Kiribati

szigetország Óceániában

Kiribati (teljes nevén: Kiribati Köztársaság[2]) az Egyenlítő mentén elhelyezkedő 33 korallszigetből áll (ebből 21 lakott, egyikük neve Kiritimati, vagyis Karácsony-sziget), félúton Hawaii és Ausztrália között.

Kiribati Köztársaság
Republic of Kiribati
Ribaberikin Kiribati
Kiribati zászlaja
Kiribati zászlaja
Kiribati címere
Kiribati címere
Nemzeti mottó: Te Mauri, Te Raoi ao Te Tabomoa
(Egészség, béke, jólét)
Nemzeti himnusz: Teirake Kaini Kiribati

Fővárosa South Tarawa
é. sz. 1° 28′, k. h. 173° 02′Koordináták: é. sz. 1° 28′, k. h. 173° 02′
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Taneti Mamau
Hivatalos nyelv angol és gilberti
kikiáltása 1979. július 12.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint119 438 fő (2020)
Rangsorban199
Becsült106 461[1] fő (2013. július)
Rangsorban199
Népsűrűség131 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület811 km²
Rangsorban 170
IdőzónaKiribati (UTC+12, +13, +14)
Egyéb adatok
Pénznem Ausztrál dollár (AUD)
Nemzetközi gépkocsijel KIR
Hívószám 686
Segélyhívó telefonszám
  • 999
  • 192
  • 193
  • 194
  • 195
Internet TLD.ki
Villamos hálózat 240 volt
Elektromos csatlakozó AS/NZS 3112
Közlekedés iránya bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiribati Köztársaság témájú médiaállományokat.

A szigetcsoport korábbi neve Gilbert-szigetek volt. A Nagy-Britanniától való önállóság 1971-es, majd a teljes függetlenség 1979-es kikiáltása után felvették a Kiribati, ejtsd: ['kiribas] nevet. Ugyanekkor az Amerikai Egyesült Államok a szigetcsoport egy részét (Phoenix és Line-szigetek) érintő területi követeléséről lemondott, és barátsági szerződést kötött az új állammal.

Napjainkban szigeteinek létét erősen fenyegeti a globális felmelegedés és az ezzel járó tengerszint-emelkedés. Kiribati az első ország lehet, amely emiatt eltűnik a Földről.[3][4]

Földrajz szerkesztés

 
Onotoa atoll

Domborzat szerkesztés

Az északnyugat-délkeleti irányban sorakozó szigetek lesüllyedt vulkáni kúpok tetején kialakult korallképződmények – úgynevezett atollok –, amelyek egy-egy központi lagúnából és a körülötte gyűrű alakban elrendeződött kisebb-nagyobb korallszigetekből állnak.

Vízrajz szerkesztés

Kiribati szigetei négy csoportba sorolhatók:

Éghajlat szerkesztés

Trópusi óceáni éghajlat.

Élővilág, természetvédelem szerkesztés

 
Homokzsákok Kiribati tengerpartján. Az itt élőket erősen fenyegeti a globális felmelegedés egyik következménye, a tenger szintjének emelkedése

A szigetek termőtalaja vékony, sérülékeny. Az atollok alacsonyak, legtöbbje csak mintegy 2 méterre emelkedik ki a tengerből, így az itt élőket erősen fenyegeti a globális felmelegedés egyik következménye, a tenger szintjének emelkedése. 1999-ben két szigetecskét a tengerben elmerültnek nyilvánítottak, azóta a többi szigetet is egyre jobban fenyegeti a tenger elnyelése.

Természetvédelmi terület szerkesztés

Kiribatiban nincs szárazföldi védett terület. Ugyanakkor itt van a világ legnagyobb tengeri természetvédelmi területe: a Phoenix-szigetek körüli egész óceánt tengeri természetvédelmi területté nyilvánították.[5]

Történelem szerkesztés

1765-ben brit tengerészek kötöttek ki partjainál, majd 1788-ban a Gilbert-szigetek nevet kapta. A 19. században bálnavadászati központként működött. 1892-ben a Lagúna-szigetekkel együtt (mai Tuvalu) brit protektorátussá vált. 1915-1975 között brit gyarmat lett, majd 1979. július 12-én Kiribati független köztársasággá vált.

Korai történet szerkesztés

A ma Kiribatinak nevezett térséget óceániai nyelveken beszélő mikronéziaiak népesítették be i.e. 3000 – i.sz. 1300 között. Ez egy elszigetelt vidék; a helyi kultúra polinéziai és melanéziai vonásait Tonga és Fidzsi felől érkező behatolók honosították meg. Házasságok révén elmosódtak a kulturális különbségek és előrehaladt a kultúra egységesedése.

