Belgium a 16. században francia nyelvű (frankofón) állammá vált, elsősorban az arisztokrácia és a hatalom képviselői révén. Az iskolázatlan, műveletlenebb rétegek jelentős része azonban továbbra is a helyi holland nyelvjárásokat beszélte. A burgignon (ejtsd: burginyon) királyi udvar, illetve később a Habsburg udvar (a spanyol és főleg az osztrák Habsburgok) helyi képviselői is francia ajkúak voltak. Az "elfranciásítás" jelensége még egyértelműbb volt a Franciaországhoz való tartozás idejében, ami 1815-ben ért véget. Ezután Észak-Belgiumban a flamand nyelv (a holland nyelv belgiumi változata) is fokozatosan irodalmi nyelv rangjára emelkedett, jóllehet az elit réteg továbbra is francia nyelvű maradt.

Belgium mai határai 1830. augusztus 25-én alakultak ki. 1831-ben megalkották a belga alkotmányt (július 21.) és megválasztották saját királyukat is (I. Lipót, június 4.)

Az önálló belga irodalmat általában az Uylenspiegel című hetilap megjelenésétől számítják. (1856. február 3.)

Francia nyelvű irodalom

szerkesztés

A francia nyelvű belgák (vallonok) irodalmának két szakaszát különböztetjük meg egymástól:

  • Első szakasz (18301918): Az írók nagy része a "belgaságát" (különbözőségét a franciáktól) akarta kidomborítani stílusával, témaival és nyelvhasználatával. A Belgiumhoz való tartozásuk elsődleges fontosságú volt. Megalkották saját eposzukat (Charles De Coster: Ulenspiegel), lapokat és irodalmi köröket hoztak létre és hamarosan Nobel-díjas írójuk is lett Maurice Maeterlinck személyében.
  • Második szakasz (1918-tól): a szerzők a 20. század elejétől ismét jobban igazodtak a franciaországi francia nyelvhez, figyelembe véve a Francia Akadémia irányelveit.

A legismertebb francia nyelvű belga szerzők: Charles De Coster, Georges Eekhoud, Max Elskamp, Camille Lemonnier, Maurice Maeterlinck, Georges Rodenbach, Émile Verhaeren, Michel de Ghelderode.

Flamand irodalom

szerkesztés

A flamand irodalomba a Flamand Régió (a történelmi Flandria és Brabant) holland nyelvű szerzőinek művei tartoznak.

A terület holland nyelvű irodalma csak a 19. században vált olyan jelentőssé, mint a francia nyelvű belga irodalom. A legismertebb flamand írók: Hugo Claus, Kristien Hemmerechts, Tom Lanoye, Anne Provoost és Geert van Istendael.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés