Bimbós kel
A bimbós kel vagy kelbimbó (Brassica oleracea convar. oleracea var. gemmifera) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. A 19. században Belgiumban nemesítették ki, emiatt angolul például „brüsszeli káposztának” (brussel sprouts) is nevezik.[1]
| Bimbós kel | |
|---|---|
 | |
| Származás | |
| Brüsszel | |
| Osztályozás | |
| Nemzetség: | Brassica |
| Faj: | B. oleracea |
| Rassz: | B. o. convar. oleracea |
| Változat: | B. o. convar. oleracea var. gemmifera |
| Fajta: | számos |
 A Wikimédia Commons tartalmaz | |
| Bimbós kel, nyers Tápanyagtartalom 100 g-ban | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Energia 43 kcal 179 kJ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Közvetlen hivatkozás az USDA adatbázisra A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. Forrás: USDA tápanyag adatbázis | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A káposztafélék családjába tartozó kétéves növény, közvetlen rokona a fejes káposztának. Első évben hozza a főszáron a fogyasztásra alkalmas hajtásokat (bimbókat), második évben a becőtermést.[2]
TulajdonságaiSzerkesztés
Fontos házikerti díszzöldség: nemcsak a magas, oszlopszerű szárán növő kis káposztafejek, a kelbimbók érdekesek, de ősszel különböző színt öltő levelei, másodéves, sárga virágú tövei és becőtermései is mutatósak. Főgyökere erőteljes, dús oldalgyökerekkel mélyre (80–100 cm-re) hatol, ezért szárazságtűrő. Szára közepesen fásul, olykor 130 cm magas, tengelyszerű. Hosszú nyélen lelógó, tojás alakú, szürkészöld levelei köntösként védik a tenyészidő végére hónaljukban képződő, kicsiny, tömör fejes káposztaszerű bimbókat. Virágzati szára elérheti a 150 cm-t. Nektártartalmú vegyes beporzású virágai májusban nyílnak.
TermesztéseSzerkesztés
Nem igényes növény, azonban leginkább a középkötött, kissé meszes talajokban termeszthető. Több káliumot és kevesebb nitrogént igényel. Fény- és vízigényes, bár a káposztafélék közül a leginkább szárazságtűrő.[1] Magyarországon leginkább házikertekben ültetik. Az 5-6 hetes palántákat június elején kell kiültetni.[2] Tápanyagigényes. A kisebb fagyokat jól bírja. A bimbós kel másodterménynek számít, mert viszonylag későn kerül a veteményeskertbe.[1] Jó előnövényei a hüvelyesek és a jól trágyázott kapáskultúrák. Utána paprikát és más zöldségféléket vethetünk.
FajtákSzerkesztés
Fontosabb kártevői és betegségeiSzerkesztés
Nyáron a palántákat gyakran támadják meg a földibolhák (Phyllotreta sp.). Később a káposzta-bagolypille (Barathra (syn. Mamestra) brassicae) hernyója rágja a lombot, a levéltetvek (Brevicoryne brassicae) telepednek meg rajta, és késő ősszel a meztelen csigák lepik el.[1]
VédekezésSzerkesztés
FelhasználásaSzerkesztés
Tartalmaz A-, B1-, B2- és C-vitamint (90 mg/100 g), karotint, 5,4% szénhidrátot, 4,3-5,3% fehérjét, 13-16% szárazanyagot (ennél több csak a leveles kelé), 1,3% rostot, ásványi sókat (Ca, P, Fe), íz- és zamatanyagokat. 193–203 J az energiaértéke.
Bimbói sokféleképp elkészíthetők. C-vitamin tartalmát mélyhűtve és főzve is jórészt (50 mg/100 g) megőrzi. Az első fagyos napok után szedett kelbimbó édesebb, és káposztaíze sem annyira erős.
Óriási levél- és szártömege miatt kitűnő takarmány.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b c d Bálint gazda. (Hozzáférés: 2009. november 17.)
- ↑ a b kapitányvetomag.hu. (Hozzáférés: 2009. november 17.)[halott link]