Főmenü megnyitása

Kapu utca

brassói utca, turisztikai látványosság

A Kapu utca (románul: Strada Republicii, németül: Purzengasse) Brassó egyik turisztikai látványossága, a középkortól kezdve a történelmi központ főutcája és fő kereskedelmi artériája.[1][2] Jelenleg sétálóutca, szinte minden épület földszintjén üzletek, éttermek, bárok, szuvenírboltok működnek, és a Főtér mellett itt zajlik a város társasági élete.[3]

Kapu utca
(Strada Republicii)
Brasov, via della repubblica 01.JPG
Közigazgatás
Ország Románia
Település Brassó
Városrész Belváros
Létrejötte 14. század
Irányítószám 500030
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság585 m
Hossza0,5 km
Távolság a központtól0,0 km
Elhelyezkedése
Kapu utca (Brassó belváros)
Kapu utca
Kapu utca
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 35″, k. h. 25° 35′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 35″, k. h. 25° 35′ 32″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapu utca
témájú médiaállományokat.

A Kapu utca a 14. században alakult ki a központi városmag délnyugat-északkelet irányú terjeszkedése során: a Főtértől az egykori északkeleti várfalig húzódott, ahol a Kapu utcai kapu zárta le. Előnyös elhelyezkedése miatt főleg tehetősebb polgárok lakták, és már a 16. század közepén a városerőd legdrágább, legelőkelőbb utcája volt. A 19. században, a várfalak lebontása után az utca tovább terjeszkedett északkelet felé.

Többször tűzvész pusztította, a ma álló házak legtöbbje a 18–19. században épült klasszicista, barokk, vagy eklektikus stílusban. Kevés kivétellel két vagy három szintesek, az utcafronton üzletek és éttermek vannak, maguk az épületegyüttesek mélyen hátranyúlnak a keskeny, hosszú telkeken. Erdély egyik legismertebb sétálóutcája, hírneve és hangulata a nagyszebeni Disznódi utcáéval vetekedik.[4]

Tartalomjegyzék

ElnevezéseSzerkesztés

Okmányokban 1475-től utalnak rá, azonban név szerint csak 1522-ben említik először (Platea Porticae, azaz Kapu utca). Nem ismeretes, hogy a városkapu felépítése előtt hogyan nevezték az utcát. 1525-ben Portygas és Portzen gasse, 1620-ban Purtzgasse, 1689-ben platea Portae, vicus cui Purcz nomen est, 1800-ban Portzelgasse.[5]

A német Purzengasse név a latin porta (kapu) szász Purzen elferdítéséből ered.[6] A Főtér és a Michael Weiss utca közötti részét Felső Kapu utcának (Oberen Purzengasse), a fennmaradó részt Alsó Kapu utcának (Unteren Purzengasse) nevezték.[4] Orbán Balázsnál Nagy utcaként jelenik meg,[7] németül Herrengasse (urak utcája) néven is ismerték.[8]

Románul Üstkészítők utcájának is nevezték (Ulița căldărarilor), ugyanis a későbbi időkben a rézműves céh tagjai lakták, és árulták itt portékáikat. Román neve 1918-tól Strada Regele Carol (Károly király utca), 1947-től Strada Republicii Populare (Népköztársaság utca), jelenlegi neve Strada Republicii (Köztársaság utca).[5]

FekvéseSzerkesztés

A történelmi városközpontban helyezkedik el, a Főtértől (Piața Sfatului, Marktplatz) a Rezső körútig (Bulevardul Eroilor, Rudolfsring) húzódik. Több utca keresztezi, illetve ágazik el belőle: Tehénpiac (Strada Diaconu Coresi, Kühmarkt), Michael Weiss utca (Strada Michael Weiss), Szent János utca (Strada Sfântul Ioan, Johannisgasse), Barátok utcája (Strada Mihail Sadoveanu, Goldschmiedgasse), Csizmadia utca (Strada Politehnicii, Schustergasse).[9] Tengerszint fölötti magassága 585 m.[10] A vár Quartale Portica negyedéhez tartozott; ez a fertály magáról a kapuról kapta a nevét.[11]

TörténeteSzerkesztés

A várfalakon belüli utcaSzerkesztés

A belváros többi nagy, délnyugat–északkelet irányú utcájához hasonlóan ez az utca is a Bolgárszeg felől érkező, több ágra szakadó patakok egyik ága mentén jött létre.[12] A felső (Michael Weiss utcáig húzódó) rész 1325–1350 között alakult ki a főtéri Virágsor meghosszabbításával, az alsó rész pedig a 14. század második felében.[13]

