Borágófélék

Borágófélék
	Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Lamiids;
Rend:	Borágóvirágúak (Boraginales);
Család:	Borágófélék (Boraginaceae); Jussieu
Alcsaládok
	Borágóformák (Boraginoideae); Cordioideae; Ehretioideae; Kunkorformák (Heliotropioideae); Mézontófűformák (Hydrophylloideae); Lennooideae;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Borágófélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Borágófélék témájú kategóriát.

Ez a botanikai szócikk már figyelembe veszi a 2016-ban megjelent APG IV-rendszert a rendszertani részek tárgyalásakor.

A borágófélék vagy érdeslevelűek (Boraginaceae) a valódi kétszikűek (eudicots) asterids kládjának euasterids I csoportjába tartozó, a pontos rendszertani viszonyok tisztázásáig saját rendbe sorolt család. Körülbelül 100 nemzetség 2000 faja tartozik ide. Magyarországon kicsit több mint 40 faj őshonos.

Elterjedésük

Fajai főleg a mérsékelt és a szubtrópusi zónában terjedtek el. A mérsékelt övben élők zöme lágyszárú, a szubtrópusi zónában némileg több a fássszárú.

Megjelenésük, felépítésük

Leveleik

Kevés kivételtől eltekintve a családban a levelek, sőt az egész növény kovásodott szőröktől érdes, gyakran szúrós. A levelek általában ép szélűek, szórt állásúak. Epidermiszükben szőlőfürtszerű mészkiválásokat, úgynevezett cisztolitokat halmoznak fel.

Virágaik

A virágok szerkezete a családon belül elég egyöntetű. A virág hímnős, javarészt sugaras, olykor kétoldali szimmetriájú. A csészelevelek száma 5, nincsenek összenőve. A szirmok száma is 5, ezek egymással és a porzókkal is összenőttek. A termő két, szintén összenőtt termőlevélből áll. A magház felső állású.

Termésük

Négy, ritkábban két makkocska.

Rendszerezésük

APG

Az APG III-rendszer a valódi kétszikűek (eudicots) euasterids I kládjába helyezi a csoportot rendbe nem besorolt, illetve bizonytalan besorolású családként. Az APG IV-rendszer saját, egyetlen családból álló rendbe sorolja a Boraginaceae s.l.-t, ami a következőkből áll: Boraginaceae s.s., Codonaceae, Cordiaceae, Ehretiaceae, Lennoaceae, Wellstediaceae, Heliotropiaceae, Hydrophyllaceae és a Nama L. klád.

Cronquist

Cronquist^[1] rendszere az Asteridae alosztály Lamiales rendjébe, Tahtadzsjan^[2] a Lamiidae alosztály Boraginales rendjébe sorolja a családot.

Néhány újabb osztályozás a Boraginaceae-t a következő családokra bontja fel: Boraginaceae s.s., Cordiaceae, Ehretiaceae, Heliotropiaceae, Hydrophyllaceae és Lennoaceae.

Más, elterjedtebb rendszerek a fentieket alcsaládként kezelik a Boraginaceae családon belül, az alábbiak szerint:

Nemzetségek

Magyarországon is előforduló nemzetségek

kunkor (Heliotropium), békaszem (Omphalodes), ebnyelvűfű (Cynoglossum), koldustetű (Lappula), magiszák (Asperugo), nadálytő (Symphytum), atracél (Anchusa), farkasszem (Lycopsis vagy Anchusa), apácavirág (Nonea), báránypirosító (Alkanna), tüdőfű (Pulmonaria), nefelejcs (Myosotis), gyöngyköles (Lithospermum), Buglossoides, vértő (Onosma), szeplőlapu (Cerinthe), kígyószisz (Echium)

További nemzetségek

Actinocarya, Adelocaryum, Afrotysonia, Amblynotus, Amphibologyne, Amsinckia, Ancistrocarya, Anoplocaryum, Antiotrema, Antiphytum, Arnebia, Auxemma, Borago, Bothriospermum, Brachybotrys, Brunnera, Caccinia, Carmona, Chionocharis, Choriantha, Craniospermum, Cryptantha, Cynoglossopsis, Cynoglottis, Cysostemon, Dasynotus, Decalepidanthus, Echiochilon, Echiostachys, Elizaldia, Embadium, Eritrichium, Gastrocotyle, Gyrocaryum, Hackelia, Halacsya, Heliocarya, Heterocaryum, Huynhia, Ivanjohnstonia, Ixorhea, Lacaitaea, Lasiarrhenum, Lasiocaryum, Lepechiniella, Lepidocordia, Lindelophia, Lithodora, Lobostemon, Macromeria, Maharanga, Mairetis, Mattiastrum, Kékharang, Metaeritrichium, Microcaryum, Microula, Mimophytum, Moltkia, Moltkiopsis, Moritzia, Myosotidium, Neatostema, Nesocaryum, Nogalia, Nomosa, Ogastemma, Omphalolappula, Omphalotrigonotis, Onosmodium, Oxyosmyles, Paracaryum, Pardoglossum, Patagonula, Pectocarya, Pentaglottis sempervirens, Perittostema, Plagiobothrys, Pseudomertensia, Psilolaemus, Pteleocarpa, Rindera, Rochefortia, Rochelia, Rotula, Saccellium, Scapicephalus, Selkirkia, Sericostoma, Sinojohnstonia, Solenanthus, Stenosolenium, Stephanocaryum, Suchtelenia,Thaumatocaryum, Thyrocarpus,Tianschaniella, Tiquilia, Tournefortia, Trachelanthus, Trachystemon, Trichodesma, Trigonocaryum, Trigonotis, Ulugbekia, Valentiniella

Élettani hatás

Ezek a növények pirrolizidin alkaloidokat tartalmaznak, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.^[3]

Jegyzetek

↑ Cronquist rendszere. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 27.)
↑ Tahtadzsjan rendszere. [2007. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 27.)
↑ Pirrolizidin alkaloidok a gyógynövénytermelésben

Források

Uránia növényvilág – Gondolat kiadó, 1980
Molnár V. Attila: Kétszikűek III., ÉlőVilág könyvtár – Kossuth kiadó, 2006

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Cronquist rendszere. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 27.)

[2] Tahtadzsjan rendszere. [2007. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 27.)

[3] Pirrolizidin alkaloidok a gyógynövénytermelésben

[1]

[2]

[3]