Biovičino Selo
Biovičino Selo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Kistanjéhez tartozik.
| Biovičino Selo | |
 | |
| A Szent Péter Pál pravoszláv templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Kistanje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22305 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 133 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 264 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 03′, k. h. 15° 55′Koordináták: é. sz. 44° 03′, k. h. 15° 55′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Biovičino Selo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Knintől légvonalban 22, közúton 32 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re északnyugatra Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén fekszik. Településrészei: Donje Selo, Brljug, Gornje Selo és Potkrš.
Története szerkesztés
Területén már a római korban is település volt. Ezt igazolja a Donje Selón található 1700 éves „Smrdeljgrad” régészeti lelőhely. A település nevét a Biović családról kapta akik egykor a szomszédos Modrino Selo és Kolašac urai is voltak. A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékére már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és Hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt. Temploma az első dalmáciai szerb templomok között épült fel 1524-ben. A 16. század első felében török uralom alá került, mely alól a 17. század végén szabadult fel. 1805-ben egész Dalmáciával együtt az Első Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 651, 1910-ben 980 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben már csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést, melynek nagy része elpusztult. Szerb lakói elmenekültek. A templom és a temető is súlyos károkat szenvedett. A településnek 2011-ben 223 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 651 | 673 | 716 | 833 | 933 | 980 | 1.319 | 1.113 | 1.205 | 1.338 | 1.348 | 1.282 | 1.113 | 948 | 186 | 223 |
Nevezetességei szerkesztés
Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1524-ben épült. A templomot temető övezi. Kolašac, Modrino Selo és Nunić pravoszláv hívei is ide tartoznak.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk szerkesztés
- Kistanje község hivatalos oldala (horvátul)
- Kistanje története (szerbül)
- Moje-kistanje.net (szerbül)
