozatban megjelent értekezései: Az állami döntőbíráskodás (1956); Alkalmazás, áthelyezés, a munkaszerződés felbontása (1957); Lakóházak építése állami hitellel (Fekete Györggyel, 1957, német nyelven is); A szállítási szerződések (1958); Az alkalmazottak felelőssége (Mikes Jánossal, 1959). Fordított Șerban Beligrădeanu és Aneta Grigorovici jogtudományi munkáiból (1978). Élete utolsó évtizedeiben mint a fotóművészet művelője jelentkezett; számos hazai és nemzetközi kiállításon aratott sikert. Írói arcképfotói rendszeresen megjelentek az Utunkban és irodalmi kiadványokban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gaal György: Tört kövön és porlandó kereszten: Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben. Kolozsvár: Stúdium. 1997. 33. o. ISBN 973-9258-21-2  
  2. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Kovács András: Asztalos Sándor arcképcsarnoka. A Hét, 1974/31.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés