Barna ásóbéka

kétéltűfaj

A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, ezen belül az ásóbékafélék (Pelobatidae) családjába tartozó faj.

Barna ásóbéka
Evolúciós időszak: Kora oligocén - jelen[1]
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Mesobatrachia
Öregcsalád: Pelobatoidea
Család: Ásóbékafélék (Pelobatidae)
Nem: Pelobates
Wagler, 1830
Faj: P. fuscus
Tudományos név
Pelobates fuscus
(Laurenti, 1768)
Szinonimák
  • Bufo fuscus Laurenti, 1768
  • Rana vespertina Pallas, 1771
  • Rana fusca Meyer, 1795
  • Bufo vespertinus Schneider, 1799
  • Rana alliacea Shaw, 1802
  • Bombinator fuscus Fitzinger, 1826
  • Bombina fusca Sturm, 1828
  • Bombina marmorata Sturm, 1828
  • Pelobates fuscus Wagler, 1830
  • Cultripes minor Müller, 1832
  • Rana cultripes cultripes Schinz, 1833
  • Rana cultripes minor Schinz, 1833
  • Pelobates fuscus var. lividus Koch, 1872
  • Pelobates insubricus Cornalia, 1873
  • Pelobates latifrons Herón-Royer, 1888
  • Pelobates fusca var. marmorata Prazák, 1898
  • Pelobates fuscus var. orientalis Severtsov, 1913
  • Pelobates campestris Severtsov, 1913
  • Pelobates fuscus insubricus Mertens, 1923
  • Pelobates fuscus fuscus Mertens, 1923
  • Pelobates praefuscus Khosatzky, 1985
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barna ásóbéka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barna ásóbéka témájú médiaállományokat és Barna ásóbéka témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása, élőhelye szerkesztés

Közép-Európában és Ázsia nyugati részén honos. Homokos, löszös, laza talajú területek lakója. Magyarországon általánosan elterjedt, főleg az alföldi területeken honos, de domb-, és hegyvidékeken is megtalálható néhány száz méter magasságig.[2]

Alfajai szerkesztés

  • Pelobates fuscus fuscus
  • Pelobates fuscus insubricus

Megjelenése szerkesztés

A hím testhossza 6,5 centiméter, a nőstényé 10 centiméter. Zömök testalkatú, végtagjai rövidek és erősek. Nagy szeme és függőleges állású pupillája van. A hátsó lábának ujjai között úszóhártya feszül, s a lábközéptájékon, elszarusodott, félhold alakú ásósarkantyúk találhatóak, melyet ásáshoz használ. Az állat hátoldala olajzöld, vagy barna, hosszanti sötétebb foltokkal tarkítva. A hasoldala piszkosfehér, világosabb vagy sötétebb, márványos, foltos rajzolattal.

Életmódja szerkesztés

Napközben és télen általában 50 centiméter mélyen, a maga ásta lyukban rejtőzködik. Éjszaka vadászik főleg rovarokból álló táplálékára.

Szaporodása szerkesztés

A nőstény igen sok – több ezer – petét rak, akár 50 centiméter hosszú petezsinórban. A lárvák 6–8 nap múlva kelnek ki. A kifejlett ebihalak mérete 8–10 centiméter.

 
A peték
 
és a nagyméretű ebihal

Jegyzetek szerkesztés

  1. 'Pelobates fuscus (Laurenti, 1768). Lisanfos KMS. Version 1.2. Online reference accessible at http://www.lisanfos.mncn.csic.es/. Museo Nacional de Ciencias Naturales, MNCN-CSIC, Madrid (Spain), 2014. [2014. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  2. Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 31. oldal. ISBN 978-963-286-510-2

Források szerkesztés