Barabás Samu

(1855–1940) magyar történész, történetíró, levéltáros, az MTA tagja

Barabás Samu (Papolc, 1855. november 14.Papolc, 1940. november 18.) magyar történész.

Barabás Samu
Született 1855. november 14.
Papolc
Elhunyt 1940. november 18. (85 évesen)
Papolc
Állampolgársága magyar
Foglalkozása történész,
levéltáros
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Iskoláit a harmadik elemi osztálytól, 1866-tól a sepsiszentgyörgyi református kollégiumban, majd 1870-től a székelyudvarhelyi református kollégium gimnáziumi osztályaiban folytatta, és 1876-ban ott érettségizett. Ezután a budapesti egyetem bölcsészhallgatója lett. Tanárai közül Salamon Ferenc és Szilágyi Sándor figyeltek fel rá. Tanári oklevelénak megszerzése után, 1881 és 1883 között a Theodor Sickel által vezetett Institut für österreichische Geschichtsforschung-ban tanult oklevéltant tanul. Ekkor között életre szóló barátságot Hodinka Antallal, Szalay Lászlóval és Károlyi Árpáddal.

Bécsből visszatérve Budapestre, 1883-tól az egyetemi könyvtár napidíjnoka, majd kisegítő tisztje volt. 1885-ben az Országos Levéltár hivataltisztjévé nevezték ki. Három évtizedes levéltári szolgálata alatt végigjárja a szakmai fokozatokat. 1888-tól fogalmazó, majd allevéltárnok, az Országos Levéltár erdélyi osztályának vezetője volt, végül 1909-től országos levéltárnoknak nevezték ki. Nyugdíjazásakor, 1915-ben Csánki Dezső országos levéltárnok előterjesztésére miniszteri osztálytanácsosi címet kapott.

A Magyar Történelmi Társulatnak 1881-től volt tagja, később választmányi tag segédtitkár, jegyző, 1899–1914 között pedig főtitkár volt. 1910-ben a MTA levelező tagjává választotta Akadémiai székfoglalóját 1914-ben tartotta Két hamis Frangepán-oklevél címen.

Történettudományi munkásságának középpontjában az Erdélyi Fejedelemség és a székelység története állt. A forráskritikát a bécsi történeti intézetben tanulta. Első tudományos munkái a Századokben és a Történelmi Tárban jelentek meg, 1880-tól kezdve. Mentora Szilágyi Sándor volt, aki rá bízta az 1883-ban kiadott I. Rákóczi György és a diplomácia folytatását . A téma folytatásaként az ugyancsak háromszéki származású Beke Antal a gyulafehérvári kanonokkal adták ki 1888-ban az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és a porta című munkát. Ugyancsak nagy hatással volt rá Thallóczy Lajos. Az 1890-es évektől közösen szerkesztették a Blagay család oklevéltárát (1897), majd a Frangepán család oklevéltárát (1910–1913).

Nyugdíjazása után, 1915-től fölkereste a Székelyföld jelentős gyűjteményeit. Csutak Vilmos, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának barátsága jelentette számára a tudományossághoz való kapcsolódás lehetőségét. 1921-től maga is a múzeum igazgató-választmányi tagja lett. Végrendeletében oklevélgyűjteményét, irathagyatékát a Székely Nemzeti Múzeumra hagyta. Miután a múzeumot államosították, 1962 óta ezeket a Román Állami Levéltár Kovászna Megyei Fiókjában őrzik (amely ebben az évben jött létre).

Művei szerkesztés

Források szerkesztés