Knin
Knin (latinul Tininum) város Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Stratégiai helyzeténél fogva a középkori Horvát Királyság egyik legfontosabb erőssége volt, a horvát királyok fővárosaként a horvátok akkori igazgatási, kulturális és egyházi központja.
| Knin | |
 | |
| A város látképe a várból nézve. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Jogállás | város |
| Polgármester | Josipa Rimac (HDZ) |
| Irányítószám | 22300 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 10 493 fő (2011)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 220 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Knin
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 44° 02′ 33″, k. h. 16° 11′ 57″Koordináták: é. sz. 44° 02′ 33″, k. h. 16° 11′ 57″ | |
| Knin weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Knin témájú médiaállományokat. | |
Tartalomjegyzék
FekvéseSzerkesztés
Šibeniktől 55 km-re északkeletre a Spas-hegy délkeleti lejtőin fekszik azon fontos út mellett, ami Dalmáciát a hátországgal köti össze. A jugoszláv időkben fontos vasúti csomópont volt a Bihács, Split, Zára és Zágráb felé menő vonalak találkozásánál. Ma a Zágráb-Split vasúti fővonal mentén Lika- és a Dalmáciai vasútvonal metszéspontja.
Knin község településeiSzerkesztés
Közigazgatásilag Golubić, Kninsko Polje, Kovačić, Ljubač, Oćestovo, Plavno, Polača, Potkonje, Radljevac, Strmica, Vrpolje és Žagrović települések tartoznak hozzá.
TörténeteSzerkesztés
A Spas-hegyen végzett újabb régészeti feltárások a város történetének újabb távlatokat adtak. Az itt levő szakrális és világi épületek feltárása során ugyanis bizonyossá vált, hogy itt már az újkőkorban és a vaskorban is erődített település volt.[2] A hegyen talált nagyméretű ókori település maradványait a szakemberek a római Tiniával (másképpen Tininum, Tinien) azonosították. A horvátok a 6. század végén telepedtek itt meg és a tizenkét horvát nemzetség egyikének központjává tették. Első írásos említése a 10. században „Tnen” zsupánság központjaként Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárnak a „A birodalom kormányzásáról„ írt művében található.[2] 1040-ben nyugati szertartású egyházmegyei központ lett, melynek fennhatósága egészen a Dráváig terjedt. Püspöke nem csak egyházi méltóságot viselt, de fontos állami tisztségeket is betöltött. Ezért 1330-ig horvát püspökségnek, majd ezután megszűnéséig 1493-ig knini püspökségnek nevezték.[2] Ezt követően a török előrenyomulás következtében megszűnt és címzetes püspökség maradt, mely címet 1945-ig többnyire a kalocsai nagyprépostok kaptak mint a kalocsai érsek segédpüspökei. A vár stratégiai helyzeténél fogva az ország egyik legfontosabb erőssége volt, a horvát királyok fővárosaként a horvátok igazgatási, kulturális és egyházi központja, mely fénypontját 1074 és 1088 között Dmitar Zvonimir horvát király uralkodása alatt érte el. A 12. századtól a Magyar Királyság részeként a horvát bánok székhelye lett. Vára 1345-től királyi vár, a horvát bánok igazgatása alatt. 1394-ben Garai Miklós nádor a vár alatt győzte le Hrvatinić Vuk bánt. 1401-ben várnagya megvédte a lázadóktól, 1403-ban Nápolyi László híveié lett. 1405-ben Zsigmond visszafoglalta. Miután 1463-ban Bosznia török uralom alá került falai alatt egyre gyakrabban jelent meg a török sereg bizonytalanná téve a környékbeli falvak életét. Az itteni lakosság a szigetekre, a jól védett dalmát városokba, valamint az ország északi részeire menekült.[2] A legnagyobb méretű menekültáradat 1493-ban indult el Knin vidékéről. A gyakori támadások következtében a vár és a város védelme a 16. század elején tovább gyengült, végül 1522-ben elfoglalta a Gázi Huszrev bég vezette török sereg. A Velencei Köztársaság Knin birtoklását a Dalmácia feletti uralom biztosítékának tartotta, ezért kétszer is sikertelenül próbálta visszafoglalni 1648-ban és 1653-ban. Végül a török sereg 1683-as Bécs alatti veresége adott alkalmat arra, hogy Velence a horvát erők segítségével 1688-ban felszabadítsa a várat és a várost.[2] Az 1797-es Campo Formió-i béke értelmében Dalmácia és vele Knin a Habsburg Birodalom része lett. Az 1805-ös pozsonyi béke Dalmáciával együtt a Francia Császársághoz csatolta, 1809-től az Illír tartományokba tagolták be. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban visszakerült osztrák uralom alá, mely 1918-ig a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta. Az osztrák uralom első évtizedeiben a gazdasági élet, a közélet és a kultúra nem sokat fejlődött, bár a horvát nemzeti ébredés eszméi itt is visszhangra találtak.[2] Kninnnek ebben az időszakban főként védelmi jelentősége volt köszönhetően az osztrák-török határhoz közeli fekvésének.
A város a háborús idők elmúltával katonai központból a 19. században fokozatosan gazdasági központtá vált. A horvát nemzeti törekvések ekkor a horvát nyelv hivatalos használatának elfogadtatására és Dalmáciának a Habsburg Birodalmon belüli autonómiájára irányultak. A nemzeti oldal nagy győzelme volt 1865-ben Lovro Monti Knin község elöljárójává választása.[2] A horvátok még a 20. század elején is a város lakosságának majdnem kilencven százalékát tették ki. A szerbek tervszerű betelepítése a városba a Jugoszláv Királyság megalakulása után kezdődött. Ennek ellenére a horvátok még a második világháborút követő népszámláláskor is (mintegy 52 százalékkal) a lakosság csekély többségét alkották.[2] Ezután indult meg a szerbek második nagy betelepítése hulláma, ahol a biztos munkahelyek és a lakáskérdés megoldása játszotta a fő szerepet. Az akkori jugoszláv kormányhatalom a horvátokat alapvető jogaiktól is megfosztotta, ezzel elérte a knini horvát lakosság nagy arányú kivándorlását. A délszláv háború előtti utolsó népszámlálás már csak mintegy tíz százaléknyi horvát lakosságot talált a városban.[2] 1991-ben megkezdődött a knini szerbek felkelése, a helyi horvátok bántalmazása és kiűzése házaikból. 1991. december 19-én itt kiáltották ki a Krajinai Szerb Köztársaságot, melynek fővárosa Knin lett. A várost 1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakosságának legnagyobb része elmenekült. Knin 1997 óta Šibenik-Knin megye része, addig Zára-Knin megyéhez tartozott. A háború után Bosznia, Hercegovina és Horvátország más területeiről jelentős számú horvát lakosság települt a városba.[2] A 2001-es népszámlálás alapján lakosságának 76,45 százaléka horvát, 20,8 százaléka szerb nemzetiségű volt. A lakosság összetétele alapján Knin Horvátország legfiatalabb városa, legnagyobb része fiatal házaspár, fiatal felnőtt és gyermek.[2]
LakosságSzerkesztés
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.039 | 1.018 | 1.271 | 1.270 | 1.302 | 1.270 | 1.600 | 1.614 | 2.763 | 3.543 | 5.116 | 7.300 | 10.933 | 12.331 | 11.128 | 10.633 |
NevezetességeiSzerkesztés
- Knin várának maradványa a várostól nyugatra fekvő 345 méteres magaslaton a Spas-hegy északkeleti platóján áll, mintegy száz méterre emelkedik a település fölé. Dalmácia egyik legnagyobb méretű vára. A romterület hosszúsága 470 méter, szélessége 110 méter. Építése a 9. században a középkori horvát állam születése idején kezdődött. Knin vára több horvát király időleges székhelye volt, állandó székhellyé Zvonimir király idején vált. A vár öt részre osztható, ezek az Alsóvár (Donji grad), a Középső vár (Srednji grad), a Felsővár (Gornji grad) vagy Kastély (Kaštel), Lábvár (Kaštel Lab) vagy Bandijera és a Déli vár (Južni grad) vagy Belveder.[5] A vár alsó, felső és középső részét felvonóhidak kötik össze. A legrégibb rész az északi részen levő felsővár, míg az alsó és a középső vár később, a középkor folyamán épült. A vármúzeum a spliti régészeti múzeumhoz tartozik, 1893-ban alapították. A Spas-hegy másik magaslatán Knin várától délre egy másik kisebb erődítmény áll Lábvár, melyet 1386-tól említenek királyi várként a horvát bán igazgatása alatt. 1423-tól a század végéig a vicebán gyakori székhelye volt. A 15. században a török veszély közeledtére megerősítették, ekkor épült a mai főkapu is. 1522-ben a várat elfoglalta a török és csak 1688-ban szabadult fel. Egyideig még fontos határvár volt, később jelentőségét veszítve elhagyták, anyagát részben a város házainak építéséhez használták fel.
- Podgrađe középkori lakónegyede közvetlenül a vár alatt fekszik amellett az út mellett, amely az óvárost a várral köti össze. Feltárása néhány éve kezdődött.[5]
- A Kapitul egy hegyecske, melyre a 10. században bencés kolostort és egy Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt templomot építettek, mely a 13. századtól Knin székesegyháza lett.[5] Itt volt egykor a knin káptalan székhelye, melyről ez a magaslat a nevét kapta. A török uralom alóli felszabadulás után 1688-ban az itteni dzsámit Calligari Šibeniki püspök Szent Jeromos tiszteletére szentelte fel.[6] 1695-ben a püspök a templomot a ferences rendnek adta át és ez lett Knin katolikus plébániatemploma. 1783-ban az épület rossz állaga miatt a plébániát a ferencesek akkori kolostorába költöztették át. Közben az épület állaga tovább romlott, a szertartásokat 1828-tól a Szent József templomban kellett megtartani.[6] Végül a plébánia székhelye az 1860-as években épített új Szent Antal templomba került.
- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt ferences temploma és kolostora 1860 és 1863 között épült, de a labilis talaj miatt 1911-ben teljesen újjá kellett építeni. 1944-ben egy bombatámadásban súlyosan megsérült, felújítása 1960-ban fejeződött be. A délszláv háború idején 1993-ban a szerbek kifosztották és felgyújtották, csak a csupasz falai maradtak.[6] Rögtön a háború után 1995-ben visszatértek a ferencesek és hozzáláttak újjáépítéséhez, mely 1998-ban fejeződött be. A talaj süllyedése miatt 2001 és 2003 között az északi és a keleti oldalon az alapokat meg kellett erősíteni.
- A kolostor temploma mellett már a 18. században említik a Szent József templomot is, amelyet azonban rossz állapota miatt 1894-ben le kellett bontani. 1913-ban újjáépítették, 1930-ban pedig megújították. A II. világháború során megsérült, de a háború után kijavították. A délszláv háború idején a szerbek kirabolták, az ablakokat betörték, teljes berendezését, még a harangokat is elvitték. A templomot megszentségtelenítve nyilvános illemhelyként használták.[6] A háború után hozzákezdtek megújításához, mely még nem fejeződött be.
- A Legszentebb Istenanya tiszteletére szentelt szerb ortodox temploma 1971-ben épült a II. világháború idején földig rombolt, 1866-ban épített régi templom helyén. Ikonosztáza Vojislav Bilbija ikonfestő alkotása.
- Knintől 2 km-re a Krčića vízesése felett található a Topoljska gradina nevű magaslat. Az itt talált régészeti leletek, köztük egy bronzkori szekerce tanúskodnak arról, hogy a város területe már az i. e. 3500 körüli időben lakott volt. A magaslaton ma egy kereszt áll, melyet a horvát hősök emlékezetére emeltek. Autóval nem, csak mintegy húsz perces sétával közelíthető meg.[5]
- A Kninből Splitre vezető út mellett Knintől mintegy hét kilométerre délkeletre található Biskupija, mely a kora középkorban a horvát állam központja volt. Ma ez a hely a horvát régészeti kutatás kitüntetett lelőhelye, egyben az egyik legjelentősebb óhorvát lelőhely. Régi neve "Pet Crkava na Kosovu" volt.[5] A régi elnevezés valószínűleg a 10. századból származik, míg mai nevét később, a középkorban kapta. A régi nevet (magyarul koszovói öt templom) erősítik meg a régészeti leletek, ószláv templomok maradványai, melyek a Crkvina, Stupovi, Bukorovića podvornica, Lopuška glavica és Sveta trojica nevű helyeken találhatók.[5] Itt állt a Szűz Mária tiszteletére szentelt háromhajós püspöki székesegyház, melynek első említése 1089-ben Zvonimir király uralkodásának idején történt. Építése még a 9. században kezdődött és Zvonimir király fejezte be 1078-ban. A knini püspök fennhatósága egykor egészen a Dráváig terjedt és a kora középkori horvát államban fontos tisztségeket is betöltött. Lujo Marun atya 1982-ben egy oltár előépítmény részét találta itt meg a Szűzanya alakjával. Ez egyben a Szűzanya első ismert horvát ábrázolása, mely a 11. századból származik. Az előépítmény háromszög alakú volt alsó részén a “SALV(e) (re)G(ina) V(i)RGO” (Üdvözlégy szűz királynő) latin nyelvű felirattal. Ennek a régi templomnak a romjain építették fel Ivan Meštrović tervei szerint 1937 és 1938 között a mai templomot, melynek titulusa: „Gospa Velikog Hrvatskog Krsnog Zavjeta” (azaz a Horvát Keresztény Fogadalom Nagyasszonya).
- A Crkvina nevű helytől légvonalban mindössze száz méterre találhatók Bračića vár romjai. A várat a 14. században építették és később többnyire őrtoronyként használták.[5]
- A várostól 11 kilométerre az Orlića nevű helyen 2. századi római villagazdaság maradványai találhatók. Fennmaradtak a gazdasági épületek és a fürdő alapfalai. Az épületben értékes mozaikot találtak.[5]
- A knini mező északi részén található a 22 méter magas Krčić-vízesés. A Krčić patak eme zuhatagát a helyiek "Veliki buk" illetve "Topoljski buk" néven is ismerik. A vízeséshez Kijevóból kiépített makadámút vezet. A vízeséshez legenda is fűződik, mely szerint a vízesés bal oldalán egykor vár állt, amely egy hidat védett. A legenda szerint amikor az emberek a hidat újra felépítik a patak többé nem szárad ki és megszűnnek az emberek közötti háborúskodások.
A város szülötteiSzerkesztés
- Dmitar Zvonimir király
- Petar Snačić király
- Dinko Šimunović - irodalmár
- Vojin Jelić - irodalmár
- Hrvoje Požar - akadémikus
- Pero Čimbur - irodalmár
- Jovan Radulović - irodalmár
- Ilija Petković - labdarúgó, edző
- Eda Vujević - irodalmár
- Radomir Vukčević - NK Dinara és a NK Hajduk kapusa
- Lujo Marun, régész
- Lovro Monti (1835 - 1898), politikus és publicista
GalériaSzerkesztés
Zvonimir király szobra
Knin vára
Knin vára
Knin vára
A ferences templom és kolostor
A szerb ortodox templom
A városi piac a kúttal
A belváros részlete a várral
A Krčić-vízesés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ 2011-es népszámlálás (horvát nyelven) (PHP). DZS, 2011 (Hozzáférés: 2012. március 11.)
- ↑ a b c d e f g h i j k http://www.knin.hr/stranice/o_kninu/povijest.asp Archiválva 2015. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Knin.hr:Povijest ](szerbül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ a b c d e f g h Tz-knin.hr:Povijesne znamenitosti (horvátul)
- ↑ a b c d Franjevacki-samostan-knin.hr:Povijest župa(horvátul)
További információkSzerkesztés
- Knin város hivatalos oldala (horvátul)
- A knini ferences kolostor honlapja (horvátul)
- Knin turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Knin város információs portálja (horvátul)
- A knini múzeum honlapja (horvátul)
- A Marko Marulić egyetem honlapja (horvátul)
