Főmenü megnyitása

Baffin-szigeti tundrafarkas

emlősalfaj

A Baffin-szigeti tundrafarkas (Canis lupus manningi), a farkas (Canis lupus) észak-amerikai alfaja. Kizárólag a Kanadához tartozó Baffin-szigeten él. A legkisebb tundrafarkasalfaj.

Infobox info icon.svg
Baffin-szigeti tundrafarkas
Dogs, jackals, wolves, and foxes (Plate IV) C. l. manningi mod.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nem: Canis
Faj: C. lupus
Linnaeus, 1758
Alfaj: C. l. manningi
Tudományos név
Canis lupus manningi
(Anderson, 1943)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Baffin-szigeti tundrafarkas témájú rendszertani információt.

ÉlőhelyeSzerkesztés

A tundrafarkas a föld egyik legbarátságtalanabb vidékén él. Áprilisában a hőmérséklet ritkán emelkedik 30 °C fölé. A föld a felszín alatt néhány centiméteres mélységig tartósan fagyott. Csak kevés emlősállat képes ilyen körülmények között létezni. A legnépesebbek ezek közül a lemmingek és a havasi nyulak, de a farkasfalkának néhány nagyobb zsákmányra is szüksége van ahhoz, hogy életében maradhasson. Jobb zsákmánynak számító állat a pézsmatulok és a sarkvidéki tarándszarvas, ezek azonban csupán kis számban és elszórtan találhatók meg. Emiatt a farkasfalkának olykor 2000 négyzetkilométeres terület is át kell kutatnia. Télen a kisállatok a föld alatt keresnek menedéket, a sarkvidéki tarándszarvasnak azonban délre kell vándorolnia, hogy táplálékot találjon. Azokon a területeken, ahol a sarkvidéki tarándszarvas az egyik legfontosabb vadászzsákmány a farkas követi őt.

Táplálék és vadászatSzerkesztés

A kifejlett sarkvidéki tarándszarvas és a pézsmatulok túlságosan erős ahhoz, hogy egy magányos farkas fel tudja velük venni a harcot. Ha a farkasok nagy zsákmány után néznek, falkában vadásznak. mire a farkasfalka utoléri a pézsmatulkokat, azok rendszerint már kör alakú védekezőállásba rendeződtek. Ennél az alakzatnál a farkasok nem egyenrangú ellenfelek a pézsmatulok szarvával és patájával szemben: a falka éppen ezért *idegháborúba* kezd és arra összpontosít, hogy feltörje a kört. A farkasok ide-oda futkosnak, és arra kényszerítik a pézsmatulkokat, hogy folyvást helyzetet változtassanak, ha szemmel akarják tartani támadóikat. Ez a taktika gyakran nem segít a farkasokon, de ha szerencséjük van, a pézsmatulkok riadtan szétszóródnak. A farkasok azon nyomban üldözésbe kezdenek, és megpróbálnak fiatal vagy gyenge állatokat arra kényszeríteni, hogy kiváljanak a csoportból. Ha az egyik farkas áldozatába harap, a többiek a segítségére sietnek, és közösen teperik a földre a megsebzett állatot.

TestméretekSzerkesztés

  • Fej-törzs-hossz: 100–150 cm.
  • Marmagasság: 65–80 cm.
  • Testtömeg: elérheti a 80 kg-ot (a nőstényeknél kisebb)

SzaporodásSzerkesztés

  • Ivarérettség: hím 3, nőstény 2 éves korban.
  • Párzási időszak: március.
  • Vemhesség időtartama: 61-63 nap.
  • Utódok száma: 4-5.

ÉletmódSzerkesztés

  • Viselkedés: rendszerint 7-10 tagból álló
  • családi csoportokban él.
  • Hangkibocsátás: üvöltés.
  • Táplálék: havasi nyúl, pézsmatulok,
  • sarkvidéki tarándszarvas és lemming.
  • Élettartam: 7 év.

Rokon fajokSzerkesztés

A tundrafarkas a szürkefarkas legészakibb alfaja. A többi alfaj a Mackenzie erdei farkas, az európai farkas, a japán farkas és a vörös farkas.

Társadalmi rangsor a falkábanSzerkesztés

Mozdulatokból, ugrásból és morgásból álló bonyolult *nyelv* szabályozza a farkasklán belüli társadalmi rangsort. A magas rangú farkasok állandóan védik pozíciójukat. Újra és újra ráveszik az alárendelt farkasokat, hogy alázatosan behúzzák a nyakukat vagy a hátukra feküdjenek. Ennek ellenére ritka az összetűzés a farkasok között.

További információkSzerkesztés