Borsod (Horvátország)
Borsod (horvátul: Bršadin, szerbül: Бршадин) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Terpenyéhez tartozik.
| Borsod (Bršadin) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Vukovár-Szerém |
| Község | Terpenye |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 32222 |
| Körzethívószám | +385 032 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 931 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 84 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 00″, k. h. 18° 55′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 00″, k. h. 18° 55′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Borsod témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Vukovártól 7 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re délre, a Nyugat-Szerémségben, a Szlavóniai-síkság keleti részén, a Vuka bal partján, Vukovár és Berzétemonostor között fekszik.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. Határának nyugati részén a Pacsintára menő úttól jobbra található a „Lug” nevű erdő, melyet délről a vasút határol. Az út és a vasút kereszteződésénél őrház áll. Az erdő területén belül a legmagasabb helyen egy szántóföld van, ahol kis mennyiségű kerámiatöredék és javarészt a nyélhez erősítéshez átlyukasztott kőszekercék kerültek a felszínre. A vukovári múzeum dokumentumai között Bršadin – Lipovača közötti térségben, közelebbről meg nem jelölt helyen egy késő vaskori tumulust is említenek. A pravoszláv templomtól 450 méterre délkeletre a Vuka árteréből egy ellipszis alakú 2 méter magas tell emelkedik ki, melynek kelet-nyugati irányú hosszúsága 200 méter, szélessége 80 méter.[2] A tellben történelem előtti kerámiákat, szövőszékhez használt nehezékeket, égetett padlóburkolat maradványait és más használati tárgyakat találtak. A hely ígéretesnek tűnik a jövőbeli régészeti feltárás számára.
Borsod Árpád-kori település. Első írásos említése 1279-ben történt a pozsegai káptalannak a „Borsod” nevű birtok eladásáról szóló oklevelében.[3] Ugyancsak „Borsod” alakban találjuk a boszniai káptalan 1402. november 15-én kelt, Zsigmond királynak tett jelentésében is.[4] A berzétei monostor tartozéka volt.[5] A középkori Borsod a mai falutól két km-re nyugatra, a Staro selonak nevezett helyen állt. 1526-ban Valkóvár eleste után került török kézre és csak 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. Az 1526-os török hadjáratban Borsod teljesen megsemmisült. 1529 után a török hatóságok Észak-Szerbiából és Északkelet-Boszniából telepítettek be pravoszláv vlachokat. 1543-ban a Balkán középső területeiről újabb tíz szerb család érkezett, akik 1683-ig éltek a településen.
A török kiűzése után előbb kamarai birtok, majd a vukovári uradalom része lett. Rövid ideig a Kuffstein, majd 1736-tól az Eltz család volt a birtokosa. Az első katonai felmérés térképén „Berzschadin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Berssadin” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bershadin” néven 85 házzal, 15 katolikus, 568 ortodox vallású lakossal találjuk.[7]
1857-ben 610, 1910-ben 941 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a szerb, 5-5%-a horvát és magyar anyanyelvű volt. Az első világháború idején az osztrák-magyar katonai vezetés a közeli Vinkovcén nagy katonai kórházat létesített. A hely kiválasztásánál döntő szerepet játszott, hogy a vasúti csomópont közelsége miatt Vinkovcének jó összeköttetése volt a balkáni és a keleti csataterekkel is. A sebesültek számának növekedésével az osztrák-magyar hatóságok úgy döntöttek, hogy egy nagy, előregyártott elemekből álló kórházat építenek a Vinkovce és Vukovár közötti eldugott kis Bersadin faluban. 1916 januárjában a kórházat Vinkovce központjából minden felszerelésével, a betegekkel és kórházi személyzettel együtt ide költöztették. A katonai kórházat, amely a maga nemében az egyik legnagyobb volt az egész Monarchia területén csak „Fa Bécsnek” nevezték. A kórház eredetileg kizárólag fertőző betegségekben szenvedők kezelésére szolgált, ám amikor a Szerbia-Montenegróval folytatott háború a Szerémségben és Boszniában elindult egyre több sebesült érkezett. A kórház 7000 ággyal, saját áramellátással, szennyvízelvezetéssel (amelyet még mindig sok helyi használ), krematóriummal, mozival, fatemplommal, pékséggel, saját állatállománnyal rendelkezett. A kórházat csaknem három évig használták, de a háború végén, 1918. november 3-án kezdődő és három napig tomboló nagy tűzben teljesen leégett. A sebesülteket még időben kimentették, de mivel a kórház összes dokumentációja elégett, a tragédia mértéke nem látható át teljes mértékben. Helyén a háború befejezése után egy fából készült emlékkápolnát építettek, amely az 1930-as évek elején az elhanyagoltság miatt összeomlott.
