Barna Zsigmond

Nyermeghi Barna Zsigmond (Nagykároly, 1829. február 8. – Budapest, 1883. május 31.) főjegyző, fővárosi tanácsos, ügyvéd. Pest városának főjegyzője, később tanácsosa, Barna Ignác és Barna Ferdinánd testvéröccse volt.

Barna Zsigmond
Született	1829. február 8. Nagykároly
Elhunyt	1883. május 31. (54 évesen) Budapest
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	tanácsnok jogtanácsos hivatalnok
A Wikimédia Commons tartalmaz Barna Zsigmond témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Apja gimnáziumi tanár volt Nagykárolyban. Iskoláit szülővárosában, majd bölcsészeti tanulmányokat Szatmáron és Pécsett végzett. Pesti orvostanhallgató volt, amikor 1848 júniusában önként jelentkezett az alakulóban lévő 1. honvédzászlóaljba, december 28-tól őrmester, hadnagy, később főhadnagy volt alakulatánál a (fel-dunai), illetőleg a VII. hadtestben. „Az egész hadjáratot végig küzdötte; a télit Görgey alatt, a nyárit a VII. hadtestben Pöltenberg alatt. Világosnál mint főhadnagy tette le fegyverét. Zászlóaljának egy ütközetéből sem hiányzott. Gyuláról mint foglyot Aradra vitték s ott besorozták az 1. számú morva császári és királyi” gyalogezredbe. Tehát a szabadságharc leverése után 1849. december 15-től büntetésből közlegényként szolgált Lombardiában, majd szembaja miatt 1851 decemberében eltávozhatott. Másik forrás szerint csak 1857. június 30-án szerelték le.

Városi aljegyző volt Nagykárolyban, 1861-től Pesten, majd a megüresedett főjegyzői széket vele töltötték be. 1877-től tanácsnokká léptették elő, s mint írták a róla szóló visszaemlékezésben, a legnehezebb ügyosztályok terhe nehezedett rá (adóügyi, gazdasági majd a középítésügyi osztályoké), s bár központilag eltörölték a délutáni hivatalos órákat, nála mindig megmaradtak.

1867-től a Pest városi Honvédegylet tagja volt. Ugyancsak, mint tiszteleti tag működött a Budapest Fővárosi Díjnokok Segélyegyletében.

Öngyilkos lett 1883. május 31-én, s Ráth Károly főpolgármesternek hátrahagyott búcsúlevele utóiratából kirajzolódik, hogy valóban az elhatalmasodott üldözési mániája okozta pillanatnyi elmezavar miatt: „Terrorizálva vagyok. A rendőrkémek mindig nyomomban vannak. Az isten szerelméért, hát miért? Elmém meg van zavarodva, dolgozni nem tudok.” Temetése Budapest székesfőváros Törvényhatósága tisztviselőinek nagy részvéte mellett 1883. június 2-án történt meg, koporsóját a IV. kerületi (ma V. kerület) Só utca 14. szám alatti lakásából a Kerepesi úti temetőbe kísérték.

Felesége 1868-tól csanádi Meskó Berta volt (meghalt Budapesten, 1919-ben). Nekrológja szerint „négy serdületlen árva” (Sándor, Borbála, Pál és János) maradt utána.

Munkái

Batthyány Lajos temetésén városi főjegyzőként elmondott rövid búcsúbeszéde (in: Vahot Imre: Gróf Batthyány Lajos élet- és jellemrajza. Bp, 1873. 112. old.)

• Emlékbeszéd, melyet néhai Rottenbiller Lipót, Pest város polgármestere arczképének leleplezési ünnepélyén tartott. Pest 1871.
• Jelentés szab. kir. Pest város törvényhatósága 1871. évi működésének főbb mozzanatairól. Uo. 1872.
• Átpillantás szab. kir. Pest város köztörvényhatósága 1867. évi május havában alakult s 1873. évi okt. 24. lelépett képviselő-testületének működése felett. Uo. 1873.
• Emlékbeszéd boldogult József cs. kir. főherczeg, Magyarország nádora születésének százados évfordulója ünnepén. Bpest, 1876.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. II. kötet, 484. hasáb
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., Heraldika, 1998-1999.