Baird-partfutó
A Baird-partfutó (Calidris bairdii) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Calidris bairdii (Coues, 1861) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Baird-partfutó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Baird-partfutó témájú médiaállományokat és Baird-partfutó témájú kategóriát. |
RendszerezéseSzerkesztés
A fajt Elliott Coues amerikai ornitológus írta le 1861-ben, az Actodromus nembe Actodromus Bairdii néven.[3] Faji és magyar nevét, Spencer Fullerton Baird amerikai ornitológusról kapta.
ElőfordulásaSzerkesztés
Észak-Amerika nyugati és Szibéria keleti részén fészkel.[4] Telelni Dél-Amerikába vonul. Kóborlásai során eljut Európa nyugati részére is.
Természetes élőhelyei a tundrák, vízpartok, édesvizű és szikes tavak, valamint tengerpartok.[5]
Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés
Magyarországon rendkívül ritka kóborló.[4] 4 bizonyított előfordulása ismert: 2004 októberében az apaji Ürbői-halastavakon, 2005 szeptemberében a kunhegyesi Telekhalmi-halastavakon észleltek 1-1 fiatal példányt, majd 2008 februárjában a fertőújlaki Nyéki-szálláson, júniusban pedig a geszti Begécsi-halastavakon fordult elő 1-1 öreg példánya.
MegjelenéseSzerkesztés
Testhossza 14-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 36–40 centiméteres, testtömege 32–63 gramm közötti.[3]
_slo_co,_ca_(560403806).jpg)
ÉletmódjaSzerkesztés
Rovarokkal táplálkozik, de apró rákokat, puhatestűeket és férgeket is fogyaszt.[4]
SzaporodásaSzerkesztés
Fészkét a földre építi. A tojó 4 tojást rak, melyeken felváltva kotlanak 19-22 napig. A jó rejtőszínnel ellátott fiókák 16-20 napos korukban lesznek röpképesek.[4]
Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint forint.[4]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
- ↑ a b c d e Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
ForrásokSzerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
- Oiseaux.net
- MME Noemnclator bizottság (2008): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator Avium Hungariae. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, 278 p.
