Kígyószisz

Kígyószisz
	Terjőke kígyószisz (E. vulgare)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids I;
Család:	Borágófélék (Boraginaceae);
Alcsalád:	Boraginoideae;
Nemzetség-; csoport:	Lithospermeae;
Nemzetség:	Echium; L.
Kárpát-medencei fajok:
	terjőke kígyószisz (E. vulgare); piros kígyószisz (E. maculatum); magas kígyószisz (E. italicum); További fajok E. angustifolium; E. auberianum; E. callithyrsum; E. candicans; E. creticum; E. italicum; E. nervosum; E. perezii; E. pininana; E. plantagineum; E. russicum; E. simplex; E. strictum; E. vulgare; E. wildpretii;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kígyószisz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyószisz témájú médiaállományokat és Kígyószisz témájú kategóriát.

A kígyószisz (Echium) nemzetség a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozik. Leveleik keskeny lándzsásak, ülők. Virágaik kissé kétoldali részarányos szimmetriájúak. Összetett virágzatuk rövid kunkorvirágzatok alkotta füzér. A párta torkában nincsenek pikkelyek (a borágófélék között ez gyakori), a porzók a pártából hosszan kinyúlnak, felfelé íveltek, nem egyforma hosszúak. A termés négy részterméskéből áll. Kétévesek vagy évelők. Magyarországon 3 fajuk honos, közülük egy védett. Ezek a növények pirrolizidin alkaloidokat tartalmaznak, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.^[1]

Kárpát-medencei fajok szerkesztés

Terjőke kígyószisz (E. vulgare L.) szerkesztés

Élőhely: Gyomtársulások, parlagok, legelők, útszélek. Mindenfelé gyakori.

Bővebben: terjőke kígyószisz

E. vulgare virágdiagramja

A szár bordón pettyezett, a porzók felfelé íveltek, a bibe kétágú

Piros kígyószisz (E. maculatum L.) szerkesztés

Bővebben: piros kígyószisz

Piros kígyószisz

Legfeljebb 80 cm magas. A párta sötétpiros, csöve hosszabb a csészecimpáknál, a bibe nem ágazik el kígyónyelvszerűen. Löszös és homokos réteken él, főleg az Északi-középhegységben. Május-júniusban virágzik, évelő. Védett.

Magas kígyószisz (E. italicum L.) szerkesztés

Pártája fehér vagy halványlila. A virágzat alsó részén az oldalágak elágazók. Gyakran túlnövi az egy méteres magasságot. Száraz gyepekben él. Júniustól szeptemberig virágzik.

Makaronéziai fajok szerkesztés

Endemikus kígyószisz fajok sokaságával tűnnek ki Makaronézia szigetei:

a Madeira-szigeteken két endemikus fajjal;
a Kanári-szigeteken 25 endemikus fajjal és további néhány változattal;
Zöld-foki-szigeteken három endemikus fajjal.

Több fajuk él az Azori-szigeteken is, de ezek között nincs endemikus.

A bennszülött fajok és változatok sokasága alapján feltételezhető, hogy a kígyósziszek az e szigetekre betelepülő első növények között voltak nem sokkal azután, hogy azok kiemelkedtek a habokból (elsőként Lanzarote és az Fuerteventura). Az idő tájt (mintegy 19 millió éve) a szigetek éghajlata a maitól merőben elütő, nedves trópusi volt. Ahogy a Szahara meghódította Észak-Afrikát, a szigetek éghajlata mediterránra váltott, száraz nyárral és téli csapadékmaximummal.

Valószínűsíthető, hogy a szigetek kígyószisz fajai egyetlen vagy legalábbis kevés ősi fajból fejlődhettek ki – ezen feltételezések szerint ez az ősi, a Mediterráneumból áttelepülő faj a ma Gran Canaria szigetén élő Echium decaisnei decaisnei alfajhoz állhatott közel. A fajok, változatok megsokasodását az adaptív radiáció tankönyvi példájaként fogják fel: az „ős kígyószisz” új és új változatai fejlődtek ki, ahogy a növény alkalmazkodott a legkülönfélébb élőhelyekhez. Így például:

az Echium gentianoides La Palmán és a Echium wildpretii wildpretii Tenerifén az alhavasi övben,
az Echium pininana La Palmán a babérlombú erdő tisztásain,
az Echium callithyrsum Gran Canarián, az Echium webbii La Palmán és az Echium sventenii Tenerifén a száraz fenyvesekben,
az Echium simplex Tenerifén a felső pozsgás bozót övben,
az Echium handiense Fuerteventurán, az Echium onosmifolium onosmifolium és az Echium onosmifolium spectabile Gran Canarián, a tűzhányó kígyószisz (Echium vulcanorum) pedig Fogo szigetén az alsó pozsgás bozót övben él.

A különböző eredetű, de hasonló megjelenésű fajok kifejlődése a vikarizmus, aminek a makaronéziai kígyószisz fajok ugyancsak szép példáit szolgáltatják. Így például rendkívül hasonlítanak egymásra az alábbi, egymástól gyakran igen messze kifejlődött fajok: