Boross F. László

(1895-1938) újságíró

Boross F. László, olykor Boros F. László vagy Boross László, írói álnevein: Bfl., BFL., B. F. L., Winow, F. L. (Kellemes, 1895. augusztus 21.Moszkva, butovói kivégzőhely, 1938. június 3.)[1] magyar újságíró, pártmunkás.

Boross F. László
Született 1895. augusztus 21.
Kellemes
Elhunyt 1938. június 3. (42 évesen)
Moszkva, butovói kivégzőhely
Állampolgársága magyar
Foglalkozása újságíró

ÉleteSzerkesztés

Boross Rezső és Katscher Viktória gyermeke. Az első világháború idején behívták katonának, később pedig bekapcsolódott a forradalmi szocialisták munkájába. Ekkortájt került közel Kassák köréhez, s barátkozott meg Hajdu Pállal, Lékai Jánossal. Budapesten 1918-ban megszerezte jogi doktori oklevelét. A KMP és az Ifjúmunkások Országos Szövetségének egyik alapító tagja volt, később pedig a KIMSZ egyik vezetője lett. 1919 elejétől kezdve májusig szerkesztette az Ifjú Proletár című lapot. Időközben 1919 februárjában letartóztatták a többi vezető kommunistával együtt, s 1919. március 19-én engedték szabadon. A kommün alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság ifjúmunkás-propagandaosztályát vezette, s munkatársa volt a Vörös Ujságnak.

1919. július 10-én Budapesten, a VI. kerületben házasságot kötött Vida Margittal, Weisz Imre és Boross Laura gyermekével,[2] akitől 1920-ban elvált.[3] A tanácskormány lemondása után letartóztatták, és 1920. június 4-én nyolc év börtönre ítélték. A következő évben szovjet–magyar fogolycsere-akciónak köszönhetően kiváltották és Németországba távozott. 1921-ben az Inprekorr helyettes szerkesztője, moszkvai tudósítója, egészen 1933-ig. Ekkor a Szovjetunióba ment, és a Komintern sajtóosztályának élére került, ahol egészen 1938-as letartóztatásáig megmaradt. Időközben belépett az SZKP-ba (1937-ben kizárták), és publikált a Sarló és Kalapács és a Rundschau című lapokban. 1938. március 12-én kémkedés hamis vádjával letartóztatták, majd 1938. május 22-én halálraítélték, s június 3-án végrehajtották az ítéletet. 1957. április 30-án rehabilitálták.[1]

MűveiSzerkesztés

  • Reise durch hundert Kollektivwirtschaften (Moszkva, 1934)[4]

MűfordításaSzerkesztés

  • Karl Radek: A szocializmus fejlődése a tudománytól a valóságig. (Kommunista Könyvtár. 8. 1–2. kiad. Bp., 1919)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés