A boza kölesből erjesztett, csekély alkoholtartalmú, savanykás ital; malátázás nélkül készült, világos színű sörféle. Népszerű ital Kazahsztánban, Törökországban, Kirgizisztánban, Albániában, Bulgáriában, Macedóniában, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában; Románia, Szerbia és Ukrajna egyes részein, valamint Lengyelországban és Litvániában. Albániában kukorica és búza, Törökországban erjesztett búza, Bulgáriában és Romániában erjesztett búza vagy köles felhasználásával készül.

Boza az ankarai Akman Boza ve Pasta Salonuban

Különböző változatai léteznek, a legismertebb a bolgár, az albán és a török boza.

A magyar boza szót nyelvészeink a kunoktól származtatják. Maga az ilyesféle sörkészítés a magyaroknál a kunok betelepülése előtt is elképzelhető.[1] A boza szó legkorábbi emléke a nagyszentmiklósi kincs feliratain olvasható Kárpát-medencei rovásírással "wosad" alakban, amely az ősmagyar kori -d kicsinyítóképzőt hordozza. Megjegyzendő, hogy az ősmagyar korban nem volt a magyar nyelvben /v/ hang, a w betűvel történő átírás a zöngés bilabiális spiránst /β/ jelöli, ami leegyszerűsítve a /b/ és a /v/ közötti hang.

TörténeteSzerkesztés

 
Török "bragă"-árus Bukarestben, 1880

A bozát a közép-ázsiai törökök készítették elsőként a X. században, majd innen terjed tovább a Kaukázusra és a Balkánra. Fénykorát az Oszmán Birodalomban élte, amikor a boza készítése minden városban az alapvető tevékenységek közé tartozott. A XVI. századig mindenhol szabadon ihatták, de az ópium felhasználásával készített tatár boza miatt II. Szelim oszmán szultán betiltotta fogyasztását. Ő írta le először a bozának egy az albánok által készített, alkoholmentes, édes változatát.

A XVII. században IV. Mehmed oszmán szultán betiltotta az alkoholos italok fogyasztását, beleértve a boza fogyasztását is és bezáratta a bozát árusító boltokat. A XVII. századi török utazó, Evlija Cselebi írja le, hogy a bozát ekkor széles körökben fogyasztották, Isztambulban mintegy 300 bozát árusító üzlet volt, mely 1005 embert foglalkoztatott. A legtöbbet a janicsárok fogyasztották belőle. Mivel a boza alkoholtartalma elenyésző, normál mennyiségben fogyasztva nem okoz részegséget. Így fogyasztását tolerálták, mint a katonákat melegítő és erősítő italt. Ahogy Evlija Cselebi is megfigyelte, számos boza készítő volt a hadseregben.

A XIX. században az oszmán vezetés az édes és alkoholmentes albán bozát részesítette előnyben, amely emiatt egyre népszerűbbé vált. A savanyú és alkoholos örmény változat pedig kiment a divatból. 1876-ban a két fivér, Haci Ibrahim és Haci Sadik Isztambul Vefa nevű negyedében – közel a szórakozóhelyek akkori központjához – alapították meg bozát árusító üzletüket, a Vefa Bozacisit. Sűrű és fanyar ízű bozájuk hamar népszerűségre tett szert az egész városban. Ma ez az egyetlen üzlet, amelyik megszakítás nélkül működik a XIX. század óta. Vezetői Haci Sadik és Haci Ibrahim ük-ük-unokái

Regionális változataiSzerkesztés

 
Soydan boza Törökországból

Törökországban hagyományosan fahéjjal és pörkölt csicseriborsóval szolgálják fel, leginkább a téli hónapokban. Az Oszmán Birodalomban a szénhidrátokban és vitaminokban gazdag bozát a hadsereg élelmezésére is felhasználták. Az Isztambul Vefa nevű negyedében található bozát árusító üzlet, a Vefa Bozacisi kisebb turistalátványosságnak számít. Kevésbé népszerű de jól ismert helyek: az ankarai Akman Boza ve Pasta Salonu, a Bursában található Ömür Bozacısı, a Karakedi Bozacısı Eskişehirben és a Soydan of Pazarcık Bilecikben.

Albániában az ország északi régióiban termelik, de a főváros szinte bármely jégkrémet is árusító üzletében kapható. A leghíresebb boza márkanév Albániában a Shyqyri Pacara által előállított és árusított Pacara Boza, Tirana városából. Az alapanyagok leggyakrabban kukorica- vagy búzaliszt; jellegzetes édes és savanyú íze van.

A legismertebb bozát árusító üzlet Macedóniában az Apche nevű, Skopjében. Az üzletet 1934-ben Isman Kadri alapította. Az emberek Apche-nek (pirulának) nevezték őt, mert bozája minden betegségre gyógyír volt. 1940-ben ezért átnevezte üzletét a ma is ismert nevűre. Más ismert, bozát árusító helyek Skopjében a Palma és a Sheherezada.

Bulgáriában bozával együtt fogyasztják a tradicionális bolgár reggeli ételt, a bánicát.

Kirgizisztánban a búzából készült változatát leginkább a nyári hónapokban kínálják az utcai árusok. A legismertebb márkanév a Shoro és a Tan. Gyakran keverik a kefirhez hasonló, savanyú, tej alapú itallal, hogy a színe világosabb, az íze pedig még kifejezettebb legyen.

A romániai változatát bragănak hívják. Ez édesebb, mint a török és bolgár, de sűrűbb és sötétebb, mint a macedóniai boza.

Az Egyesült Államokban 2009 januárjában indult el a boza kereskedelmi előállítása Illinois államban.

Készítése és tárolásaSzerkesztés

A Balkánon és Törökország legtöbb régiójában még ma is készítenek bozát, de nem mindig köles felhasználásával. Az íze attól függően más és más, hogy milyen gabona felhasználásával készült. 1 liter boza körülbelül 1000 kalóriát, valamint A-, B- és D-vitamint tartalmaz. Az erjedés során tejsav is keletkezik, ami elősegíti az emésztést.

A boza megromlik ha nem tárolják hűvös helyen, ezért a nyári hónapokban nem árulják tradicionális helyeken Törökországban. Helyette limonádét és szőlőből készült italokat árusítanak, mint a Şıra nevű erjesztett szőlőlé. Bulgáriában, Albániában és Macedóniában többnyire egész évben kapható a frissítő ital.

EgyébSzerkesztés

A bozáról azt tartja a népi hiedelem, hogy állítólag képes nagyobbá tenni a női emlőt. Emellett ajánlott a fogyasztása a szoptatási időszakban, mert elősegíti a tej termelődését.

Hasonló italokSzerkesztés

Egyéb alacsony alkoholtartalmú, alkoholos, ecetsavas, ill. tejsavas erjedéssel készült italok a világból:

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar néprajzi lexikon

ForrásokSzerkesztés

Paládi-Kovács Attila: A boza kultúrtörténeti hátteréhez (Műveltség és Hagyomány, 1966)

Külső hivatkozásokSzerkesztés