Az utca északkeleti végén, Brassó legelső erődítményeivel együtt felépítették a város egyik kapuját, a Kapu utcai kaput, hogy védelmet nyújtson a török veszéllyel szemben. A kapu voltaképpen egy száz méter hosszú, bevehetetlen erődítmény-komplexum volt, melynek külső bástyájába egy felvonóhídon lehetett bejutni, innen pedig egy hosszú, több helyen lezárható folyosó vezetett a belső kapuig. A városi tanács 1602-es rendelete szerint a moldvai kereskedők csak ezen a városkapun keresztül léphettek be a városba, ezen keresztül hagyták el azt, és a Kapu utca fogadóiban szálltak meg. Hasonlóképpen a havasalföldi kereskedők a Kolostor utcai kaput használták és a Kolostor utcában (Strada Mureșenilor) szálltak meg.[14]

Okmányokban legelőször 1475-ben említik az utcát, az ekkor készült adónyilvántartásban 91 szász és 2 magyar adófizetője volt.[11] Előnyös elhelyezkedése miatt számos tehetősebb polgár lakta; ennek köszönhetően az utca kiváltságokat kapott, például lármás munkát folytató mesterek (kádárok, lakatosok, rézművesek) nem nyithattak itt műhelyt.[4][15] Egy 1541-es jegyzék szerint a városerőd egyik legdrágább övezete volt (egy ház 50–700 forintba került, míg a párhuzamos Kórház utcában csak 12–40 forintba).[16] Az utca hosszában egy csatorna folyt, mely a Köszörű-patakból hozta a vizet, és elvezette a szennyvizet.[17] A kapubástya közelében, a falakon kívül egy tó volt, ahol a boszorkánysággal vádolt asszonyokat alávetették a vízpróbának,[18] és 1688-ban ugyancsak a kapun kívül létesült a város római katolikus temetője.[19]

Az utcát többször tűzvész pusztította. 1519-ben leégett az Alsó Kapu utca és a Michael Weiss utca, a nagy 1689-es tűzvészben szinte az egész városerőd megsemmisült, 1718-ban pedig főként a kapu rongálódott meg.[14] A 18. századtól kezdődően már kőből és téglából építkeztek. A házaknak vastag falaik és masszív fából készült zsalugátereik voltak, hogy ellen tudjanak állni egy esetleges támadásnak és ostromnak. A homlokzat földszintjén volt az üzlet, a mellettük levő kapubejáratokat folyosók kötötték össze a belső udvarral, ahol a műhelyek, raktárok, istállók voltak; a családok jellemzően az emeleten laktak.[20][21]

Az idők folyamán a Kapu utca képe megváltozott: a házak kicserélődtek, a környék elvesztette középkori jellegét. Míg a 19. század közepéig egy- és kétszintes, klasszicista és késői barokk homlokzatú házakból állt, a 19. század második felében megjelentek a többemeletes, eklektikus és szecessziós stílusú, az utca képébe nehezen illeszkedő épületek.[22][23]

A 19. század közepétőlSzerkesztés

 
A Kapu utca 1861-ben

1857-ben a városkaput és a hozzá tartozó falakat lebontották, miután az 1802-es és 1804-es földrengésekben helyrehozhatatlanul károsodtak. Ennek következményeként az utca tovább terjeszkedett északkelet felé: 1860 körül felépültek az 55–59 szám alatti bérházak, 1887-ben a Kertsch-villa (ennek a helyén áll ma a Modarom épület), az átellenes oldalon pedig az 1890-es években a Magyar Ipariskola (jelenleg a CFR regionális igazgatósága) és a Magyar Kereskedelmi Akadémia (jelenleg az egyetem épülete). Az egykori várfalak által közrefogott zwingerek helyén a Kapu utcára merőleges utcák alakultak ki: a Lakaros-zwingerből a Barátok utcája (ma Strada Mihail Sadoveanu), a Csizmadia-zwingerből pedig a Csizmadia utca (ma Strada Politehnicii).[8] Az utca mentén folyó csatornát 1856-ban befedték, de Brassó földalatti csatornarendszere csak 1907–1908-ban készült el teljesen.[24]

A 19. században sok üstkészítő mester lakta – Orbán Balázs „iszonyatosan kalapácsoló rézmüveseket” említ[7] – azonban a század második felében a kézműipart fokozatosan kiszorította a gyáripar, és az épületek földszintjein a műhelyeket felváltották a kereskedések. A 20. század közepéig a Kapu utca Brassó fő kereskedelmi artériájaként szolgált, szinte teljes hosszában üzletek voltak a földszinten, nagyméretű kirakataik díszes tölgyfakeretben, árnyékvetővel. Legtöbbjüket szászok, néhányukat zsidók birtokolták. Szinte minden kapható volt: élelmiszer, csemegeáru, gyógyszerek, könyvek és irodaszerek, illatszerek, háztartási cikkek, textíliák, szőrmék, lábbelik, órák, sőt még kerékpárok is. Az utcát minden nap öntözték és felseperték; a boltok jellemzően hétfőtől szombatig 8–13 és 16–19 óra között tartottak nyitva.[4][25]

Az 1944-es amerikai bombázás az utca több házát megrongálta.[26] A hatalomra kerülő kommunisták 1948–1949 során államosították az épületeket és felszámolták a kereskedéseket, a régi kirakatokat eltávolították, a kapubejárókat beépítették, a házakat több lakásra osztották fel. Az autóforgalom számára az utca az 1970-es évekig nyitva állt, autóbuszjárat is közlekedett rajta, a Michael Weiss utcai kereszteződésben rendőr irányította a forgalmat.[2] 1977-ben alakították át gyalogos utcává.[14]

Az 1989-es rendszerváltás után ismét megnyíltak az üzletek, vendéglők, bárok, szuvenírboltok, és ez a központ legélénkebb utcája.[1]

LeírásaSzerkesztés

500 méteres hosszúságával és 69 épületével a városerőd harmadik leghosszabb utcája.[4] A telkek keskenyek és hosszúak: az utcai homlokzatok legtöbbje 11–15 méter széles, míg a telkek hossza 40–60 méter; több udvar valóságos utca, ahonnan számos bejárat nyílik. A 19. század közepe előtt épült házak többsége kétszintes; régen a földszinten voltak a műhelyek és raktárak, az emeleten pedig a lakások.[1][9] Az alábbi listában a házszámok a jelenlegi számozást jelölik.

Északnyugati házsorSzerkesztés

 
Az északnyugati házsor részlete
  • A Kapu utca és a Főtér sarkán áll a Honigberger-ház; élete végén itt lakott Johann Martin Honigberger erdélyi szász orvos, gyógyszerész, orientalista, a homeopátia úttörője.[27] 1852-ben építtette a Bömches kereskedőcsalád; 1904–1948 között itt volt Heinrich Zeidner 1867-ben alapított kiadója és könyvesboltja.[28]
  • A Kapu utca és a Michael Weiss utca sarkán álló házban volt a 19. század közepén a brassói kerületi hivatal. A jelenlegi épület a 19. század második felében épült a Trauschenfels család számára, Peter Bartesch városi főépítész tervei alapján.[28][29]
  • 17. Jekelius-ház, az utca legrégibb épülete; a város azon kevés épületinek egyike, amelyek átvészelték az 1689-es tűzvészt. A korabeli épületekhez hasonlóan masszív falak, kis ablakok, és kevés külső díszítés jellemzi; korához képest modern és ellenálló, támpillérekkel erősített építmény volt, és ennek köszönhetően nem károsodott a tűzvészekben és földrengésekben. 1848-ban alapította meg benne Ferdinand Jekelius a város hetedik patikáját.[30]
  • 35. A 19. század végén itt volt Heinrich Ostersetzer órásmester műhelye, aki Bécsben tanult és Brassó egyik legismertebb mestere volt; számos egyedi, különleges óraművet készített. 1904-ben a műhely elköltözött.[20]
  • 43. Itt élt 1866 és 1877 között George Bariț történész.
  • 45. 1791-ben itt épült fel a börtön épülete, melyet később laktanyaként, majd 1819-től katonai kórházként használtak. 1877-ben lebontották, és itt építették föl az Osztrák–Magyar Bank székházát. 1918 után a Román Nemzeti Bank használta. Jelenleg itt van az ügyészség.[1][31]
  • 53. Új városháza. 1877–1878 között épült Peter Bartesch tervei alapján, mivel a régi főtéri városháza kicsinek bizonyult a városvezetés számára. 1892–1893 között kibővítették. Masszív, klasszicista stílusú épület; méreténél fogva uralja az utca északkeleti részét és ellensúlyozza az átellenes oldalon épült Ipariskola épületét. Az 1940-es évekig szolgált városházaként (ekkor a városvezetés az egykori pénzügyi palotába költözött), jelenleg irodáknak és üzleteknek ad otthont.[32]
  • 55–59. Bachmeyer és Gyertyánfy házai, Mietpalast stílusban épültek a városkapu lebontása után.[1]
  • A Kapu utca és a Rezső körút sarkán épült fel 1887-ben a Kertsch-villa, Brassó egyedi, merész stílusú épülete. Végső formáját 1899-ben nyerte el. Többször földrengés rongálta meg, 1944-ben pedig bombatalálat érte. 1970-ben lebontották, és itt építették fel a Modarom üzletházat.[33]

Délkeleti házsorSzerkesztés

 
A délkeleti házsor részlete
  • 2. A 20. század elején itt volt a Gabel-vendégfogadó, később az Orient török kávéház.[1] Az ajtókeret 1500-ból, az emeleti ablakkeretek 1583-ból, a famennyezet 1787-ből származik.[34]
  • A Kapu utca és a Tehénpiac sarkán álló épületben volt a Wilhelm Scherg posztógyár üzlete, jelenleg vállalkozásoknak és orvosi rendelőknek ad helyet. Tervezője Halász Kálmán; ez a város egyetlen épülete, melynek nagyméretű hajlított üvegablakai vannak.[1]
  • 10. 1902-ben épült, szecessziós stílusú, velencei gótikus motívumokkal díszített kereskedőház. A 19. század második felében ezen a helyen volt a Zum Weissen Hahn (Fehér kakashoz) vendégfogadó.[1]
  • 14. Montaldo-ház, 1863–1864 között épült Josef Montaldo cukrászmester számára, Peter Bartesch tervei alapján. Földszintjén cukrászda volt, a tetőn négy nimfa és két ölelkező gyermek szobra. 1895–1900 között Baross Szálló, jelenleg lakóház.[1]
  • 16. Bahmüller-ház, 1906-ban épült Friedrich Bahmüller csizmadiamester és cége (Goldenen Hammer, vagyis Aranykalapács) számára. Homlokzatán egy domborművön két mester tart egy Bahmüller feliratú szalagot, alatta egy fülkében egy babérkoszorúba helyezett kalapács látható.[1]
  • A Kapu utca és a Michael Weiss utca sarkán volt a gazdag és befolyásos Hirscher család 1545-ben épült rezidenciája. A 20. század elején lebontották, és Albert Schuller városi építész vezetésével 1906–1908 között itt építették fel a Szász Nemzeti Bank székhelyéül szolgáló háromszintes épületet. A bank megszűnése után vállalkozások, irodák, üzletek költöztek ide.[35]
  • 28. Itt lakott Szabó Béni képviselő, alpolgármester, a brassói magyar közösség meghatározó közéleti személyisége.[36]
  • 30. A középkorban ezen a helyen egy fogadó volt, itt szállt meg 1467-ben Mátyás király.[27] A 20. században egy feltűnő utcai óra volt a házon, és ez a hely a fiatalok népszerű találkozóhelye volt.[2]
  • 50. Itt volt Michael Mooser műhelye, aki 1899-ben Erdélyben először készített kerékpárokat.[37]
  • 62. A ma is szállodaként működő Korona Szálló 1910-ben épült „szász nemzeti stílusban”, Albert Schuller tervei szerint. Korábban ezen a helyen a város egyik fürdőháza volt, mely 1689-ben leégett; a 18. században pedig egy sörfőzde és egy fogadó. A Korona Szálló az 1910-es években Erdély legmodernebb és legnagyobb szállodája volt, a két világháború között pedig a román értelmiségiek találkozóhelye.[38]
  • A Kapu utca és a Csizmadia utca sarkán emelték 1897-ben a Magyar Ipariskola nagyméretű, klasszicista stílusú épületét. A tanintézmény magyar művelődési központ szerepét is betöltötte: itt működött a Magyar Kaszinó, a Magyar Polgári Kör, és a Dalárda. 1919-ben átvette a CFR, a román állami vasúttársaság.[32][36]
  • A Kapu utca és a Rezső körút sarkán emelték 1891-ben a Magyar Kereskedelmi Akadémia épületét. 1918 után is kereskedelmi iskolaként működött, jelenleg a Transilvania Egyetem „N” szárnyának épülete.[12][31]

MűemlékekSzerkesztés

Az utcából 14 épület szerepel a romániai műemlékek jegyzékében, ezek közül egy (a Jekelius-ház) országos jelentőségű műemlék.[39]

