Benigni-palota
kolozsvári műemléképület
A kolozsvári Benigni-palotát 1891-ben építtette Benigni Sámuel (1840–1903) mészáros és borkereskedő, az Iparegylet elnöke.[1][2] A palota az egykori Nagy (ma Horea) utca 2. szám alatt található.[3] A bérház Benigni halála után Brecher Dávid lisztnagykereskedő tulajdonába került.[4] Az első világháború után Élián Viktor bornagykereskedő lett a tulajdonosa. Ezért a palotát sokan ma Élián-palotának ismerik, és a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07347 sorszám alatt is így szerepel. Sokszor, hibásan, a szemben levő Bak-palotát nevezik Benigni-palotának, de ezt korabeli újságcikkek cáfolják.[3]
| Benigni-palota | |
 | |
| Ország |  Románia |
| Település | Kolozsvár |
| Épült | 1891-92 |
| Építtető | Benigni Sámuel |
| LMI-kód | CJ-II-m-B-07347 |
| Elhelyezkedése | |
 Benigni-palota
Pozíció Kolozsvár térképén
| |
 é. sz. 46° 46′ 29″, k. h. 23° 35′ 16″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 29″, k. h. 23° 35′ 16″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Benigni-palota témájú médiaállományokat. | |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Az Ellenzék 1892. január 4-i számában ezt olvashatjuk, hogy a „vashíd mellett Benigni házának pincze helyíségében” új vendégló nyílt.
- ↑ Hirdetés az Ellenzék 1892. február 9-i számában: „A vashid mellett, Benigni Sámuel ujonnan épült házában még kiadó két nagy lakás április hó 1-ére.” Online hozzáférés Archiválva 2021. július 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ a b "Az utóbbi időben, különösebben a vashíd megalkotása óta, az építkezés még egy szerencsés irányba terjed ki. Ez a nagy-utczai rész fejlődése. Legutóbb a Benigni palota a vashíd (a várostól számítva) jobbfelőli részén szab irányt a nagy építkezéseknek." Kolozsvár, 1892. február 17. (A Hírek rovatban: A fejlődő Kolozsvár). Online hozzáférés Archiválva 2021. május 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Kolozsvár cím- és lakjegyzéke, 1914.
Források szerkesztés
- Nagy Béla: Kolozsvári paloták a Szamos-hídon innen és túl, Szabadság, 2016. szeptember 2. Online hozzáférés
- Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
