Főmenü megnyitása

Balácapuszta

településrész Veszprém megyében

Balácapuszta egy külterületi településrész Veszprém megyében, Nemesvámos közigazgatási területén. Legfőbb jelentőségét az itt feltárt, nagy kiterjedésű római kori villagazdaság romterülete és az annak bemutatására létrehozott múzeum adja. A részben rekonstruált villagazdaság épületegyüttese és a romkert a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítóhelyeként üzemel. 2012-ben multimédiás eszközökkel, makettekkel, enteriőrökkel bővült a látnivalók köre.

Római villagazdaság
Villa Romana Baláca
A rekonstruált villaépület makettje
A rekonstruált villaépület makettje
Település Nemesvámos
Cím 8248 Nemesvámos-Baláca
Építési adatok
Építés éve I.III. század között
Lebontás okaelpusztult
Építési stílus római-kori
Hasznosítása
Felhasználási terület ásatási helyszín, kiállítóhely, régészeti park
Elhelyezkedése
Római villagazdaság (Veszprém megye)
Római villagazdaság
Római villagazdaság
Pozíció Veszprém megye térképén
é. sz. 47° 02′ 42″, k. h. 17° 53′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 42″, k. h. 17° 53′ 19″

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

 
A villa padlója
 
A fogadóterem padlója a Nemzeti Múzeum római kőtárában

A Közép-Európában páratlan egykori római villagazdaság első emlékeit a 20. század legelején tárták fel, a munkák azóta is folynak. A kiállítás látványos, és igen nagy a tudományos jelentősége is. Palágyi Sylvia régész, az ásatások vezetője már nemzetközi kongresszust is szervezett és kiadványsorozatok is megjelentek a balácapusztai ásatásokról.

Nagy gazdasági egység központja volt a balácapusztai épületegyüttes. Mintegy 30-40 fő- és 100 melléképület létezését feltételezik. A tulajdonos kb. 9 hektáros gazdaságát szabálytalan négyszögű kőfal vette körül. A földbirtok középpontjában állt a bérlő villája, hozzá csatlakozott a falakkal körülvett kert, a körítőfalon belül még további különböző funkciójú épületek álltak. Az építkezés I. század végi, II. század eleji megkezdése után a II-III. században alakították ki a központi, szabályos téglalap alakú épületrészt, amelyet különbözőképpen tagoltak, és más, kisebb egységekkel bővítettek. A részben fűthető, terrazo-padlós burkolatú folyosó három oldalról vette körül az épületet. Agyagból készített, nagyméretű plasztikus alaprajzmakett segíti a látogatókat a számozott épületrészek közötti tájékozódásban.

 
A fennmaradt díszítések egyike

A Dunántúl legjelentősebb villájának feltárási munkái, bár már a 18. század óta ismert római lelőhely volt Baláca, csak a 19. század elején, 1906-ban kezdődtek meg Rhé Gyula irányításával. Az első ásatási szakaszban, 1906–1926 között sok jelentős épületmaradvány előkerült, valamint a színek alapján megkülönböztetett sárga-lila, vörös, vörös-fekete illetve a válaszfalról származó fehér alapú falfestmények és különlegesen szép mozaikok. A gránátalmafa, fácánok, mediterrán növények és állatok ábrázolása mellett e munkák azt is sugallják, milyen fejlett volt a környéken a szőlőművelés a rómaiak korában.

Nem minden lelet maradt Balácán. A 20-as számú reprezentációs terem mozaikját a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el 1925-ben. A másik különleges, nagyméretű mozaikburkolat, a 31-es teremé, a helyszínen látható. Az ásatások során előkerült amphorák, tálak, terra sigilláták és más tárgyak a kiállítás tárlóiba kerültek. A terület teljes feltárása, a helyi leletek romkertszerű bemutatása, egy római kőtár kialakításával már elkezdődtek, de még további évtizedekig tartó munkára lesz szükség.


KépgalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Balácapuszta témájú médiaállományokat.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés