Bokor Katalin

(1935-?) romániai magyar újságíró, szerkesztő

Bokor Katalin (Bukarest, 1935. március 10.– ?) magyar költő, író, újságíró, szerkesztő.

Bokor Katalin
Élete
Született 1935. március 10. (86 éves)
Bukarest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

ÉletútjaSzerkesztés

Marosvásárhelyen kezdte, majd Bukarestben fejezte be középiskolai tanulmányait, ahol az Idegen Nyelvek Intézetében oroszromán szakot végzett. 1952-től több ifjúsági lapnál újságíróként működött, 1967-től a Jóbarát rovatvezetője és a Nagyapó mesefája-kötetek munkatársa. A Vitorla-ének című antológiában két verssel szerepelt. A rendszerváltás után a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen működött, s tevékenyen részt vett a romániai magyar nyelvű oktatás újjászervezésében, módszertani megjobbításában.[1]

KöteteiSzerkesztés

  • Az avasi betyár (ifjúsági kisregény, 1970);
  • Ikebana (karcolatok, 1972);
  • Napratörő (versek, 1975);
  • Örömmadár (karcolatok, 1977).
  • Hősök nyomában (kisregény, ill. Hadai Klára, 1980)
  • Tűzpiros szavak. Gyermekvers antológia; összeáll., sajtó alá rend. Bokor Katalin; Creanga, Bukarest, 1982
  • Hit, remény, szeretet (versek, válogatás, 1990; bővített kiadásai: 1993, 2002, 2006)

MűfordításokSzerkesztés

  • Ion Cringuleanu: Szüleink, a kommunisták (Parinii notri – comunitii); ford. Bokor Katalin; Creanga, Bukarest, 1981 (Ábécé)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bokor Katalin: Alternatív irodalmi verseny Szovátán. = Brassói Lapok, (Brassó), 2000. április 14. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.)

ForrásokSzerkesztés