Wikipédia

Esztergomi vár

erődítmény

Az esztergomi vár a Duna jobb partján emelkedő, több mint ötven méter magas, szakadékos oldalfalakkal határolt magaslaton áll, a Komárom-Esztergom megyei Esztergom óvárosában. A vár Magyarország középkori történelmének kiemelkedő fontosságú helyszíne. Déli részén működik a Várszínház, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma, valamint a Panoptikum is. Az épületegyüttes 2008-ban elnyerte az Európai örökség helyszíne kitüntető címet,[1] valamint része az UNESCO világörökségi javaslati listájának, továbbá Esztergom egyik legfőbb látnivalójának számít a bazilikával együtt. 2005-ben avatták fel a várnak a törökországi Ankarában felépített mását, az Estergon Kalesit.[2]

Esztergomi vár
Ország Magyarország
Mai település Esztergom
Épült 10. század
Állapota műemlék
Építőanyaga kő
Elhelyezkedése
Esztergomi vár (Esztergom)
Esztergomi vár
Esztergomi vár
Pozíció Esztergom térképén
é. sz. 47° 47′ 54″, k. h. 18° 44′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 54″, k. h. 18° 44′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Esztergomi vár témájú médiaállományokat.

Története Szerkesztés

 Lásd még: A középkori Szent Adalbert-székesegyház (Esztergom)

Az esztergomi Várhegy királyi palotáját Géza fejedelem kezdte építeni a 10. század utolsó harmadában. Munkáját fia, István király folytatta; őt az itt álló templomban koronázták meg. A 11. század első évtizedében ő tette a várat a mindenkori a király egyik legfontosabb székhelyévé, ezzel Esztergomot a Magyar Királyság egyik központjává, érseki székhellyé. Nevelője, Szent Adalbert tiszteletére emelte Magyarország egyik első székesegyházát, a Szent Adalbert-székesegyházat.

 
A vár és a Szent Adalbert-székesegyház a 18. században

A ma is látható lakóépületeket III. Béla király parancsára emelték külhoni építőmesterek. Ezzel alakult ki a déli sziklacsúcson az uralkodó székhelye, központjában a sokszögletű lakótoronnyal és a gyönyörű várkápolnával. Tőle északra egy kisebb dombon emelkedik a Szent Adalbert-székesegyház. Első jelentősebb ostromát az 1241-1242-es tatárjárás idején szenvedte el. A tatárok elfoglalták és földúlták a királyi városrészt, de a kővárat a spanyol származású Simon ispán és fegyveresei megvédték. A 13. század második felében már az egész Várhegyet az esztergomi érsek birtokolta; az érsekek hatalmuk tudatában az uralkodóval is többször szembeszálltak. A 14. század elején a felvidéki vármegyéket uraló Csák Máté pusztította az érsekség birtokait. A várat a cseh származású Vencel király csapatai foglalták el, majd Vencel kivonulásakor azt a Kőszegieknek adták át. Károly Róbert 1307-ben ostrommal vette be a várat. Uralkodása alatt Esztergom felvirágzott. Az egyház jelentős építkezésekbe kezdett a Várhegyen. A város virágkorának csúcspontján, a reneszánsz műveltségű Vitéz János érseksége alatt épült a folyó felőli oldalon az ebédlőpalota és a várhegy Duna felőli oldalán az akkoriban európai hírű függőkert. A kert megmaradt teraszai az ezredfordulón is jól láthatóak a gazzal benőtt hegyoldalban.

A 16. században már a hódító török árnyéka vetődött az esztergomi érsek székhelyére. A várat I. Szulejmán szultán serege 1543-ban megostromolta és elfoglalta. A török megszállás idején fokozatosan dőltek romba a középkori magyar építészet remekműveiként számon tartott székesegyház és palotarészek. A Habsburg hadvezetés többször is elfoglalta, de az Oszmán Birodalom katonái ismételten visszavették a Buda körüli végvárrendszerük kiemelkedően fontos bázisát. 1594-es ostrománál esett el Balassi Bálint, a korszak legjelentősebb reneszánsz költője.1595-ben Mansfeld Károly parancsnoksága alatt álló keresztény seregek visszafoglalták a várat 10 évre, majd ismét török kézbe került. A „pogány” hatalmából véglegesen csak 1683 őszén szabadította fel Sobieski János lengyel király seregével, az ő emléktábláját a Duna menti Vízivárosban láthatjuk. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban történt az utolsó katonai esemény, amikor rövid ideig a felkelők tartották hatalmukban a várat.

A 18. században fokozatosan lebontották védőműveit, majd 1869-re elkészült a régebbi templom helyén a monumentális méretű Bazilika. Az egykori királyi székhely múltjának feltárását az 1930-as esztendőkben kezdték meg. 2000-ben a vár egyes részeit teljesen újjáépítették, és megkezdték a freskók feltárását, felújítását. 2008-ban, a Reneszánsz év keretében a vár déli pontján egy új tornyot építettek fel, ami a 2007-ben a vármúzeumban talált Sandro Botticelli-freskót, és a Vitéz János studiolóját védi a beázástól. A „Fehér torony” átadása, és egy Vitéz János emléktábla leleplezése 2009. május 13-án történt.

