Békásmegyeri robbanás
A békásmegyeri robbanás néven elhíresült tragédia 1993. szeptember 14-én következett be a főváros III. kerületében található békásmegyeri lakótelep Jós utca 8. alatt található panelházában és a detonáció következtében a panelszerkezet több helyen beomlott.[1] A robbanással járó esemény okozója egy pszichés zavarokkal küszködő fiatalember, Mádi Lajos, aki illegálisan tartott vegyszereket és pirotechnikai eszközöket a lakásán. A szerencsétlenségben Mádin kívül még 6 ember vesztette életét, a legmegrázóbb azonban egy testvérpár, a 16 éves Hegyi Dalma és a 17 éves Hegyi Balázs halála[2] volt, akik a szemtanúk szeme láttára vetették ki magukat a lángoló épületből a mélybe.
| Békásmegyeri robbanás | |
| Adatok | |
| Dátum | 1993. szeptember 14. 4:00 k. |
| A katasztrófa oka | Pirotechnikai eszközök, pirotechnikai anyagok, tűz- és robbanásveszélyes vegyi anyagok felhalmozása, azok szakszerűtlen tárolása és helytelen használata |
| Érintett terület | Békásmegyer, Budapest III. kerülete |
| Halottak száma | 7 |
| Sebesültek száma | 10 |
| Kitelepítettek száma | 210 |
| Térkép | |
 é. sz. 47° 36′ 11″, k. h. 19° 03′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 11″, k. h. 19° 03′ 42″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Békásmegyeri robbanás témájú médiaállományokat. | |
Az esettel hosszú ideig foglalkoztak a sajtóban, ugyanakkor a tragédia rámutatott arra, hogy a magyar tűzoltóság komoly technikai hiányosságokkal rendelkezik. Ráadásul Békásmegyeren még az eset után is hosszú időn át nem volt tűzoltólaktanya.
Előzmények szerkesztés
A Jós utcai 10 emeletes panelházakat 1979-ben építették.
A tragédiáért felelős Mádi Lajosról, aki édesanyjával lakott a 8-as számú panelházban, csak a történtek után derült ki, hogy skizofréniával kezelték. Mádi tisztaságmániás volt, és a lakók többször látták, hogy akkumulátorokat és egyéb gyanús vegyi anyagokat cipel fel kilencedik emeleti lakásukra. A lakók még érezték is a vegyszerszagot a szellőzőkön át. A rendőrség sosem adott pontos felvilágosítást, ezért merész találgatások láttak napvilágot Mádiról később, többek között, hogy maffiakapcsolatokkal bírt volna, mert a munkanélküli férfiről sosem tisztázódott, hogy honnan szerezte be az anyagokat. A nappalijukban is hatalmas mennyiségű, kb. 30 kg TNT-t tárolt Mádi.
A lakók már 1992-ben jelentették a rendőrségen, hogy Mádi közveszélyes és őrült, valamint gyanús dolgokat művel a lakásában. A rendőrség azonban nem intézkedett, mivel nem történt konkrét bűncselekmény. Mádi kezelőorvosa szerint sem voltak arra utaló jelek, hogy bármire is készülne, sőt valószínűleg nem is volt célja robbantani, tehát a tragédiához az amatőr hanyagsága és a veszélyes anyagokhoz való hozzá nem értése járult hozzá, bár az egyik szomszédot, Fűzynét gyilkossággal fenyegette meg, aki a robbanás egyik túlélője és közvetlen szemtanúja volt. A tragédia előtti napon Mádi még petárdákat hajigált ki az ablakon és felerősített zenét hallgatva zavarta az embereket.
A tragédia szerkesztés
A szemtanúk szerint a helyszínen három robbanás történt hajnali négy óra tájban. A vizsgálatok szerint a mosógépben tárolt pirotechnikai anyagokról elpárologhatott a nedvesség, az így létrejövő kémiai kölcsönhatások nyomán az anyagok felrobbantak, ezzel indítva el a végzetes események láncolatát. Tehát itt következett be az első detonáció. Fűzyné ekkor még hallotta Mádi hangját, aki menekülőre próbálta fogni. Az asszony állítása szerint ezt mondta: „Gyorsan menjünk, mert itt maradunk!”
Az első robbanást követte egy másik, vélhetően a nappaliban tárolt TNT lobbant be, ami a leghatalmasabb pusztítást vitte véghez. Ebben a robbanásban halt meg Mádi és édesanyja, valamint a négytagú Hegyi család. A testvérpár, Balázs és Dalma saját szemükkel látták szüleiket elveszni a tűzben, mert a szemtanúk szerint kiálltak a 9. emeleti lakásuk ablakába, onnan kiabálva le: „Égnek a szüleink! Égnek a szüleink! Segítsetek emberek!” Fűzyné azt is hallotta, hogy miután a testvérek semmi esélyt sem láttak a menekülésre, azt kiáltották, hogy le fognak ugrani. Az idős asszony megpróbált nekik kiáltani, hogy ne tegyék, de Balázs és Dalma egymás kezét fogva levetették magukat a mélybe és szörnyethaltak.
Bekövetkezett még egy harmadik detonáció is. A szakértői és hatósági vélemények szerint a három robbanásból egy gázrobbanás is lehetett, de nem a gázrobbanás volt a tragédia fő okozója. Egy embert, Muszbek Zoltánt, a robbanás kirepített a lakásából, ő viszont túlélte és később a legtöbb nyilatkozatot ő tette a sajtónak az átélt borzalmakról (Muszbek 1995-ben elhunyt agydaganatban, ami orvosai szerint az esés következménye lehetett).
