Braidaföld

falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. május 6.

Braidaföld[2] (horvátul: Širine) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Baranyaszentistvánhoz tartozik.

Braidaföld (Širine)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségBaranyaszentistván
Jogállásfalu
Irányítószám31300
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség26 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság94 m
Terület1,96 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 46′ 08″, k. h. 18° 33′ 40″45.769000°N 18.561000°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 08″, k. h. 18° 33′ 40″45.769000°N 18.561000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Braidaföld témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Eszéktől légvonalban 22, közúton 35 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re északkeletre, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén, Pélmonostor és Baranyaszentistván között fekszik.

Története

szerkesztés

Csánki Dezső szerint a középkorban egy Malomszeg nevű település állt itt, melyet 1339-ben „Molonzeg” alakban a pécsi káptalan oklevele említ először. [3] 1441-ben, 1471-ben, 1478-ban és 1494-ben „Malomzegh” néven említik. Siklós várának tartozéka volt. [4] Más forrás szerint a falu nem itt, hanem Ipacsfától nyugatra feküdt és elpusztult. [5]

A mai település csak a 19. század második felében keletkezett mezőgazdasági majorként. A major nevét a német „Breitenfeld” (azaz széles mező) elnevezésből kapta. A horvát Širine ennek a szláv megfelelője. 1882-ben Malomszék néven is említik. [6] A harmadik katonai felmérés térképén a település „Braidafeld-puszta” néven található. 1869-ben 121, 1910-ben 190 lakosa volt. Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 41%-a horvát, 15%-a jugoszláv, 12%-a magyar, 11%-a szerb, 8%-a német, 7%-a szlovén, 2%-a montenegrói volt. 2011-ben 58 lakosa volt.

Népessége

szerkesztés
Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 121 0 0 194 190 0 0 537 322 306 311 219 170 86 58

(1869-től településrészként, 1991-től önálló településként. 1880-ban, 1890-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Bengéhez számították.)

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját. Itt volt egykor a Belje mezőgazdasági üzem központja. Egykor vasútállomása volt a Pélmonostor-Petárda vasútvonalon. Az épület ma is áll, lakás céljára szolgál.

A településen ma a pélmonostor-cukorgyári általános iskola négyosztályos területi iskolája működik.

További információk

szerkesztés

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)