Főmenü megnyitása
Brassó az 1689-es tűzvész előtt

Az 1689-es tűzvészt Brassó történetének legnagyobb katasztrófájaként tartják számon.[1] A valószínűleg szándékosan indított tűz körülbelül 300 emberéletet követelt, és szinte teljesen elpusztította a városerődöt. Az újjáépítés több évtizedet vett igénybe.

Tartalomjegyzék

ElőzményekSzerkesztés

Korábbi tűzesetekSzerkesztés

Brassóban a korábbi években is kitörtek kisebb-nagyobb tűzesetek. 1461-ben leégett a Kötélverők bástyája, 1519-ben pedig a Kapu utca nagy része és a hozzá tartozó kapu.[2] Ez utóbbi tűzvész emléke miatt Brassóban már akkor is cseréppel fedték a tetőket, amikor máshol még fazsindellyel, ezért „vörös városnak” is nevezték.[3] A házak legtöbbjét viszont továbbra is fából építették.

A gyújtogatás elméleteSzerkesztés

Az 1687-es balázsfalvi paktum értelmében Erdélyben végetért a török fennhatóság, helyét átvette a Habsburg-uralom. 1688-ban Antonio Caraffa generálist Erdély katonai kormányzójává nevezték ki azzal a feladattal, hogy előkészítse a régió Habsburg-tartományokba való beolvasztását. Brassó városa volt az egyetlen, amely ellenszegült; a lakosság fellázadt az osztrák uralom és a városvezetés ellen, és megtámadta a közeledő csapatokat. Az ellenállás és a konfliktus fő oka a lutheránus szászok és katolikus osztrákok közötti vallási ellentét volt,[4] továbbá a kilátásba helyezett jelentős adók. A városerődöt a császári seregek végül bevették, a felkelés vezetőit kivégezték, a várost és környékét pedig kirabolták.

Több történész egyetért abban, hogy a tűzvész az osztrákok szándékos gyújtogatásának eredménye volt, akik így akartak bosszút állni Brassón az 1688-as ellenállás miatt.[5] Mások szerint az osztrákoknak nem volt érdeke, hogy leégjen a város, mert a saját készleteik is odavesztek.

A tűzvészSzerkesztés

A tűz 1689. április 21-én tört ki a Kötélverők utcájában (ma Strada Castelului), a délutáni órákban, és olyan gyorsan terjedt, hogy kis idő múlva a város egész Cenk felőli része lángokban állt. Hamarosan elérte a Lópiacot (ma Strada Gh. Barițiu), a Kórház utcát, a Kapu utcát, a Kolostor utcát, és még az elszigetelt épületekre, például a városházára is átterjedt.

Néhány óra alatt Erdély leggazdagabb és legvirágzóbb városa szinte teljes egészében hamuvá vált. Megrongálódtak a város falai és tornyai, leégett a legtöbb ház, műhely, raktár, és elpusztult a Johannes Honterus által alapított könyvtár, mely abban az időben körülbelül 500[6] ritka könyvet tartalmazott, és az ország legnagyobb és legértékesebb könyvtárának számított. A tűz Bolgárszeg egy részét is elpusztította. Este a lángok átterjedtek a monumentális evangélikus templomra is; a torony, a boltozat, és a berendezés megsemmisült, a tető beszakadt, az orgona és a harangok pedig megolvadtak.

A tűz gyors terjedésének oka az erős szél volt, továbbá az, hogy a házak legtöbbje fából épült, és a városban kevés vízforrás volt. A legtöbb polgár, látva, hogy a tüzet nem tudják eloltani, a falakon kívülre menekült. Az áldozatok számát 300-ra becsülik. A városban csak néhány épület maradt épen, főként az északi részen.

ÚjjáépítésSzerkesztés

 
A Fekete templom napjainkban

Brassó sokáig egy megfeketedett rom volt, ahol éveken keresztül érezni lehetett a füstszagot, és a városerőd egész területe alatt máig félméteres fekete talajréteg húzódik.[1] I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem és I. Lipót magyar király több évre felmentette a polgárokat az adók és katonai hozzájárulások fizetése alól, hogy újjá tudják építeni a városukat.

Bár az utcahálózat alapvetően megőrizte a középkori viszonyokat, a pusztítás eredményeként Brassó elvesztette régi kinézetét; a ma látható régi épületek java a 18. és a 19. században épült klasszicista, barokk, modernista stílusban. A városházát, a Hirscher-házat, és a Kovácsok bástyáját húsz év alatt építették újjá, a Fehér tornyot negyven év alatt. Az evangélikus templom restaurálásán danckai mesterek dolgoztak, mivel a helyi kőművesek nem tudtak nagyméretű boltozatokat építeni; munkájukkal 1772-ben készültek el. A rárakódott koromréteg miatt az épületet azóta Fekete templomnak nevezik.[7] A korom idővel lekopott, és az 1999-ben befejeződő felújítás során teljesen eltávolították.[8]

Brassóban további tűzvészek törtek ki 1718-ban, 1726-ban, 1728-ban, és 1744-ben, házak tucatjait elpusztítva. 1754-ben a városvezetés kiadott egy rendeletet, mely szerint a polgárok csak tégla és kő házakat építhetnek.[9]

ÉrdekességekSzerkesztés

A 2006. évi városnapok alkalmából színészek és kaszkadőrök felelevenítették az 1688-as lázadás és az 1689-es tűzvész egyes jeleneteit.[10]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Ziegler Bálint Ágnes: A brassói evangélikus főtemplom (Fekete templom) 18. századi újjáépítése. Budapest: ELTE. 2012. 103–115. o.  
  2. Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chroniken (német nyelven). Bukarest: Kriterion (1981). ISBN 9789732601440 
  3. Hermann, Georg. Das alte und neue Kronstadt (német nyelven). Nagyszeben: F. Michaelis (1883) 
  4. Bariț, George. Părți alese din Istoria Transilvaniei pre două sute de ani în urmă (román nyelven) (1889–1891) 
  5. Ziegler BÁlint Ágnes: A Fekete templom 1689-es tűzvész utáni újjáépítésének történeti vázlata. In Nazare, Daniel: In honorem Gernot Nussbächer. Brassó: Foton. 2004. 425. o. ISBN 9789738685567  
  6. Siegmund, Marianne: Contribuții la istoricul Bibliotecii Gimnaziului Honterus din Brașov. Cumidava, VIII. évf. (1974 – 1975) 237. o.
  7. Fekete templom, Brassó. Romániai Magyar Lexikon. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  8. Franke, Arne. Cetăți medievale din sudul Transilvaniei (román nyelven). Bukarest: Eikon, 54. o. (2015). ISBN 9786067111309 
  9. Dunăre, Nicolae: Gospodăria cu curte închisă și întărîtă. Țara Bârsei, 2. sz. (1974) 125. o. ISSN 1583-3119
  10. Șelaru, Vasile. „Evul Mediu, readus în Brașov”, România Liberă, 2006. április 29. (Hozzáférés ideje: 2017. január 7.) 

ForrásokSzerkesztés

  • Philippi, Friedrich. Der Bürgeraufstand von 1688 und der grosse Brand von 1689 in Kronstadt - Ein Beitrag zur Geschichte der Sachsen in Siebenbürgen (német nyelven). Brassó: Gött (1878) 
  • Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 235–236. o. (2015). ISBN 9789737706355 
  • Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928) 
  • Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen - Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag (2010). ISBN 9783412206024