Beke Manó

(1862–1946) magyar matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja

Beke Manó (Pápa, 1862. április 24.Budapest, 1946. június 27.)[1] matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja.

Beke Manó
Beke Manó.JPEG
Született 1862. április 24.
Pápa
Elhunyt 1946. június 27. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1883)
Sírhely Farkasréti temető (2-8-134)
A Wikimédia Commons tartalmaz Beke Manó témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Eredeti családneve Beck. Beck Lipót pékmester és Herzog Fanni gyermeke,[2] Beke József hídépítő mérnök bátyja. Tanulmányait Pápán a gimnáziumban kezdte, majd a fővárosi Állami Főreálgimnáziumban fejezte be. A Budapesti Tudományegyetemen 1883-ban matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Végzése évétől, 18831895 között első munkahelyeként matematikatanárként működött egykori alma materében, az V. kerületi Állami Főreáliskolában. 1892–1893-ban ösztöndíjjal Göttingenbe került az egyetemre, ahol egyebek közt a kor legkiválóbb matematikusa, Felix Christian Klein professzor volt a tanára. 1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1895 és 1900 között az egyetemi tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumának rendes tanára volt, s párhuzamosan pedig az első leánygimnázium matematikatanáraként is működött. 1896-ban magántanári, 1900-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1896-tól a Budapesti Tudományegyetem magántanára, 1900-tól 1922-ig nyilvános rendes tanára volt, s közben 1911-ben kinevezték a bölcsészeti kar dékánjának. A Tanácsköztársaság idején sem vonult vissza, az egyetemi pedagógiai munkát nem kívánta átengedni az új hatalomnak. A Tanács-kormány kinevezésével folytatta azt, több más egyetemi tanár kollégájával egyetemben, sőt a működés zavartalanságának biztosítása érdekében jóhiszeműen az egyetem vezetésében is részt vállalt. A Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották akadémiai levelező tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták. 1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát. Matematikai, tanügyi, pedagógiai és természettudományi értekezéseket és tankönyveket írt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa volt. Az idősödő pedagógus vallomása, munkásságának kitűnő összefoglalója is egyben: Egész életem csupa boldogság, mert taníthattam szóval és írásban, matematikai értekezéseket és tudományos kézikönyveket írhattam, részt vehettem a legtöbb kulturális alkotásban, lexikon szerkesztésekben, és más munkákban, nem törődve semmi mással, mint a tudománnyal és a tanítással. Abban hittem, hogy nem magamért, hanem másokért, a jövőért dolgozom...[3] 1945 és 1990 közötti szocialista korszak idején munkásságából leginkább a tanácskormányzást követő meghurcoltatására fókuszáltak, tudományos és pedagógiai munkássága másodlagossá lett.

Kutatási területeSzerkesztés

  • Algebrával, differenciálegyenletekkel és a Bolyai-féle geometriával foglalkozott.

Akadémiai tagságaSzerkesztés

  • 1914–1920 levelező tag
  • 1920: kizárás
  • 1945: tagságának helyreállítása

EmlékezeteSzerkesztés

Főbb műveiSzerkesztés

  • A Taylor-sor maradék tagja (Budapest, 1903)
  • Egy középérték (Mathematikai és Physikai Lapok, 1903)
  • A linear differenciálegyenlet alapegyenletéről. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1905)
  • A függvény elméletéhez (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906)
  • A Cauchy-féle integráltételek. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906)
  • Bevezetés a felsőbb mennyiségtanba (Budapest, 1907)
  • A kapcsolástanhoz (Mathematikai és Physikai Lapok, 1907)
  • A körtanhoz (Mathematikai és Physikai Lapok, 1907)
  • Bevezetés a differenciál- és integrálszámításba (Budapest, 1908, 2. kiadás: 1920, 3. átdolgozott kiadás: 1965, 4. kiadás: 1967)
  • Differenciál- és integrálszámítás I-II. (Budapest, 1910-16)
  • Determinánsok (Term. és Techn. 1915)
  • Determinánsok (Budapest, 1925)
  • Analytikai geometria (Budapest, 1926)
  • A véletlen a természettudományokban (Budapest, 1927)
  • Über mathematische Begabung (Leipzig, 1933)
  • Adalék a térbeli görbék elméletéhez. (Budapest, 1938)
  • Transzverzális és ortogonális (Budapest, 1938)
  • Egy differenciális függvényegyenlet (Budapest, 1941)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1576/1946. folyószáma alatt.
  2. Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  3. Az Est Hármas Könyve 1923. 88 - 89. oldal - közölt Beke Manó önéletrajz alapján

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Obláth Richárd: Beke Manó a nagy magyar tanár (A matematika tanítása, Budapest, 1956. S. sz.).