Monitorrendszer

Monitorrendszer kölcsönös oktatási rendszer a népoktatás gazdaságosságának és hatékonyságának növelését célzó oktatási módszer a 18-19. század fordulóján.

Története

Két anglikán pap: Andrew Bell és Joseph Lancaster egymástól függetlenül dolgozta ki és alkalmazta először, egyikük Indiában egy katonai iskolában, másikuk egy londoni magániskolában. Ezért az eljárást Bell-Lancaster-féle módszernek is nevezik.

Lényege: a tanító az idősebb tehetséges tanulók közül segédtanítókat (monitor, pupil teacher) választott ki, akik a tőle kapott rendszeres utasítások alapján végezték a kisebb gyerekekből álló csoportok oktatását. Ilyen módon nagy tömegek egyidejű oktatása vált lehetségessé. A módszer a 19. század elején rövid időre igen elterjedtté vált számos országban (így pl. Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Svájcban, Belgiumban és Oroszországban).

Magyarországon is éreztette hatását, 1830-ban a kolozsvári református egyház népiskolájában elkezdték a monitorrendszer alkalmazását. (Leírása 1833-ban A kölcsönös tanítás módjának rövid rajza címen jelent meg az Erdélyi Prédikátori Tárban.) Az erdélyi református egyház főtanácsa ábécét és iskolai falitáblákat készíttetett a módszer alkalmazásához.

Források

• Pukánszky Béla: Monitorrendszer : kölcsönös oktatási rendszer. Pedagógiai lexikon. 2. köt. Budapest, Keraban Könyvkiadó, 1997. 483-484. p.
• Monitorrendszer kölcsönös oktatási rendszer

További információk

• Lancaster, J.: The British System of education. 1810.;
• Bell, A.: Elements of tuition. 1812.;
• Lestyánszky A.: Didaktika és methodika, avagy a tanítás közönséges tudománnya és a tanítás módgyának tudománnya. Nagyvárad, 1832.;
• Náhlik Zoltán: A kölcsönös tanítás módja népoktatásunk történetében. Budapest, 1986.