A tűz rendkívüli hevességgel égett, vélhetően a házban tárolt veszélyes anyagok miatt. Az első két detonáció során lángcsóvák, pontosabban napalmcsóvák, sőt repeszdarabok repültek ki a házból. A robbanás keltette lökéshullám a szemben levő házak valamennyi ablakát kitörte és a távolabbi Szentendrén is érezni, illetve hallani lehetett a zaját. A robbanás erejét mutatja, hogy a homlokzati főpanelek kiszakadtak és mintegy tíz métert repültek, a ház környékén 200 parkoló autó rongálódott meg, s a helyszíntől még 300 méterre levő autókban is kisebb károkat okoztak a repeszek.
A károkról részletesen Tarlós István III. kerületi polgármester számolt be többek közt a sajtónak. Az épület 6., 7., 8., 9., és 10. emelete gyakorlatilag teljesen megsemmisült. A 6-os számú lépcsőház hatodik emelettől felfelé eső lakásai és a 10-es lépcsőház egyik lakása is tönkrement.
A tragédia végeredménye 7 halott és 10 sérült. Közülük öten az első két robbanás során vesztették életüket, köztük Mádiék és a Hegyi család, a többiek azt követően haltak meg. Vagy 15 lakás teljesen lakhatatlanná vált, míg a keletkezett kár mintegy 250 millió forintra rúgott.
A vizsgálatok és intézkedések szerkesztés
A katasztrófa helyszínéről 210 embert telepítettek ki, akik részben rokonoknál húzták meg magukat, majd pedig átmeneti elhelyezést kértek az önkormányzattól. Mivel felszabadítható lakás alig akadt, egy iskolai tornaterembe vitték a lakókat. A robbanást követően azonnal a helyszínre sietett Göncz Árpád akkori köztársasági elnök, Demszky Gábor Budapest akkori főpolgármestere és Tarlós István. Mindhárman azonnali segélyt ígértek a robbanás túlélőinek, akik közül sokan gyakorlatilag mindenüket elvesztették. A tragédia az egész országot megrendítette és azonnal felajánlásokat tettek a károsultaknak, akiknek már az első napon 30 ezer forint azonnal segélyt utaltak ki, s további 5 millió forintot szavazott meg a továbbiakban az Antall-kormány. A Domus áruház is ötvenezer forint értékben engedte meg, hogy a lakók új bútort válogassanak maguknak. Az OTP Ingatlan Rt. is felajánlotta, hogy egymillió forintért megveszi azoknak az ingatlanját, akik nem akarnak visszatérni. Az ígéretek ellenére viszont keveseknek jutott valódi kárpótlás. Egy nyolcadik emeleten élő család, akiknek a lakására Mádiék lakása omlott rá, egy közelben fekvő, pontosan ugyanolyan épületet kaptak volna, de ők a tragédia miatti személyes okok miatt elköltöztek Budaörsre és minthogy nem maradt semmijük, ezért a semmiből kellett újra megteremteniük az újrakezdés feltételeit. Fűzynének is csak az idősek otthonát tudták felajánlani. Mások csak azért költöztek vissza az épületbe, mert anyagi helyzetük nem tette lehetővé, hogy elhagyják a helyet.
A hatóság eleinte még nem vetette el annak lehetőségét, hogy gázrobbanás okozta a hatalmas detonációt, de aztán igen hamar nyilvánvaló vált, hogy a szerencsétlenség fő okozói a Mádi Lajos által illegálisan és szakszerűtlenül tárolt vegyszerek és robbanószerek voltak. A robbanás centrumánál nem volt gázvezeték, továbbá a lakás gázfőcsapja elzárva maradt a szerencsétlenséget követően is. A vizsgálatok biztonságos elvégzése érdekében a megrongálódott födémszerkezetet meg kell erősíteni, sőt felmerült, hogy talán az egész épület bontásra szorul, mivel a tartóelemek nem lesznek képesek már megtartani a falakat. Annál is inkább, mivel a kiszakadt panelfalból vagy 20 cm-re lógott ki az a tartófal, amelyen a födémszerkezet is nyugodott. Amennyiben ez a fal összeomlana, illetőleg összeomlott volna a robbanás során, úgy a teljes panelház is összerogyna, maga alá temetve az összes lakót.
Tarlós István a történteket úgy jellemezte, hogy a Mádihoz hasonló „őrültek” máshol is éppúgy akadnak, azt viszont elismerte, hogy a főváros ilyenre nincs felkészülve, mert nincs katasztrófa-elhárítási programja.[3]
Az áldozatok emlékére a békásmegyeri Jós utcában ma tábla áll. Egy külön tábla áll még Hegyi Balázs és Hegyi Dalma emlékére a Kelta utcai Általános és Szakiskola falán, amelynek tanulói voltak a testvérek. A Jós utca 8. alatti panelt azóta helyreállították, és ma is élnek benne.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jós utcai tragédia Archiválva 2017. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, fovaros.katasztrofavedelem.hu
- ↑ Jós-utcai robbanás emléktáblája, dka.oszk.hu
- ↑ „Nem vagyunk felkészülve az ilyen katasztrófákra”, beszelo.c3.hu