Asztalos Sándor (jogász)
Asztalos Sándor (Nagyenyed, 1908. június 15. – Kolozsvár, 1981. november 29.[2][3]) jogász, jogi szakíró.
Asztalos Sándor | |
Született | 1908. június 15. Nagyenyed |
Elhunyt | 1981. november 29. (73 évesen)[1] Kolozsvár |
Állampolgársága | román |
Foglalkozása | jogász |
Sírhelye | Házsongárdi temető |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életútja
szerkesztésKolozsvárt volt ügyvéd; az Erdélyi Gazdasági Egyesület (EMGE) jogtanácsosaként vezette az Erdélyi Gazda jogi mellékletét, cikkei jelentek meg a Brassói Lapokban, Mikó Imrével szerkesztette a Magyar Kisebbség jogi mellékletét, a Kisebbségi Jogéletet. 1937-ben részt vett a vásárhelyi találkozó előkészítésében, a vitaülések alelnöke és egyik előadója, bekapcsolódott a MADOSZ Petőfi-akciójába.
A Bolyai Tudományegyetem jogi karán tanár (1946–52), tanulmányait a pénzügytan, munkajog és polgári jog köréből egyetemi kiadványok közölték. A Jogi Kis Könyvtár című sorozatban megjelent értekezései: Az állami döntőbíráskodás (1956); Alkalmazás, áthelyezés, a munkaszerződés felbontása (1957); Lakóházak építése állami hitellel (Fekete Györggyel, 1957, német nyelven is); A szállítási szerződések (1958); Az alkalmazottak felelőssége (Mikes Jánossal, 1959). Fordított Șerban Beligrădeanu és Aneta Grigorovici jogtudományi munkáiból (1978). Élete utolsó évtizedeiben mint a fotóművészet művelője jelentkezett; számos hazai és nemzetközi kiállításon aratott sikert. Írói arcképfotói rendszeresen megjelentek az Utunkban és irodalmi kiadványokban.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM41631, Asztalos Sándor, 2018. szeptember 3.
- ↑ Gaal György: Tört kövön és porlandó kereszten: Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben. Kolozsvár: Stúdium. 1997. 33. o. ISBN 973-9258-21-2
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források
szerkesztés- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
További információk
szerkesztés- Kovács András: Asztalos Sándor arcképcsarnoka. A Hét, 1974/31.