Bertalan Vilmos

(1911-1985) magyar művészettörténész, muzeológus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Bertalan Vilmos (Budapest, 1911. május 26. – Budapest, 1985. november 10.) magyar művészettörténész, muzeológus, Munkácsy-díjas (1970).

Bertalan Vilmos
Született1911. május 26.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1985. november 10. (74 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaművészettörténész
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1934)
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1970)
SírhelyeFarkasréti temető (60-6-169. fülke)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

1934-ben a budapesti egyetemen szerzett művészettörténész diplomát. 1937-ben Olaszországban járt tanulmányúton, állami ösztöndíjjal. 1938-ban a Fővárosi Múzeumban helyezkedett el. A második világháború után előbb a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetésével bízták meg, ahol Petőfi- és József Attila-kiállítást rendezett, majd a Fővárosi Történeti Múzeum osztályvezetője, később a Kiscelli Múzeum főmunkatársa lett.

Kutatási területe

szerkesztés

Elsősorban Pest-Buda 18–19. századi műemlékeivel és művészetével foglalkozott. A kortárs művészek közül Domanovszky Endre művészetét elemezte behatóbban.

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • A Régészeti és Művészettörténeti Társulat Pasteiner-éremmel tüntette ki (1942).
  • Munkácsy Mihály-díj (1970)

Főbb művei

szerkesztés
  • Az Óbuda-kiscelli trinitárius kolostor és templom (Bp., 1942)
  • Pest a reformkor és a szabadságharc idején (Bp., 1956)
  • A régi Pest (Bp., 1956)
  • A színek varázsa. Domanovszky Endre gobelinjei (Bp., 1977)