Főmenü megnyitása


A Brenta menti csata a magyar kalandozások egyik első csatája volt, 899-ben, amely a magyarok győzelmét hozta I. Berengár itáliai király felett.

Brentai csata
Hungarian warrior.jpg
Időpont 899. szeptember 24.
Helyszín Appennini-félsziget északi fele, a Brenta folyó mellett
Eredmény magyar győzelem
Szemben álló felek
Itáliai Királyságmagyarok
Parancsnokok
I. Berengár itáliai királyismeretlen
Szemben álló erők
15 000 lovaskb. 5000 lovas
Veszteségek
ismeretlen, de nagyon magasismeretlen

Tartalomjegyzék

ElőzményekSzerkesztés

895-ben Árpád fejedelem vezetésével a Kárpát-medencébe érkeztek a magyarok, akik a besenyők elől menekülve új hazát kerestek maguknak. Választásuk a jól védhető, természetes határokkal körülvett Kárpát-medencére esett, amelynek nagy részét 895–899 között meghódoltatták, csupán a Dunántúl maradt meg a németek kezén.

899-ben a magyarok elhatározták Itália végigrablását, melynek előkészítése érdekében tárgyalást folytattak Arnulf császárral, aki engedélyezte a kalandozó magyar csapatok átvonulását országa területén, így 899 márciusában 5000 magyar lovas indult el Itália meghódítására.

Arnulf keleti frank király a Karolingok évszázados szokása és joga alapján császárrá óhajtotta magát koronáztatni. Azonban a trónra családon belüli rangjánál és születésénél fogva Berengár frauli őrgróf, Nagy Károly dédunokája lett volna jogosult. Arnulf a magyarokkal szövetkezett, s hívta be őket Itáliába Berengár ellen.

A csataSzerkesztés

Egész Lombardiát elárasztották, az Alpokig kifosztva és felégetve a településeket. Ezt követően Vercelli városába hatoltak be, amelynek Luitward nevű püspöke menekülni igyekezett kincseivel előlük, de a magyarok elfogták, s megölték, kincseit pedig elvették.

Augusztus–szeptember folyamán Treviso, Vicenza, Verona, Brescia, Bergamo és Milánó környékét dúlták, s egészen Paviáig, az Itáliai Királyság és Berengár fővárosáig nyomultak. Innen a római Via Postumián csakhamar megkezdték a világtörténelem talán legtehetségesebb – szándékos – futását az üldöző Berengár – az itáliai források szerint is a magyarokénál legalább háromszor nagyobb (15 000 főnyinek mondott) közép- és észak-itáliai serege elől. A magyar utóvédet Veronánál megverték, majd a továbbra is páni félelmet mímelő sereg a Via Postumián a mai Cittanova városába vezető hídon átmenekülve megállapodott a Brenta folyó túlpartján.

Időközben Berengár király összeszedett 15 000 lovast, melyekkel a magyarok nyomába eredt. A szétszórva fosztogató magyar csapatok az utolsó pillanatban egyesültek, majd mielőtt az itáliai hadseregnek sikerült volna bekeríteniük őket, a Brenta folyó irányába menekültek. A Brentán átúsztattak, de látták, hogy az ellenfeleik még mindig szorosan a nyomukban vannak, így elhatározták, hogy megegyeznek üldözőikkel. Felajánlották, hogy amennyiben hagyják őket hazamenni, összes rabolt holmijukat hátrahagyják, s többet nem támadják meg Itáliát. Berengár azonban biztos volt győzelmében, így nem fogadta el a magyar ajánlatot.

Berengár katonái azonban nem lendültek azonnal támadásba, s ez okozta vesztüket. A jobb parton ugyanis letáboroztak, s vesztükre szekértábort hoztak létre, vagyis szekereikkel vették körül táborukat. Ezenkívül a folyó rendes őrizetéről sem gondoskodtak.

Időközben a magyarok azonban csendben csatarendbe hozták magukat, majd a folyó legsekélyebb részén átkeltek a túlsó partra, s két oldalról nyílzápor alá vették a tábort. Az itáliaikat teljesen meglepte a támadás, melyet betetőzött a magyar derékhad két oldalról jövő rohama. Megkíséreltek a magyarokkal szemben kellő ellenállást kifejteni, de az hamar összeomlott és így a magyarok pár óra alatt tönkreverték az egész itáliai sereget, Berengár is csak egyszerű katonának öltözve tudott elmenekülni.

KövetkezményekSzerkesztés

Észak-Itália a győztesek lába előtt hevert. A brentai csata után pár héttel, 899. december 13-án már Vercellit támadják, 900. január 26-án Modenát vették be, két nappal később feldúlták a híres nonantolai kolostort. A kolostorépületet felgyújtották, sok kódex elégett, szerzeteseket öltek meg. 900. június 29-én Malamocco és a Lido felől megtámadták Velencét. Lovaikra bőrtömlőket kötözve megkísérelték elérni a Rialtót, de Dominicus tribunus fia Péter dózse hajói erősebbek voltak. Szövetségesük, Arnulf halálhírére, s arra a híradásra, hogy a keleti frank szövetség felbomlott, éppoly gyorsan kivonultak Itáliából, mint amilyen hirtelen megszállták. Ám a jövendőre is gondolva, távozásuk előtt békét kötöttek Berengár királlyal.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Petkes 2015: Petkes Zsolt (szerk) – Sudár Balázs (szerk): Magyarok fegyverben. Budapest: Helikon. 2015. = Magyar őstörténet, 3. ISBN 978-963-227-694-6 A csata részletes leírása képekkel, térképekkel; 166–174. o