Bajszos sármány

madárfaj

A bajszos sármány (Emberiza cia) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sármányfélék (Emberizidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Bajszos sármány
Rock bunting.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Sármányfélék (Emberizidae)
Nem: Emberiza
Faj: E. cia
Tudományos név
Emberiza cia
Linnaeus, 1766
Elterjedés
A bajszos sármány elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   telelőhely
A bajszos sármány elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bajszos sármány témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bajszos sármány témájú médiaállományokat és Bajszos sármány témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Emberiza cia cia Linnaeus, 1766
  • Emberiza cia flemingorum J. Martens, 1972
  • Emberiza cia hordei C. L. Brehm, 1831
  • Emberiza cia par Hartert, 1904
  • Emberizaa cia prageri Laubmann, 1915
  • Emberiza cia stracheyi F. Moore, 1856[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Európa középső és déli részén, a Földközi-tenger környékén, Ázsia keleti és középső részén és Észak-Afrikában él.[4] Természetes élőhelyei a nyílt napos területek, de szüksége van rejtőzködésre alkalmas sövényre vagy bokorra. A hegyekbe is magasan felhatol, fészkelőhelyén állandó, de kóborol.

Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés

Magyarországon állandó és rendszeresen fészkelő,[5] kis egyedszámban a Budai-hegységben és az Északi-középhegység néhány pontján.

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 15-16,5 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-27 centiméter, testtömege 21-29 gramm.[5] A hímnek szürkésfehér alapon feketén csíkozott feje van, a tojónak egyszerűbb színei vannak.

ÉletmódjaSzerkesztés

Elsősorban fűfélék és gyomok apró magvaival, nyáron rovarokkal táplálkozik, melyeket a bokrok ágairól gyűjt össze. A fiókákat elsősorban hernyókkal, pókokkal, szöcske- és sáskalárvákkal eteti.[5]

SzaporodásaSzerkesztés

Talajon sziklák védelmében, vagy sziklák repedésébe építi fészkét. Évente kétszer költ, fészekalja 4-5 tojásból áll, melyen 12-14 napig kotlik. A fiókák kirepülési ideje még 10-13 nap. Mindkét szülő kotlik és a táplálásban is részt vesz.

 
Fészke, tojásaival

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Európában nem fenyegetett fajként van nyilvántartva, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Fészkelő-állománya 400-700 párra tehető. (2008-2012) [5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 16.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 16.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. február 16.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  5. a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés