Főmenü megnyitása

A brassói Kapu utcai kapu (románul: Poarta Principală, németül: Purzentor) a Kapu utca északkeleti végén helyezkedett el; a középkori városerőd egyik legelsőként épített és egyik legnagyobb városkapuja volt. A 14. század második felében építették, a legelső várfalakkal együtt; a 16–17 századok folyamán bevehetetlen erődítmény-komplexummá nőtte ki magát. Utoljára 1734-ben töltött be védelmi szerepet, majd miután egy földrengésben megrongálódott, 1857-ben lebontották.

Kapu utcai kapu
A kapu a 17. századi Brassó makettjén
A kapu a 17. századi Brassó makettjén
Település Brassó Románia
Építési adatok
Építés éve 14. század
Rekonstrukciók évei 1524, 1725
Lebontás éve 1857
Típus kapu
Elhelyezkedése
Kapu utcai kapu (Brassó belváros)
Kapu utcai kapu
Kapu utcai kapu
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 40″, k. h. 25° 35′ 42″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 40″, k. h. 25° 35′ 42″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapu utcai kapu témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ElnevezéseSzerkesztés

Kezdetben egyszerűen főkapunak nevezték.[1] A hozzá tartozó utca idővel felvette a Kapu utca (Platea Porticae, 1522; Portzengasse, 1525) nevet, így meghonosodott a Kapu utcai kapu elnevezés. Német neve Purzentor, ez a latin porta (kapu) szász Purzen elferdítéséből és a német tor (kapu; régiesen thor) szavakból tevődik össze. A kapu adta a nevét a középkori város egyik fertályának is (Quartale Portica).[2]

Porta Moldavica (Moldvai kapu) néven is említik, mivel egy 1602-es rendelet (Acta et Decreta Centrum Virorum) értelmében a moldvai kereskedők csak ezen a kapun léphettek be a városba, és ezen keresztül hagyhatták el azt.[3] Orbán Balázs Nagyutca-kapunak nevezi.[4]

TörténeteSzerkesztés

A 14. század első felében Brassó központját sáncok, cölöpfalak, és tornyok védték. A kőből épült várfalak első vonalát valószínűleg a 14. század második felében, Nagy Lajos uralkodása idején kezdték építeni. Az északkeleti várfalba két kapu épült, a Kapu utcai kapu és a Kolostor utcai kapu, melyek ekkor még egyszerű, erődítés nélküli bejáratok voltak, felettük őrtoronnyal. 1395-ben Zsigmond magyar király javasolta a várfalak megerősítését a török fenyegetettség és a tűzfegyverek fejlődése miatt. Később egy második várfalat is emeltek, a kapu pedig idővel egy bástyával, toronnyal ellátott valóságos erődítmény-komplexummá vált.[2][5]

1519 májusában egy tűzvész megrongálta a kaput és a környező utcák (Kapu utca, Szent János utca, Apáca utca) egy részét. A kapubástyát 1522–1524 között építették újjá, 1535-ben pedig felépítették az új kaputornyot.[2] A toronyra 1537-ben órát helyeztek; ez volt a harmadik toronyóra Brassóban, a Fekete templom és a Városháza órái után. Az óra számlapjának freskóit Gregorius készítette.[1]

1613-ban megerősítették a város védműveit, Báthory Gábor esetleges ostromától tartva. A kaput 1613 májusa és augusztusa között lezárták a forgalom elől, amíg új sáncot és felvonóhidat készítettek. 1640 körül a Kapu utcai kapu és a Kolostor utcai kapu közé egy harmadik védőfalat is emeltek (korábban itt tövises növényekkel befutott védősánc volt), melyet az Ötvösök bástyája védett. 1650–1651 között újjáépítették a kaputornyot. Az arannyal befuttatott toronygombban egy okmányt is elrejtettek, mely tartalmazta a városi méltóságok neveit, továbbá a Törcsvári uradalom megszerzésének okiratát.[2]

Az 1689-es tűzvész megrongálta a kaput. 1718-ban leégett a kaputorony, és bár 1724–1725 között újjáépítették, 1728-ban ismét leégett. A kapu utoljára 1734-ben töltött be védelmi szerepet, mikor egy török betöréstől tartva megerősítették a védműveket. Ezután azonban elhanyagolták, az 1802. október 6-i földrengés pedig helyrehozhatatlanul megrongálta, így 1857-ben lebontották a kaput és a hozzá tartozó falakat. A kaputorony gombját először a Johannes Honterus líceumban állították ki, majd a szászveresmarti erődtemplom tornyán helyezték el.[2]

A kapu lebontásával a Kapu utca tovább terjeszkedett észak felé; itt építették fel az új városházát, a Gyertyánfy- és a Bachmeyer-házakat, a Kertsch-villát (ennek a helyén áll ma a Modarom épület), a Magyar Ipariskolát (jelenleg a CFR regionális igazgatósága), és a Magyar Kereskedelmi Akadémiát (jelenleg a Transilvania Egyetem „N” szárnya).[6]

LeírásaSzerkesztés

A kapu voltaképpen egy száz méter hosszú, bevehetetlen erődítmény-komplexum volt. Egy átjáró volt a szekerek, kettő a gyalogosok számára. A városon kívülről a külső bástya fő bejáratához egy felvonóhídon (pons czwg) lehetett eljutni, mely a várfal körüli vizesárok fölött vezetett át; a bejáratot a felvonóhídon kívül egy síneken mozgó, kétszárnyú vasalt tölgyfakapu is védte. A gyalogosok számára egy kisebb ajtó is volt, melyhez egy gyaloghídhoz tartozó mozgóhíd (parvus pons fal) vezetett. A Kapu utcai csatorna vizesárokba ömlő nyílását egy kettős vasrács (schossdor) védte, hogy az ellenség ezen az úton se hatolhasson be a városba.[7]

A patkó alakú bástya (Torbastei) a jelenlegi Modarom épület helyén volt. Belsejében kétszintes faállványzat segítette a védőket, ahonnan elérhették a lőréseket és a forró folyadékok leöntésére alkalmas nyílásokat. A bástya udvarából a középső kapun keresztül lehetett továbbhaladni; ez megközelítőleg a jelenlegi CFR-épület helyén állt, fölötte volt az őrszoba és a fegyverraktár. Innen egy hosszú, fedett, mindkét végén vasalt kapuszárnyakkal lezárható folyosó vezetett a kaputoronyig, mely körülbelül a Kapu utca és a Barátok utcája (ma Str. Mihail Sadoveanu) kereszteződésénél, a 14. századi eredeti kapu helyén állt. Az említett kapuszárnyakon kívül az útvonalat csapóráccsal (valva fal) is le lehetett zárni; a rácsok a végükön vasalt tölgyfagerendákból álltak, és függőleges járatokban mozogtak.[2][7]

A kapubástya mellett a várfal két méter széles és hat méter magas volt.[6] 1562-ben a fegyverraktárban 22 prágai szakállas puskát, 50 kézi puskát, és 46 kézi ágyút számláltak; így ez volt a legerősebben védett városkapu.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Pavalache 163. o.
  2. a b c d e f g Nussbächer 123–128. o.
  3. Pavalache 208. o.
  4. Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: Brassó överőde, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  5. Pavalache 65–66. o.
  6. a b Aldea 70. o.
  7. a b Jekelius 82–83. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416 
  • Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928) 
  • Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355 
  • Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 13 (német nyelven). Brassó: Aldus (2013). ISBN 9789737822710