Főmenü megnyitása

Báthori Miklós (váci püspök)

váci püspök

Ecsedi Báthori Miklós (1435? – 1506) váci püspök, a humanizmus jeles magyar képviselője. Építkezéseinek nagy része elpusztult, de emléke máig él.[1]

Báthori Miklós
Vac-emlektabla-bathori-miklos.jpg
Életrajzi adatok
Született ?1435
Elhunyt 1506
Szülei Báthori István
Munkássága
Vallás római katolikus egyház
Felekezet római katolikus
Tisztség
  • katolikus püspök
  • megyéspüspök

Hivatal Váci püspök
Elődje Bátyai Vince
Utódja Szelestei Gosztonyi János
A Wikimédia Commons tartalmaz Báthori Miklós témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Báthori István, a várnai csatában elesett korábbi országbíró és Butkai Borbála fiaként született.[1] Öt fiú- és két lánytestvére volt.

Bolognában tanult Galeotto Marzio tanítványaként. 1469-től választott szerémi püspök, 1474-től haláláig váci püspök volt. Később is tartotta azokkal a kapcsolatot – Marsilio Ficino, Sebastiano Salvini –, akiket Itáliában megismert. Levelezett velük és Magyarországra hívta őket. Francesco Bandini a barátja volt, Marsilio Ficino a filozófiai munkáját ajánlotta neki, levelezett Guarino Veronese fiával, Battistával is.[1]

Kezdetben Mátyás király nagyra becsülte őt, váci építkezéseire a budai palotában dolgozó mestereket fogadta fel.[1] A püspök állandóan képezte magát, Ciceróját még a királyi tanácsba is magával vitte. Ficino egy leveléből tudjuk, hogy ő és a király is nagyon érdeklődőtt Platón iránt.[2] Igazi reneszánsz udvart épített ki, amelynek jelentősége különösen megnőtt Vitéz János esztergomi érsek 1472-es halála után. Ekkor már szívesebben tartózkodtak a humanisták Vácott, mint Esztergomban vagy Budán. Az 1480-as évek elején azonban a király megharagudott rá.[1]

Nógrádi birtokain is építkezett, a nógrádi várat az itáliai származású Traguinus Jakab építész tervei alapján kibővíttette és megerősíttette.[3]

Mátyás halála után Vácott főiskolát alapított, ahol az összes tudományt tanították olyan híres itáliai professzorok, mint Pescennio Francesco Negro és Bernardino d'Udine.[1]

1506. február 24-én hunyt el. Sírköve máshová beépítve fennmaradt, ennek feliratát egy korabeli feljegyzésből ismerjük.[1]

JelentőségeSzerkesztés

Tevékenysége nyomán Vác békés virágzásnak indult, aminek csak a török hódítás vetett véget a 16. század végén. Udvara a művészetek fellegvára volt. Szobrászokat, festőket, építészeket hívott a városba. Írt egy verses történeti művet, amely azonban elveszett. Könyvtárának egyetlen hiteles darabját (Cicero: Tusculanarum quaestionum liber Tusculanumi kérdések könyve) ismerjük, de több más konkrét könyvről is sejtjük, hogy eredetileg az könyvtárát gazdagította.[1]

ForrásSzerkesztés