Főmenü megnyitása

A brassói Benkner-ház a főtéri Kádársor és a Lópiac sarkán helyezkedik el. A vagyonos és befolyásos Benkner család tagjai számos házat birtokoltak Brassó belvárosában, ám manapság csak ezt az egy épületet ismerik Benkner-ház néven. Déli oldala a Filstich–Plecker-házzal szomszédos.

Benkner-ház
RO BV Benkner house 3.jpg
Település Brassó Románia
Cím str. George Barițiu 1–1A
Építési adatok
Építés éve 15. század
Építési stílus reneszánsz
LMI-kód BV-II-m-B-11301
Elhelyezkedése
Benkner-ház (Brassó belváros)
Benkner-ház
Benkner-ház
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 30″, k. h. 25° 35′ 18″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 30″, k. h. 25° 35′ 18″
A Wikimédia Commons tartalmaz Benkner-ház témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Bár egyes források egész a 13. századig vezetik vissza a Benkner-családfát,[1] a család első bizonyíthatóan létező tagja a 15. század végén élt Christian Benkner városi tanácsos volt. Christian fia, idősebb Johannes Benkner városi kapitány, majd nyolc éven keresztül városbíró volt; érdemeiért a király kétszer emelte nemesi rangra. Ifjabb Johannes Benkner szintén városbíró volt, Johannes Honterus támogatója és a brassói papírmalom alapítója. A 17–18. században több Benknert említenek városi tisztségviselőként, lelkészként, krónikásként. Az utolsó brassói Benkner 1979-ben hunyt el.[2]

Maga a ház a 15. századból származik.[3] A számadások szerint 1504-ben idősebb Johannes Benkner tulajdona volt; halála után ifjabb Johannes Benkner örökölte, majd 1533-ban és 1539-ben Peter Benkner illetve Michael Benkner tulajdonaként említik.[2] Az 1689-es tűzvész után újjáépítették.

1835–1841 között itt volt a brassói Román Kaszinó (Casina română) kulturális egyesület székhelye.[4] Az 1870-es években a Plecker von Pleckersfeld család birtokába került (ugyanezért Benkner–Plecker-házként vagy Plecker-házként is ismerik), majd később a Schobel von Schobeln család rezidenciája lett.[5][6] 1872-ben, majd az 1980-as években nagyméretű felújításon esett át.[7]

LeírásaSzerkesztés

Jelenlegi formája 1872-ből származik; reneszánsz jellegét az átépítések ellenére is megőrizte.[5] A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-B-11301 sorszámon szerepel.[8] Az épület sarkán levő kiugró egyedülálló Erdélyben. A kiugró egykoron kecses toronytetőt viselt, azonban ezt az átépítéskor eltávolították, és az 1988-as restauráláskor sem sikerült visszaállítani.[7]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gyárfás Tihamér: Egyéb brassai czimereslevelek. Turul, 3. sz. (1911) ISSN 1216-7258
  2. a b Nussbächer, Gernot. Johannes Benkner (német nyelven). Bukarest: Kriterion (1988) 
  3. Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum, 191. o. (1928) 
  4. Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International, 461. o. (2016). ISBN 9789737706416 
  5. a b Franke, Arne. Cetăți medievale din sudul Transilvaniei (román nyelven). Bukarest: Eikon, 70. o. (2015). ISBN 9786067111309 
  6. Philippi, Maja. Kronstadt (német nyelven). Brassó: Aldus, 220. o. (2006). ISBN 9789737822154 
  7. a b Balázs János; Petki Judit. Kő kövön Brassóban (magyar nyelven). Csíkszereda: Brassói Lapok, 125–127. o. (2005). ISBN 9739777524 
  8. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)