Bórsav
| Bórsav | |||
| |||
| IUPAC-név | Bórsav | ||
| Más nevek | Ortobórsav, bórossav (nem ajánlott), Sassolite, Optibor®, Borofax® | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 10043-35-3 | ||
| PubChem | 7628 | ||
| ChemSpider | 7346 | ||
| EINECS-szám | 233-139-2 | ||
| DrugBank | DB11326 | ||
| KEGG | D01089 | ||
| ChEBI | 33118 | ||
| RTECS szám | ED4550000 | ||
| ATC kód | S02AA03 | ||
| InChIKey | KGBXLFKZBHKPEV-UHFFFAOYSA-N | ||
| Gmelin | 1585 | ||
| UNII | R57ZHV85D4 | ||
| ChEMBL | CHEMBL42403 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | B(OH)3 | ||
| Moláris tömeg | 61,832 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér kristály | ||
| Sűrűség | 1,44 g/cm³ (szilárd)[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | 50 g/l (21 °C)[1] | ||
| Savasság (pKa) | 9,24 | ||
| Gőznyomás | 2,7 hPa (20 °C)[1] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | mérgező (T)[1] | ||
| NFPA 704 |  0
1
0
| ||
| R mondatok | R60-R61[1] | ||
| S mondatok | S53-S45[1] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon vegyületek | Bór-trioxid Bórax | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A bórsav (INN: boric acid) (ortobórsav vagy acidum boricum vagy közönséges bórsav; H3BO3) gyenge sav, melyet először 1702-ben Wilhelm Homberg bóraxból állított elő, és antiszeptikus, rovarirtó tulajdonságai miatt használnak.
A vegyiparban alapanyag. Fehér por, vízben oldódik. Ásványa a szasszolit. Ismerjük még a metabórsavat HBO2 és a pirobórsavat v. helyesebben tetrabórsavat. E savak a bór-trioxid HBO3 és víz vegyületeinek tekintendők.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum boricum néven hivatalos.
Szerkezete
szerkesztésAz ortobórsav színtelen, vízben rosszul oldódó szilárd anyag. Rétegrácsos szerkezetű. A rétegeket hidrogénkötések kapcsolják össze. Ezek a kötések gyengék, a rétegek emiatt egymáson könnyen elmozdulhatnak. A bórsav valójában nem háromértékű, hanem csak egyértékű savként viselkedik. Ez a tulajdonsága azzal magyarázható, hogy datív kovalens kötést alakíthat ki egy vízmolekulával a bóratomja akceptor jellege miatt. A bórsavhoz kötődő vízmolekulában az oxigén-hidrogén-kötések gyengülnek, így ez a vízmolekula tud protont átadni más vízmolekuláknak:
Tehát az ortobórsav vizes oldata BO3−3-ionokat nem tartalmaz.
Kémiai tulajdonságai
szerkesztésA bórsav hevítés hatására tetrabórsavvá (H2B4O7) alakul. Ez a vegyület nem ismeretes szabad állapotban, sói viszont stabilak. Ez a vegyület további hevítés hatására az üveg olvadékára hasonlító bór-trioxiddá bomlik.
Ha a bórsav hidrogénatomjait alkilcsoportokkal helyettesítjük, a bórsav észterei keletkeznek. Ezek a vegyületek a lángot jellegzetes zöld színűre festik, ezért az analitikában a bór kimutatására használják őket.
Előfordulása a természetben
szerkesztésA bórsav a természetben megtalálható vulkanikus eredetű gőzökben (Ezek vulkános vidékeken törnek elő a földből). A gőzök lecsapódnak és kis tavakban gyűlnek össze. A bórsav egyes sói a természetben nagyobb mennyiségben találhatók meg, mint maga a bórsav. A legjelentősebb természetben megtalálható sók a colemanit (CaB3O4(OH)3 · H2O), a bórax (Na2B4O7 · 10 H2O), a borokalcit (CaB4O7 · 4 H2O) és a boracit (2 Mg3B8O15 · MgCl2).
Előállítása
szerkesztésA vegyület előállítható a természetes bórsav bepárlásával is. Főként azonban a természetben előforduló bórásványokból (például bórax, boracit) állítják elő sósavval vagy kénsavval. A bórax reakciója sósavval:
Na2B4O7·10H2O + 2 HCl → 4 B(OH)3 + 2 NaCl + 5 H2O.
Felhasználása
szerkesztésA bórsavat fertőtlenítő (antiszeptikus) hatása miatt a gyógyászatban alkalmazzák. Felhasználják tűzálló üvegek és zománc készítésére is. Az élelmiszeripar tartósítószerként alkalmazza. Alkalmazzák még pirotechikában is a fémporok passziválására, atomerőművekben neutronelnyelésre. Emellett a mezőgazdaságban lombtrágyázásra, mivel a bór alapvető szerepet játszik a növények tápelem felvételében, a szénhidrátok és egyéb asszimiláták szállításában és felhalmozásában, a gyökér- és szállítószövetek kialakításában, valamint a virág- és termésképzésben.
Források
szerkesztés- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
