Főmenü megnyitása

Bicskei Gergely (? – Anagni, 1303) választott esztergomi érsek (1298/1299–1303)

Bicskei Gergely
Született 13. század
Elhunyt 1303. szeptember 7.
Anagni
Állampolgársága magyar
Foglalkozása prelátus
Tisztség püspök

ÉleteSzerkesztés

A Komárom vármegyében birtokos Koppány (Katapán) nemzetségből való. Jól képzett kánonjogász volt. 1291-ben lett székesfehérvári őrkanonok, 1295 áprilisában székesfehérvári prépost. 1298-ban esztergomi érsekké választották, bár ezt több magyar főpap élesen ellenezte.[1]

III. András magyar király halála után Károly Róbert trónigényét támogatta a pápával együtt. 1301-ben (még május 13-a előtt, ő koronázta királlyá első alkalommal Károly Róbertet Esztergomban, egy alkalmi koronával. Ez a koronázás három feltétele közül egynek se felelt meg, mivel nem Székesfehérvárott volt és nem a Szent Koronával, Bicskeit pedig még nem iktatták be érsekké.[2] Ezután 1301 augusztusában Vencel behívásának előkészítésére Kőszegi Iván megtámadta Esztergomot, ahonnan Károly Róbertnek és Bicskei Gergelynek menekülnie kellett.

A szegény körülmények közt élő esztergomi érsek, aki egész életében arra gyűjtött, hogy meglátogassa a pápát, 1303-ban végre Rómába utazhatott érseki beiktatására. pápa Anagniban épült palotájában azonban a francia király által küldött orgyilkos tévedésből (valószínűleg a hasonlóság miatt) őt ölte meg. Mivel a merénylő nem akart több áldozatot, ezért magát VIII. Bonifác pápát csak pofon vágta — ő azonban néhány hétre rá ebbe is belehalt.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1 
  2. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 


Elődje:
Monoszló nembeli Lodomér
Esztergomi érsek
1298/99–1303
Utódja:
Bői Mihály