Műemlékek listája
Házszám Kép Megnevezés Építés dátuma Műemlék kódja
1   Lakóház 19. század BV-II-m-B-11535
2   Lakás és üzlethelyiség 1583, 1787, 19. század BV-II-m-B-11536
4   Lakóház 16–17. század BV-II-m-B-11537
8   Lakóház 18–19. század BV-II-m-B-11538
15   Lakóház 18–19. század BV-II-m-B-11539
17   Jekelius-ház 16. század BV-II-m-A-11540
18   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11541
22   Lakóház 16. század, 1799, 1837 BV-II-m-B-11542
29–31   Lakóház 18. század BV-II-m-B-11543
33   Lakóház 18–19. század BV-II-m-B-11544
35   Lakóház 1800 körül BV-II-m-B-11545
38   Teutsch-ház 18. század BV-II-m-B-11546
43   Bariț-ház 19. század BV-IV-m-B-11901
48   Lakóház 18–19. század BV-II-m-B-11547

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j Aldea 88–100. o.
  2. a b c Pestrea 194–199. o.
  3. Farkas Zoltán, Sós Judit. Erdély. Budapest: Kelet-Nyugat, 352. o. (2007). ISBN 9789638709080 
  4. a b c d e Hannak
  5. a b Pavalache 490. o.
  6. Jekelius 31. o.
  7. a b Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: A belváros útczái, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  8. a b Stroe 85–88. o.
  9. a b Stroe 79–80. o.
  10. Nussbächer 232. o.
  11. a b Jekelius 22. o.
  12. a b Zamfir, Anca Maria: Un posibil model vienez pentru Brașovul celei de-a doua jumătăți a secolului al XIX-lea. Cumidava, 22–24. évf. (1998 – 2000) arch Hozzáférés: 2017. jan. 21.
  13. Niedermaier, Paul. Städtebau im Mittelalter: Siebenbürgen, Banat und Kreischgebiet (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 205–206. o. (2002). ISBN 9783412138011 
  14. a b c Nussbächer 55–56. o.
  15. Pavalache 61. o.
  16. Jekelius 34. o.
  17. Jekelius 37. o.
  18. Suciu, Simona: Legenda Lacului Vrăjitoarelor din centrul Braşovului. Adevărul, 2015. február 27. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  19. Postăvaru, Iozefina: Ansamblul capelei romano-catolice Sf. Ecaterina din Brașov. Revista Monumente Istorice, LXXXI. évf. (2015 – 2016) 1–2. sz. 31. o. ISSN 1842-5720
  20. a b Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică, 67–69. o. (2015). ISBN 9789730139532 
  21. Onciu, Camelia: Cele 51 de ganguri de pe Strada Republicii. Monitorul Expres, 2015. június 5. (Hozzáférés: 2016. szeptember 26.)
  22. Mihăilescu, Teofil. Brașov - Atmosferă, arhitectură și spațiu urban (román nyelven). Brassó: Libris, 242–244. o. (2014). ISBN 9786061904006 
  23. Franke, Arne. Cetăți medievale din sudul Transilvaniei (román nyelven). Bukarest: Eikon, 44–46. o. (2015). ISBN 9786067111309 
  24. Philippi 212. o.
  25. Butmaloiu, Hans: Schaufenster um 1900. Karpatenrundschau, 2016. január 7. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  26. Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen - Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 213. o. (2010). ISBN 9783412206024 
  27. a b Memo Brașov: Marcarea elementelor memoriale din orașul Brașov. Brassó: Consiliul Județean. 2015.  
  28. a b Philippi 219–220. o.
  29. Pavalache 383. o.
  30. Hannak, Christof: Die Goldfischapotheke. Neue Kronstädter Zeitung, II. évf. 2. sz. (1986. ápr. 15.) 4. o. ISSN 0934-4713
  31. a b Wegweiser für Kronstadt und seine Umgebung (német nyelven). Brassó: Zeitungsbüro Elekes, 42. o. (1938) 
  32. a b Stroe 95–97. o.
  33. Aldea 242–246. o.
  34. Leírás a ház oldalán elhelyezett táblán
  35. Aldea 310. o.
  36. a b Balázs János. Brassó - történelmi városkalauz. Barót: Tortoma, 98–103. o. (2013). ISBN 978973899509394 
  37. Pestrea 147. o.
  38. Aldea 280–284. o.
  39. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

ForrásokSzerkesztés