A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháborúban a falu nehéz időket élt át. A német megszállás első napjaiban partizántevékenység miatt a Đurđević család tagjait halálra ítélték és 1942. január 17-én kivégezték. 1944 tavaszán a helyi partizánok vezetője az utolsó Đurdević testvér, Vaso is meghalt. Tiszteletére később emlékművet emeltek a falu központjában. 1991-ben lakosságának 78%-a szerb, 8%-a horvát, 6%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. A településnek 2011-ben 1341 lakosa volt.
Népessége szerkesztés
| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 610 | 668 | 712 | 808 | 869 | 941 | 998 | 1.037 | 1.004 | 1.028 | 1.257 | 1.764 | 2.093 | 1.887 | 1.514 | 1.341 |
Gazdaság szerkesztés
A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.
Nevezetességei szerkesztés
Gábriel arkangyal tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma a 18. század közepén épült a korábbi fatemplom helyén. A falu a 18. század elején mintegy 40 szerb otthona volt. Ekkor említik a régi, fából épült, sárral tapasztott pravoszláv templomot. Ezt a régi templomot 1710-ben a podgoricai Sofronija metropolita szentelte fel. 40 évvel később új templomot építettek, melyet 1750. január 1-jén az akkori pakráci püspök Sofronija Jovanović szentelt fel Gábriel arkangyal tiszteletére. A jelenlegi ikonosztáz előtt, amelyet 1903-ban készített Marko Peroš zágrábi festőművész, egy régebbi, ismeretlen festő által festett ikonosztáz állt a templomban. Az 1834-ben felállított harangtoronyban két, a második világháború után vásárolt harang található. A templomot története során többször felújították. A második világháború alatt az usztasa hatóságok római katolikus templommá alakították át és sok szerbet erőszakkal katolikusnak kereszteltek. Ekkor az ikonosztázt az épületből el kellett távolítani. A háború után a templombelsőt helyreállították.
Kultúra szerkesztés
A KUD „Vaso Đurđević” kulturális és művészeti egyesületet 1981-ben alapították. Az egyesület elsősorban a Horvát Köztársaság területén élő szerb lakosság népszokásainak és hagyományainak, valamint a Szerbiából származó néptáncok, népdalok és hagyományok ápolásával foglalkozik. Jelenleg csak a folklór szekció működik, míg az első 10 évben drámai-szavaló és a művészeti csoport is működött.
Oktatás szerkesztés
A település első iskolája a 18. század végén kezdte el működését. Első tanítóját 1780-ban említik, neve Tomo Milovuković volt. A gyermekeknek írást és számtant tanított. Az első iskolaépületet 1800-ban nyitották meg. Ez egy kis épület volt, amelyet náddal fedtek be. Ekkor az iskolába még nem járt minden gyermek, a tanításban főleg fiúgyermekek vettek részt. 1920-tól az iskolát alsó tagozatos általános iskolaként működtették. 1955-től a tanulói létszám emelkedésével az iskola fokozatosan nyolcéves iskolává nőtte ki magát, amelyet 1959-ben hivatalossá is tettek. 1992-ben a vukovári Ivan Goran Kovačić (ma Siniša Glavašević) Általános Iskola regionális iskolája lett. Mivel a régi iskolaépület nem felelt meg a szükséges feltételeknek, 2006-ban új iskolaépületet építettek. Az újonnan épített iskola négy osztálytermet foglalt magában. Az épület rekonstrukcióját 2010 folyamán hajtották végre, így megteremtették a tanításhoz szükséges minimális feltételeket az önálló intézmény számára. Ezzel a Bršadini Általános Iskolát leválasztották a vukovári Siniša Glavašević Általános Iskolától.
Sport szerkesztés
- A NK Bršadin labdarúgóklubot 1932-ben Bršadinski Sportski Klub (BSK) néven alapították. A csapat a megyei 1. ligában szerepel.
- ŠK Bršadin sakk-klub
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7375.
- ↑ Árpádkori új okmánytár IX. kötet 261.
- ↑ Diplomatikai levéltár 8755.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...53. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 34. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források szerkesztés
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
- Danijel Jelaš: Rekonstrukcija srednjovjekovne urbane mreže Vukovske županije na temelju analize centralnih funkcija – doktori munka Zagreb, 2018. (horvátul)
- Hrvatski arheološki godišnjak, 5/2008 (horvátul)
- Srbi.hr: Crkve u Bršadinu, Erdutu i Bolmanu (horvátul)
További információk szerkesztés
A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
