A MÁV BCmot 350 egy gőzmotorkocsi alvázra épített benzol-mechanikus motorkocsi volt a MÁV-nál.

BCmot 350
MÁV BCmot  350
Pályaszám
MÁV BCmot 350
Általános adatok
GyártóGanz,
MÁVAG,
MÁV Istvántelki Fm.
MÁV Északi Fm.
Gyártásban1926
Darabszám1 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság1 435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség60 km/h
Ütközők közötti hossz11 650 mm
Teljes tengelytávolság6 000 mm
Szolgálati tömeg18,7 t
Hajtásmechanikus 4 fokozatú
Fékek
TípusaKnorr-Westinghouse légfék, kézifék
Gőzvontatás
Hengerek
Száma6
Átmérője120 mm
Dugattyú lökethossza170 mm
Teljesítmény75 LE (55 kW)
ErőátvitelMechanikus, kardántengelyes
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
TípusaNAG BM
Névleges fordulatszám950 1/perc
Üzemanyagkészlet170 l
Kocsi / Motorkocsi
Kerékátmérő1 020 mm
Ülőhelyek száma2. osztály: 10 / 3. osztály: 31 db
Osztályok2., 3. (később 1., 2.)
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

A motorkocsi Dr. Veress Gábor MÁV főmérnök elképzelése alapján a MÁVAG fővállalkozásával, Kornondy Zoltán és Kertész Béla vezetésével készültek. A gyártáshoz a Ganz-ban 1904-ben gyártott, Cmot 07303 pályaszámú Ganz- de Dion-Bouton gőzmotorkocsi járműszerkezetét használták fel. A gőzmotorkocsik alvázát a Északi Főműhely, szekrényét az Istvántelki Főműhely felújította. A gépi berendezést a MÁVAG beépítette az előkészített járműszerkezetbe. A tervezésben a Ganz szakemberei is részt vettek, akik a tapasztalatokat saját motorkocsi fejlesztésüknél hasznosították.

A kocsi hajtásához a német National Automobil Gesellschaft (NAG) Berlin-Frankfurt am Main cég BM típusú, hathengeres, 75 LE (55 kW) teljesítményű benzolmotorját használták fel. (Ezt a motortípust a NAG főleg autóbuszoknál alkalmazta.) A négyfokozatú mechanikus sebességváltóban állandó kapcsolatban levő fogaskerekek voltak. Az összeszorító léghengereket a vezetőállásból tolattyúval működtették. A vezetőállásból kézzel is kapcsolható I. sebességi fokozat töltése a sima indítás miatt időkésleltetéssel tűszelepes fojtással történt. A forgatónyomaték kardánhajtáson át jutott az egyik kerékpárra.

A motorkocsi Bosch gyújtással, indítással és világítással, valamint nyolctuskós csavarorsós kézifékkel és Knorr-Westinghouse légfékkel volt felszerelve, legnagyobb sebessége 60 km/h volt. A motor kipufogógázával fűtötte az utasteret, melyben 10 2. és 30 3. osztályú ülőhely volt. A kétvezetőállásos motorkocsi egyik vezetőállásában poggyászteret alakítottak ki.

A MÁVAG-ban 2396 24/25 munkaszámú, GyK-2 (Gyorskocsi, 2. jelleg) típusjelű 3/1925 gyári számú BCmot 350 pályaszámú motorkocsi műtanrendőri vizsgáját 1926 február 24-én Budapest Keleti pályaudvar és Hatvan között tartották.

Dr. Veress Gábor R. Sieber német vasúti felügyelő írása alapján - melyet a Südstormarnschen Kreisbahn 75 LE (55 kW) teljesítményű NAG benzinmotoros kéttengelyes motorkocsijáról írt - a 14,2 t tömegű, 40 km/h legnagyobb sebességű német járművet összehasonlította a 4,5 t-val nehezebb, 60 km/h végsebességű BCmot 350-tal. Kiderült, hogy a magyar jármű nagyobb tömege ellenére csak 280—300 gr/km benzint fogyaszt, szemben a német 306 gr/km (pótkocsival 543 gr/km) értékével.

1925-ben az Osztrák Szövetségi Vasút (BBÖ) forgalomba állította első benzolmotorkocsiját, amely NAG-motoros kéttengelyes jármű volt. Az Osterreichische Industriewer Warchalowski, Eissler 8 Co. által gyártott, VT 10.0 1 főbb jellemzőit a BCmot 350-é összehasonlítva megállapítható, hogy a MÁVAG motorkocsi egyenértékű volt az osztrákkal.

A Szentes állagába tartozó motorkocsi 1926. április 7-től a Szeged és Hódmezővásárhely közötti 1642/1643 számú vonatot továbbította. Időközben a MÁV a növekvő autóbusz forgalom miatt a 100 km alatti forgalomban a menetdíjakat 30%-kal csökkentette. A motorkocsi korábbi műtanrendőri vizsgáját 1926. május 21-én terjesztették fel elfogadásra. Május 5-től Szeged és Hódmezővásárhely között naponta kétszer fordult, majd október 23-án rendszeres forgalomba állt. A MÁV Istvántelki Főműhely hozzá pótkocsinak a Cmot 07308 pályaszámú gőzmotorkocsit alakította át, amely a BCx 44 121 pályaszámot kapta.

A MÁVAG kéttengelyes motorkocsija az üzemben kitűnően bevált. Egy év alatt heti 3 szolgálati napon 48063 km-t futott. Havi futásteljesítménye 3321–5960 km volt. 1927 májusában kardántengelykapcsoló szakadás miatt egyszer szolgálatképtelen volt. 1927 októberében főjavításon volt, majd a kaposvári fűtőházhoz állomásították és pótkocsijával a FonyódPécs vonalon közlekedett.

Irodalom szerkesztés

  • Szécsey István. Ganz mellékvonali motorkocsik és pótkocsik. Magyar Államvasutak Rt. (2001). ISBN 963-7085-74-2 
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8