Kiribati

	Kiribati Köztársaság
	Republic of Kiribati; Ribaberikin Kiribati
; Kiribati zászlaja	; Kiribati címere
	Nemzeti mottó: Te Mauri, Te Raoi ao Te Tabomoa; (Egészség, béke, jólét); Nemzeti himnusz: Teirake Kaini Kiribati
Fővárosa	South Tarawa
	Koordináták: é. sz. 1° 28′, k. h. 173° 02′
Államforma	elnöki köztársaság
	Vezetők
Elnök	Taneti Mamau
Hivatalos nyelv	angol és gilberti
kikiáltása	1979. július 12.
Tagság	Lista ENSZ, Nemzetközösség, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum
	Népesség
Népszámlálás szerint	119 438 fő (2020)
Rangsorban	199
Becsült	106 461 fő (2013. július)
Rangsorban	199
Népsűrűség	131 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	811 km²
Rangsorban	170
Időzóna	Kiribati (UTC+12, +13, +14)
	Egyéb adatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Ausztrál dollár (AUD)
Nemzetközi gépkocsijel	KIR
Hívószám	686
Segélyhívó telefonszám	999; 192; 193; 194; 195;
Internet TLD	.ki
Villamos hálózat	240 volt
Elektromos csatlakozó	AS/NZS 3112
Közlekedés iránya	bal
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kiribati Köztársaság témájú médiaállományokat.

Kiribati (teljes nevén: Kiribati Köztársaság^[2]) az Egyenlítő mentén elhelyezkedő 33 korallszigetből áll (ebből 21 lakott, egyikük neve Kiritimati, vagyis Karácsony-sziget), félúton Hawaii és Ausztrália között.

A szigetcsoport korábbi neve Gilbert-szigetek volt. A Nagy-Britanniától való önállóság 1971-es, majd a teljes függetlenség 1979-es kikiáltása után felvették a Kiribati, ejtsd: ['kiribas] nevet. Ugyanekkor az Amerikai Egyesült Államok a szigetcsoport egy részét (Phoenix és Line-szigetek) érintő területi követeléséről lemondott, és barátsági szerződést kötött az új állammal.

Napjainkban szigeteinek létét erősen fenyegeti a globális felmelegedés és az ezzel járó tengerszint-emelkedés. Kiribati az első ország lehet, amely emiatt eltűnik a Földről.^[3]^[4]

Földrajz szerkesztés

Onotoa atoll

Domborzat szerkesztés

Az északnyugat-délkeleti irányban sorakozó szigetek lesüllyedt vulkáni kúpok tetején kialakult korallképződmények – úgynevezett atollok –, amelyek egy-egy központi lagúnából és a körülötte gyűrű alakban elrendeződött kisebb-nagyobb korallszigetekből állnak.

Vízrajz szerkesztés

Kiribati szigetei négy csoportba sorolhatók:

Banaba: egyedülálló sziget Nauru és a Gilbert-szigetek között (Mikronézia)
Gilbert-szigetek: 16 atoll Fidzsitől északra 1500 km-re (Mikronézia)
Phoenix-szigetek: 8 atoll és korallsziget a Gilbert-szigetektől délkeletre 1800 km-re (Polinézia)
Line (Sor)-szigetek: 8 atoll és egy zátony (angol szóval: reef), a Gilbert-szigetektől keletre 3300 km-re. (Polinézia)

Éghajlat szerkesztés

Trópusi óceáni éghajlat.

Élővilág, természetvédelem szerkesztés

Homokzsákok Kiribati tengerpartján. Az itt élőket erősen fenyegeti a globális felmelegedés egyik következménye, a tenger szintjének emelkedése

A szigetek termőtalaja vékony, sérülékeny. Az atollok alacsonyak, legtöbbje csak mintegy 2 méterre emelkedik ki a tengerből, így az itt élőket erősen fenyegeti a globális felmelegedés egyik következménye, a tenger szintjének emelkedése. 1999-ben két szigetecskét a tengerben elmerültnek nyilvánítottak, azóta a többi szigetet is egyre jobban fenyegeti a tenger elnyelése.

