Bikenibeu Paeniu

tuvalui politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. december 1.

Bikenibeu Paeniu (1956. május 10. [Tarawa] – ) tuvalui politikus.

Bikenibeu Paeniu
Született1956. május 10. (68 éves)
Bikenibeu
Állampolgársága
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • Member of the Privy Council of the United Kingdom
  • Tuvalu miniszterelnökeinek listája (1989. október 16. – 1993. december 10.)
  • Minister of Foreign Affairs (1989. október 16. – 1993. december 10.)
  • Tuvalu miniszterelnökeinek listája (1996. december 24. – 1999. április 27.)
  • Minister of Foreign Affairs (1996. december 24. – 1999. április 27.)
  • Minister of Finance of Tuvalu (2002. augusztus 2. – 2004. augusztus 27.)
  • Minister of Finance of Tuvalu (2004. augusztus 27. – 2006. augusztus 14.)
IskoláiHawaii Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Bikenibeu Paeniu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Politikai pályafutása

szerkesztés

Az 1989. szeptember 28-án megtartott parlamenti választáson bejutott a 12 fős parlamentbe, majd miniszterelnökké választották. A poszton Tomasi Puapuát váltotta és Paeniu kormánya Puapua ellenzékéből kerlt ki.[1]

A következő, 1993. szeptember 3-i választásokon sem Paenius, sem Puapua támogatói nem tudtak megfelelő többséget szerezni, így a főkormányzó feloszlatta a parlamentet és novemberben ismét választást tartottak, aminek eredményeként Kamuta Latasi lett az ország miniszterelnöke.[2] 1996-ban Latasi elvesztett egy bizalmatlansági szavazást a parlamentben és Paeniut ismét miniszterelnökké választották. Az 1998-as parlamenti választáson megvédte parlamenti mandátumát, majd a parlament miniszterelnöknek is újraválasztotta.[3][4]

Miniszterelnökként igyekezett felhívni a világ figyelmét a globális éghajlatváltozás következményeire, azon belül hazája kiszolgáltatott helyzetére.[5]

1999. április 13-án bizalmatlansági indítvány keretében eltávolították posztjáról, és Ionatana Ionatana követte a miniszterelnöki székben.[3] Később pénzügyminiszterként szolgált.[5] A 2006-os választásokon képviselői helyét nem tudta megvédeni, nem került be a parlamentbe.[6]