Gyarmati időszak szerkesztés

 
Őslakos harcosok 1840 körül
 
Tárló az Otago Museumban Kiribatiról származó tárgyakkal

A szigeteket brit és amerikai hajók látogatták először a 18. század végén és a 19. század elején. A fő szigetlánc Gilbert-szigetek nevét 1820-ban adta Adam von Krusenstern orosz admirális és Louis Duperrey francia kapitány, Thomas Gilbert tiszteletére, aki 1788-ban először hajózott át a szigetvilágon.

A 19. század elején nyugati bálnavadászok, kereskedelmi hajók és rabszolga-kereskedők látogatták a szigeteket, behozták a betegségeket és a tűzfegyvereket.

Az első brit misszionárius 1837-ben érkezett. 1892-ben a Gilbert-szigetek a helyiek egyetértésével brit védnökség lett a közeli Ellice-szigettel együtt. A Gilbert és Ellice-szigetek 1916-ban lett koronagyarmat. Kirimati (Karácsony-sziget) 1919-ben lett a gyarmat része, a Phoenix-sziget pedig 1937-ben.

A második világháborúban a Tarawa-atollt és a Gilbert-szigetcsoport egyéb részeit megszállták a japánok. A gyarmat korábbi fővárosa, Betio birtoklásáért 1943 novemberében Tarawán vívták az Az amerikai tengerészgyalogosok történetük legvéresebb csatáját.

Az 1950-es évek végétől 1962-ig a Karácsony-szigetet az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia nukleáris kísérleti terepként használta, ahol több hidrogénbombát is robbantottak.[6]

A függetlenségtől máig szerkesztés

A Gilbert- és Ellice-szigetek az önrendelkezés jogát 1971-ben kapta meg; 1975-ben elválasztották őket egymástól és belső önkormányzatot kaptak. 1978-ban Ellice-sziget önálló ország lett Tuvalu néven. A Gilbert-szigetek Kiribati néven lett független 1979. július 12-én. Bár a helyi gilberti nyelven a Gilbert-szigetek neve valójában „Tungaru”, az új állam a Kiribati nevet vette fel, ami az angol Gilberts szó helyi kiejtése. Az új állam része lett a tulajdonképpeni Gilbert-szigeteken kívül Banaba, Line-szigetek és Phoenix-sziget. A röviddel a függetlenség után aláírt és 1983-ban hatályba lépett tarawai szerződés értelmében az Amerikai Egyesült Államok lemondott minden igényéről a ritkán lakott Phoenix-szigettel kapcsolatban, és elismerte, hogy a Line-szigetek Kiribati területének része.

Gondot jelent a túlnépesedés. 1988-ban a fő sziget 4700 lakóját áttelepítették kevésbé benépesedett szigetekre. 1994-ben Teburoro Titót választották elnökké.

Az ország nyugati területei 24 órával előrébb jártak a keleti területeknél, ennek következtében a két terület között csak a hét 4 napján volt lehetséges a hivatalos kereskedelem.

Ezért 1995. január 1-jén Kiribati törvénnyel helyezte odébb a dátumválasztó vonalat a Line-szigetcsoporttól kb. 2000 km-re keletre (a 150° hosszúsági fokon is túl), hogy az országot a továbbiakban ne ossza ketté a dátumválasztó vonal. Csak később jöttek rá, hogy ennek következtében Kiribati lett a világ első országa, amelyen beköszöntött az új évezred. Ez jelentős turisztikai esemény volt.

A 2003 júliusában megtartott választáson az addigi ellenzéki párt jelöltje, Anote Tong legyőzte Titot. Anote Tongot 2007-ben újraválasztották.

2012-ben az államfő tárgyalásokat kezdett a Fidzsi-szigetekkel, ahol 5000 hold földet kíván vásárolni Vanua Levu szigetén népe számára, ugyanis Kiribati néhány évtized múlva a tengerszint emelkedése nyomán eltűnik. Tong államfő elmondta a fidzsi televízióban, hogy először a képzett munkaerőt költöztetnék át.[7]

Érdekesség szerkesztés

Korábban Kiribati szigetei között ment át a nemzetközi dátumválasztó vonal. Ezt 1995. január 1-jén megváltoztatták: most már kikerüli a köztársaság területét. Az egyik szigetcsoport – a Line Islands – épp a nemzetközi dátumválasztó vonalról kapta a nevét („line” angolul: ’vonal’). A változás miatt 2000-ben itt köszöntött be a világon először az új évezred, és a korábban Caroline-sziget néven ismert legkeletibb szigetüket (lakatlan korallzátony) átkeresztelték Millennium-szigetre.[8]

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

 
A parlament épülete

Alkotmány, államforma szerkesztés

Államforma: elnöki köztársaság.

Az ország élén a 4 évre választott állam- és kormányfő áll. Parlamentjének 39 tagja van, akiket 4 évre választanak.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

Politikai pártok szerkesztés

Elnökök szerkesztés

Név hivatali ideje
Ieremia Tianang Tabai 1979. július 12. – 1982. december 10.
Rota Onorio 1982. december 10. – 1983. február 18.
Ieremia Tianang Tabai 1983. február 18. – 1991. július 4.
Teatao Teannaki 1991. július 4. – 1994. május 24.
Tekiree Tamuera 1994. május 24. – 1994. május 28.
Ata Teaotai 1994. május 28. – 1994. október 1.
Teburoro Tito 1994. október 1. – 2003. március 28.
Tion Otang 2003. március 28. – 2003. július 10.
Anote Tong 2003. július 10. - 2016. március 11.
Taneti Mamau 2016. március 11. óta

Közigazgatási beosztás szerkesztés

Védelmi rendszer szerkesztés

Az országnak nincs hadserege, a védelmet Ausztrália és Új-Zéland biztosítja.

Népesség szerkesztés

 
Asszonyok népviseletben köszöntik az érkező turistákat a Bonriki repülőtéren

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1931 és 2020 között
Lakosok száma
29 751
36 789
44 843
50 617
60 455
72 335
78 725
87 371
103 058
119 438
1931196419711977198419901997200320102020
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések szerkesztés

Etnikai megoszlás szerkesztés

A lakosság 99%-a mikronéz, 0,8% polinéz, 0,2% európai.

Vallási megoszlás szerkesztés

A többség keresztény: római katolikus 55,8%, presbiteriánus 33,5%, mormon 4,7%, adventista 2%. A kereszténységen kívül a leggyakoribb vallás a bahái, kb. 2,3%.[9]

Nyelvi megoszlás szerkesztés

Hivatalos nyelv az angol és a gilberti.

Szociális rendszer szerkesztés

Gazdaság szerkesztés

Általános adatok szerkesztés

  • Munkanélküliségi ráta: kb. 30% (2010-ben) [10]
  • GDP-összetétel szektoronként (2012-ben) [10]: mezőgazdaság, halászat: 26,3%; ipar: 9,2%, szolgáltatások: 64,5%
  • egy főre jutó GDP 1800 $ (PPP 2014-ben) [10]

Gazdasági ágazatok szerkesztés

A szigeteken régebben foszfátot bányásztak, de ma ez az ásványkincs kimerült. Ma elsősorban a halászat, idegenforgalom (GDP 20%-a), külföldi segélyek (20%), a külföldön dolgozó kiribatiak átutalásai adják a nemzeti jövedelmet (GDP), főleg ez utóbbiak nélkül a rendkívül magas munkanélküliséggel küzdő kis ország gazdasága nem működhetne.

Mezőgazdaság szerkesztés

Főbb cikkek: kókusz, kopra, kenyérgyümölcs. [10]

Ipar szerkesztés

Jelentősebb a kézművesipar és a halászati ipar.[10]

Kereskedelem szerkesztés

  • Fő exportcikkek: hal, kókusz
  • Fő importcikkek: élelmiszer, gépek és berendezések, iparcikkek, üzemanyag

Az országra jellemző egyéb ágazatok szerkesztés

Oktatás szerkesztés

Az ország egyetlen egyeteme a University of the South Pacific. A hallgatók létszáma 500 fő.

Közlekedés szerkesztés

 
Bonriki nemzetközi repülőtér leszállópályája

A szilárd út 670 km. Légi közlekedés köti össze a külvilággal (Bonriki Nemzetközi Repülőtér).

Telekommunikáció szerkesztés

Hívójel prefix T3
ITU zóna 61
CQ zóna 31

Kultúra szerkesztés

Világörökség szerkesztés

Oktatási rendszer szerkesztés

Kulturális intézmények szerkesztés

Tudomány szerkesztés

Művészetek szerkesztés

Hagyományok, néprajz szerkesztés

Gasztronómia szerkesztés

Turizmus szerkesztés

 
Tengerparti kép, Caroline Atoll

Sport szerkesztés

Olimpia szerkesztés

Ünnepek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Hivatalos becslés. [2014. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)
  2. A Földrajzinév-bizottság 45. ülésének határozatai. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  3. http://www.nlcafe.hu/utazas/20140703/az-orszag-amit-elkezdett-elnyelni-az-ocean-kiribati/
  4. https://web.archive.org/web/20080605183737/http://www.iht.com/articles/ap/2008/06/05/asia/AS-GEN-New-Zealand-World-Environment-Day.php
  5. Archivált másolat. [2009. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 26.)
  6. Defense Nuclear Agency: Operation Dominic I: United States Atmospheric Nuclear Weapons Test: Personnel Review. apps.dtic.mil (1962)
  7. Elmossa az országot a víz! Hurcolkodik a lakosság
  8. http://www.suntrek.org/earth-beyond/time-zones/international-date-line.shtml International Date line
  9. 2010-ben https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kr.html Archiválva 2017. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. a b c d e https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kr.html

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Kiribati témájú médiaállományokat.