Természetvédelmi terület szerkesztés

Kiribatiban nincs szárazföldi védett terület. Ugyanakkor itt van a világ legnagyobb tengeri természetvédelmi területe: a Phoenix-szigetek körüli egész óceánt tengeri természetvédelmi területté nyilvánították.^[5]

Történelem szerkesztés

1765-ben brit tengerészek kötöttek ki partjainál, majd 1788-ban a Gilbert-szigetek nevet kapta. A 19. században bálnavadászati központként működött. 1892-ben a Lagúna-szigetekkel együtt (mai Tuvalu) brit protektorátussá vált. 1915-1975 között brit gyarmat lett, majd 1979. július 12-én Kiribati független köztársasággá vált.

Korai történet szerkesztés

A ma Kiribatinak nevezett térséget óceániai nyelveken beszélő mikronéziaiak népesítették be i.e. 3000 – i.sz. 1300 között. Ez egy elszigetelt vidék; a helyi kultúra polinéziai és melanéziai vonásait Tonga és Fidzsi felől érkező behatolók honosították meg. Házasságok révén elmosódtak a kulturális különbségek és előrehaladt a kultúra egységesedése.

Gyarmati időszak szerkesztés

Őslakos harcosok 1840 körül

Tárló az Otago Museumban Kiribatiról származó tárgyakkal

A szigeteket brit és amerikai hajók látogatták először a 18. század végén és a 19. század elején. A fő szigetlánc Gilbert-szigetek nevét 1820-ban adta Adam von Krusenstern orosz admirális és Louis Duperrey francia kapitány, Thomas Gilbert tiszteletére, aki 1788-ban először hajózott át a szigetvilágon.

A 19. század elején nyugati bálnavadászok, kereskedelmi hajók és rabszolga-kereskedők látogatták a szigeteket, behozták a betegségeket és a tűzfegyvereket.

Az első brit misszionárius 1837-ben érkezett. 1892-ben a Gilbert-szigetek a helyiek egyetértésével brit védnökség lett a közeli Ellice-szigettel együtt. A Gilbert és Ellice-szigetek 1916-ban lett koronagyarmat. Kirimati (Karácsony-sziget) 1919-ben lett a gyarmat része, a Phoenix-sziget pedig 1937-ben.

A Tarawa atollt és a Gilbert-szigetcsoport egyéb részeit megszállták a japánok a második világháborúban. Tarawán vívták az amerikai tengerészgyalogosok történetük legvéresebb csatáját. A tengerészgyalogosok 1943 novemberében szálltak partra. A harc a gyarmat korábbi fővárosáért, Betio birtoklásáért folyt, amely a Tarawa-atollon fekszik.

Kiribati szigeteinek egy részét, különösen a távoli Line-szigeteket, korábban az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia nukleáris kísérleti terepként használta. Itt az 1960-as években több hidrogénbombát robbantottak.

A függetlenségtől máig szerkesztés

A Gilbert- és Ellice-szigetek az önrendelkezés jogát 1971-ben kapta meg; 1975-ben elválasztották őket egymástól és belső önkormányzatot kaptak. 1978-ban Ellice-sziget önálló ország lett Tuvalu néven. A Gilbert-szigetek Kiribati néven lett független 1979. július 12-én. Bár a helyi gilberti nyelven a Gilbert-szigetek neve valójában „Tungaru”, az új állam a Kiribati nevet vette fel, ami az angol Gilberts szó helyi kiejtése. Az új állam része lett a tulajdonképpeni Gilbert-szigeteken kívül Banaba, Line-szigetek és Phoenix-sziget. A röviddel a függetlenség után aláírt és 1983-ban hatályba lépett tarawai szerződés értelmében az Amerikai Egyesült Államok lemondott minden igényéről a ritkán lakott Phoenix-szigettel kapcsolatban, és elismerte, hogy a Line-szigetek Kiribati területének része.

Gondot jelent a túlnépesedés. 1988-ban a fő sziget 4700 lakóját áttelepítették kevésbé benépesedett szigetekre. 1994-ben Teburoro Titót választották elnökké.

Az ország nyugati területei 24 órával előrébb jártak a keleti területeknél, ennek következtében a két terület között csak a hét 4 napján volt lehetséges a hivatalos kereskedelem.

Ezért 1995. január 1-jén Kiribati törvénnyel helyezte odébb a dátumválasztó vonalat a Line-szigetcsoporttól kb. 2000 km-re keletre (a 150° hosszúsági fokon is túl), hogy az országot a továbbiakban ne ossza ketté a dátumválasztó vonal. Csak később jöttek rá, hogy ennek következtében Kiribati lett a világ első országa, amelyen beköszöntött az új évezred. Ez jelentős turisztikai esemény volt.

