Babonić I. János

(?–1334) horvát főúr

Babonić I. János (Babonić II. Babonjeg fia) a 13./14. század fordulójának egyik legjelentősebb horvát főura volt. A történelmi forrásokban 1284–1334 között szerepel († 1334). Nemcsak bán volt — szlavón bán (1317–1322), horvát és dalmát bán (1322) — de 1326–1333 között a királyné tárnokmestere is.

Károly Róberttől kapott méltóságait is kihasználva segítette a család tartományúri hatalmának kiépítését. A család befolyásos tagjaként egyike volt az Anjouk magyarországi trónigényét legkorábban támogató nemeseknek. A szlavón bán tisztét bátyja, Babonić István (Babonić IV. István) halála után örökölte meg. Emiatt szembekerült István fiaival, de legyőzte őket.

1322-ben, amikor I. Károly szembekerült Šubić Mladen bánnal, Babonić János segítségével győzte le a Šubićokat. Jutalmul Károlytól megkapta a horvát és dalmát bán tisztségeit is, a horvátok azonban fellázadtak ellene. Ezért Károly leváltotta tiszteiről, és a Gutkeled nembeli Felsőlendvai Miklóst tette szlavón bánná. János ezt nem akarta elfogadni, és megpróbálta őt feltartóztatni, amikor Miklós a tengerpartra próbált eljutni, az új bán magyar fegyveresei azonban legyőzték seregét.[1]

Ezután újra a Károly hívéül állt; így lehetett a királyné tárnokmestere.

Felesége III. Albert görzi gróf leánya volt. Bizonyosan volt egy lányuk, aki (1328-ban?) Kőszegi II. Péterhez ment feleségül; tőlük ered a szekcsői Herceg család (a Kőszegi család egyik alága).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Garda Dezső: Károly Róbert külpolitikája. Gyergyói Hírlap 2017. december 8–10., p. 7.. [2019. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 29.)

ForrásokSzerkesztés


Előző uralkodó:
Šubić II. Mladen
Horvát bán
horvát, dalmát és szlavón bán
13221323
 
Következő uralkodó:
Felsőlendvai Miklós