Felújítás Szerkesztés

A vár a Nemzeti Várprogram harmadik ütemének helyszíne volt.

Védművei Szerkesztés

1543-ban a török elfoglalta a várat. Fontos megemlíteni, hogy a tüzérség erejének növekedése miatt a hegytetőre épült várak sokat veszítettek jelentőségükből. Az újfajta és korszerű erődépítési technika az úgynevezett olasz várépítészetben mutatkozott meg. A várakat sík terepre építették, falaikat megvastagították, a tüzérség számára jó célpontot nyújtó magas tornyokat, falakat elbontották. Ötszög alaprajzú bástyákat építettek, előttük hatalmas, pásztázásra alkalmas árkokkal.

Mindezek tükrében tehát az esztergomi vár a 16. század második felére már elavult erődítménynek számított. Azonban kitűnő földrajzi helye miatt továbbra is fontos szerepet kapott a török kori háborúkban.

 
A vár déli kapuja. Balra a a kaput védő rondella, jobbra a feltárt szárazárok.

A vár egy mintegy 80-90 m magas hegyen feküdt. Alatta, a Duna partján terült el a Víziváros, szintén falakkal megerősítve. A Várhegytől DK-re magasodott a Szent Tamás-hegy, melyen szintén várat építettek, a törökök Tepedelennek mondták ezt a tojás alakú palánkerődöt. Ettől északra, szemben a várral állt egykor a Szent György-hegy, melyet a Bazilika építésekor elegyengettek. Mindkét magaslat nagyon fontos volt harcászatilag: kiváló helyet adtak az ágyúk felállítására és a Vár lövetésére.

A várfalak valószínűleg a hegy felső vonalát követték. A nyugati fal derékmagasságban ma is látható, a déli kapu-szoros és rondella szintén. De mégsem ezek a falak biztosították a vár megközelíthetetlenségét, hanem inkább a minden irányba meredek hegyoldal. Továbbá a Várhegy keleti oldalán, középmagasságban végighúzódó kifalazott oldalú, 3-4 m széles szárazárok és elé épített sáncmű biztosította a rohammentességet. Ezt a keleti oldalt a Bazilika építésekor feltöltötték, és egy hatalmas rámpát hoztak létre, mely a Székesegyházba vezet. Az árkot és a sáncot (a kazamatákkal együtt) elbontották ezen tereprendezés során. Jelenleg egy kisebb alagút, a Sötétkapu vezeti át a forgalmat a nagy rámpa alatt. Megjegyzendő, hogy ez az átjáró az egykori szárazárok nyomvonalán húzódik. Jelenleg az ároknak egy nagyobb feltárt része a vár déli kapuja mellett látható, illetve egyetlen megmaradt fala az északi rondella alatt, mely ahhoz csatlakozik.

Több hadmérnök is próbálkozott a vár elméleti modernizálásában, ezek között akad olyan terv is, mely az egészet lerombolta volna, és egy új, hatalmas olaszbástyás erődrendszert épített volna ki. Ezen ötletek pénz- és munkaerőhiány miatt nemigen valósultak meg.

A Vár a 18. századig szoros összeköttetésben volt az alatta fekvő Vízivárossal. Ketten együtt alkotottak egy hatalmas, bár hadászatilag nem túl nagy erőt képviselő erődítményt. A Vár két fő ponton volt összekötve a Vízivárossal: egyrészt a Veprech-torony és az északi rondella közötti hegyoldal védelmét biztosító kötőfallal (ennek romjai szintén megvannak), illetve a török bástyával.

A védműveket Barkóczy Ferenc érsek kezdte el lebontani a 18. század második felében. Halálával ezek a munkálatok is leálltak, de az 1820-as években megtörtént a végső tereprendezés, így a Vár védműveinek nagy része a föld alá került.

Képgaléria Szerkesztés

Jegyzetek Szerkesztés

  1. ↑ Európai örökségünk csúcsa Esztergomban (magyar nyelven) (html). KEMMA.hu, 2009. május 13. [2009. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 13.)
  2. ↑ Felépítették az esztergomi várat Ankarában (magyar nyelven) (html). INDEX.hu, 2009. május 31.

Források Szerkesztés

  • Zolnay László: A középkori Esztergom (Gondolat Kiadó, 1983)
  • Horváth István - H. Kelemen Márta - Torma István: Komárom megye régészeti topográfiája - Esztergom és a dorogi járás. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979) 78-125. oldal. ISBN 963 05 1445 1
  • Gerő László (főszerk.): Várépítészetünk (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975) 153–165. oldal. ISBN 963 10 0861 4

További információk Szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Esztergomi vár témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Esztergomi_vár&oldid=25920759”