Balázsfalvi paktum

Balázsfalvi paktum, szerződés vagy egyezmény néven ismert az a megállapodás, amelyet 1687. október 27-én írt alá Lotharingiai Károly császári hadvezér és I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem. A megállapodás a császári csapatok ellátásáról és annak fejében az Erdélyi Fejedelemség önállóságának garantálásáról szólt.

Balázsfalvi paktum
Aláírás dátuma	1687. október 27.
Aláírás helye	Balázsfalva
Aláírók	Lotharingiai Károly császári hadvezér és I. Apafi Mihály

Előzményei

1687. augusztus 12-én a Szent Liga Lotharingiai Károly által vezetett hadereje döntő győzelmet ért el az Oszmán Birodalom hadserege felett. A törökök Buda visszavételére indultak, de a császári sereg eléjük ment és a mohácsi csata helyszínéhez közel vállalták a csatát. A győzelem után a hadvezetés nem tudott megegyezni a további célokról, ezért Nándorfehérvár ostroma helyett téli szállásaikra vonultak. A császári csapatok az 1686-os Haller-féle diploma alapján Erdélyben kívántak telelni. Az 1686-os teleltetés Erdélynek akkora áldozatába került, hogy Apafi igyekezett elkerülni a következő évit.

Az egyezmény

Apafi Mihály

Lotharingiai Károly

Lotharingiai Károly azonban Nagyharsány alól egyenesen Erdélybe vonult. Somlyó, Kolozsvár és Szamosújvár elfoglalása után tárgyalásba bocsátkozott Apafi követeivel. Károly elsősorban a hadseregét kívánta élelmezni és nem hódítási szándékkal érkezett. A tárgyalások ezért arról folytak, hogy Erdély a katonatartásért mit kap cserébe. Károly garantálta Apafi önállóságának fenntartását az ellátmányért, mindez az előző évi Haller-féle diploma alapján az abban vállalt kötelezettségek teljesítésének számított. Apafi ismét felesküdött a császárra, elismerte a korona jogát Erdélyre.

Erdély vállalása:

• 700 000 tallér kifizetése,
• 66 000 köböl búza,
• 120 000 köböl zab,
• 144 000 mázsa széna,
• 500 000 kéve szalma,
• 40 000 mázsa hús,
• 7000 hordó bor.

Károly vállalásai:

• a kormányzás önállósága a jövőben is (Apafi utódja idején is),
• a belügyekre és Erdély gazdaságára „semmilyen igény nem formáltatik”,
• ingyenmunkára nem kényszerítik a jobbágyokat,
• a lakosságnak nem esik bántódása.

Következményei

A paktum nyílt katonai uralom alapját teremtette meg, amely ellen Bethlen Miklós emlékirattal fordult a császári udvarhoz. Bécsben nem fogadták el a paktumot, illetve a vállalt garanciáit, Lotaringiai Károlyt visszarendelték, helyére Antonio Caraffát nevezték ki főparancsnoknak, aki már 1688 májusára elérte, hogy Erdély a fogarasi deklarációval csatlakozzon Magyarországhoz. Ezt a pozsonyi országgyűlés alapján mondták ki, amely kimondta a Habsburg dinasztia örökös jogát Szent István koronájára. A balázsfalvi paktumban foglalt önállóságot azonban az 1691-es Diploma Leopoldinum visszaállította. A korona jogának kimondása miatt sok történész ezt a pillanatot tekinti az önálló Erdély végének. Ez azonban vitatható megállapítás, mivel az önállóság nem azonos a függetlenséggel és Erdély még legalább néhány évig folytatott önálló de nem független politikát. Az bizonyos, hogy a fejedelmi kormányzat mozgástere erősen beszűkült, és az elkerülhetetlen bukás már látható volt. De még nem zárult le az a kérdés, hogy Erdély milyen formában lesz a Habsburg Birodalom része.

Források

• Albert András: Bethlen Miklós kancellár Erdély önállóságáért tett politikai lépései az 1687–1704 között keletkezett röpiratai tükrében, Miskolci Egyetem
• Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus, Miskolci Egyetem
• Kereszt és félhold, politika- és hadtörténet
• Makkai László – Szász Zoltán: Erdély története, II. köt. 874. o.
• Sulinet: A török kiűzése Magyarországról