A matematikában a Basel-probléma az analízis egy híres problémája, melyet Pietro Mengoli (1626–1686) olasz matematikus vetett fel 1644-ben, és Leonhard Euler (1707–1786) svájci matematikus oldott meg először 1735-ben. A problémát Euler általánosította, és az ötlet alapján Bernhard Riemann (1826–1866) német matematikus definiálta a zéta-függvényt (Riemann-féle zéta-függvény), és levezette alapvető tulajdonságait.

A problémát azért hívják „Basel”-nek, mert első megoldója, Euler, itt született, valamint a nevezetes Bernoulli család is innen származik, akik nem tudtak megbirkózni ezzel a problémával. Az alapvető kérdés az volt, hogy vajon a

kifejezés konvergens, és ha igen, akkor mi az értéke?

Ha sorbafejtjük, akkor a

végtelen sort kapjuk a természetes számok négyzetei reciprokainak összegére, melynek közelítő értéke: 1,644934.[1]

A Basel-probléma azt kérdezi, hogy létezik-e egy zárt formula a kifejezésre, és mennyi az egzakt érték. Euler megtalálta a pontos értéket: , és levezette az eredményt 1735-ben. A szigorúan precíz bizonyítást 1741-ben publikálta.[2] Utána még számos matematikus foglalkozott a témával, és produkált különféle bizonyításokat.

Euler megoldása szerkesztés

Euler eredeti levezetése igazolást igényelt. Ez meg is történt 100 évvel később, amikor Weierstrass bebizonyította Euler levezetését (Weierstrass-féle faktorizációs tétel).

Kövessük Euler gondolatmenetét: A szinusz függvény Taylor-sora:

 

x-szel elosztva mindkét oldalt:

 

A sin(x)/x (sinc-függvény) az x tengely metszésénél   ahol   Tegyük fel, hogy ezt a végtelen sort ki tudjuk fejezni lineáris tényezők szorzataként, figyelembe véve x zéró helyeit, ahogy véges polinomok esetén tesszük:

 

Ha kiszorozzuk és felírjuk az x2 tényezőket, akkor a sin(x)/x x2-es tényezőire kapjuk:

 

mivel az eredeti végtelen sorban az x2 együtthatója: -1/(3!) = -1/6, a két együtthatónak egyenlőnek kell lenni, és így:

 

Mindkét oldalt megszorozva  -tel, kapjuk a végeredményt

 

Irodalom szerkesztés

  • Simonovits András: Válogatott fejezetek a matematika történetéből. (hely nélkül): Typotex Kiadó. 2009. 109–113. o. ISBN 978-963-279-026-8  
  • Derbyshire, John: Prime Obsession: Bernhard Riemann and the Greatest Unsolved Problem in Mathematics. (hely nélkül): Joseph Henry Press. 2003. ISBN 0-309-08549-7  

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Források szerkesztés

  1. Archivált másolat. [2013. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 8.)
  2. Archivált másolat. [2007. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 8.)