A 2003 júliusában megtartott választáson az addigi ellenzéki párt jelöltje, Anote Tong legyőzte Titot. Anote Tongot 2007-ben újraválasztották.

2012-ben az államfő tárgyalásokat kezdett a Fidzsi-szigetekkel, ahol 5000 hold földet kíván vásárolni Vanua Levu szigetén népe számára, ugyanis Kiribati néhány évtized múlva a tengerszint emelkedése nyomán eltűnik. Tong államfő elmondta a fidzsi televízióban, hogy először a képzett munkaerőt költöztetnék át.^[6]

Érdekesség szerkesztés

Korábban Kiribati szigetei között ment át a nemzetközi dátumválasztó vonal. Ezt 1995. január 1-jén megváltoztatták: most már kikerüli a köztársaság területét. Az egyik szigetcsoport – a Line Islands – épp a nemzetközi dátumválasztó vonalról kapta a nevét („line” angolul: ’vonal’). A változás miatt 2000-ben itt köszöntött be a világon először az új évezred, és a korábban Caroline-sziget néven ismert legkeletibb szigetüket (lakatlan korallzátony) átkeresztelték Millennium-szigetre.^[7]

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

A parlament épülete

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Alkotmány, államforma szerkesztés

Államforma: elnöki köztársaság.

Az ország élén a 4 évre választott állam- és kormányfő áll. Parlamentjének 39 tagja van, akiket 4 évre választanak.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

Politikai pártok szerkesztés

Elnökök szerkesztés

Név	hivatali ideje
Ieremia Tianang Tabai	1979. július 12. – 1982. december 10.
Rota Onorio	1982. december 10. – 1983. február 18.
Ieremia Tianang Tabai	1983. február 18. – 1991. július 4.
Teatao Teannaki	1991. július 4. – 1994. május 24.
Tekiree Tamuera	1994. május 24. – 1994. május 28.
Ata Teaotai	1994. május 28. – 1994. október 1.
Teburoro Tito	1994. október 1. – 2003. március 28.
Tion Otang	2003. március 28. – 2003. július 10.
Anote Tong	2003. július 10. - 2016. március 11.
Taneti Mamau	2016. március 11. óta

Közigazgatási beosztás szerkesztés

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Védelmi rendszer szerkesztés

Az országnak nincs hadserege, a védelmet Ausztrália és Új-Zéland biztosítja.

Népesség szerkesztés

Asszonyok népviseletben köszöntik az érkező turistákat a Bonriki repülőtéren

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1931 és 2020 között

Lakosok száma	29 751	36 789	44 843	50 617	60 455	72 335	78 725	87 371	103 058	119 438
	1931	1964	1971	1977	1984	1990	1997	2003	2010	2020

Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések szerkesztés

Bővebben: Kiribati települései

Etnikai megoszlás szerkesztés

A lakosság 99%-a mikronéz, 0,8% polinéz, 0,2% európai.

Vallási megoszlás szerkesztés

A többség keresztény: római katolikus 55,8%, presbiteriánus 33,5%, mormon 4,7%, adventista 2%. A kereszténységen kívül a leggyakoribb vallás a bahái, kb. 2,3%.^[8]

Nyelvi megoszlás szerkesztés

Hivatalos nyelv az angol és a gilberti.

Szociális rendszer szerkesztés

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Gazdaság szerkesztés

Általános adatok szerkesztés

Munkanélküliségi ráta: kb. 30% (2010-ben) ^[9]
GDP-összetétel szektoronként (2012-ben) ^[9]: mezőgazdaság, halászat: 26,3%; ipar: 9,2%, szolgáltatások: 64,5%
egy főre jutó GDP 1800 $ (PPP 2014-ben) ^[9]

Gazdasági ágazatok szerkesztés

A szigeteken régebben foszfátot bányásztak, de ma ez az ásványkincs kimerült. Ma elsősorban a halászat, idegenforgalom (GDP 20%-a), külföldi segélyek (20%), a külföldön dolgozó kiribatiak átutalásai adják a nemzeti jövedelmet (GDP), főleg ez utóbbiak nélkül a rendkívül magas munkanélküliséggel küzdő kis ország gazdasága nem működhetne.