Pietro Tribuno

velencei dózse

Pietro Tribuno (?, 9. századVelence, 911) volt Velence élén a tizenhetedik dózse. Uralkodása 888-tól huszonhárom éven át, egészen 911-ig tartott. Szilárd uralmát dózseségének első éveiben megalapozott politikai berendezkedése tette lehetővé. Pietro igyekezett a kereskedők érdekeit szolgálni, ehhez pedig elsősorban az Adriai-tenger medencéjének biztonságára volt szükség. Elődjeinek bevett taktikája azonban ezúttal elbukott egy új ellenség miatt.

Pietro Tribuno

Velence dózséja
Uralkodási ideje
888 911
ElődjeI. Pietro Candiano
UtódjaII. Orso Participazio
Született9. század
Elhunyt911[1]
Velence
NyughelyeSan Zaccaria
A Wikimédia Commons tartalmaz Pietro Tribuno témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Miután I. Pietro Candiano elesett a szláv kalózok elleni csatában, Velence polgárai újra összegyűltek, hogy megválasszák vezetőjüket. Ezúttal nem született meg egykönnyen a döntés, ugyanis a velenceiek egy része az örökletes uralmat támogatta, tehát az ezzel már több alkalommal kísérletező Partecipazio család trónra jutását. Ez a monarchia felé sodorta volna a városállamot, amelyet sokan nem akartak. Végül 888-ban a többség Pietrót tette meg a lagúnák vezetőjének.

Pietrónak a nép követelésére azonnal nyilvánosan állást kellett foglalni a politikai berendezkedést illetően. A Dózse palotájában igen körülményesen dolgozták ki a dózse válaszát, mivel az könnyen az uralkodó fejébe is kerülhetett. Nem is csoda hát, hogy Tribuno a választ több éven át halogatta, és csak 991-ben döntött úgy, hogy elmondja a palota előtt beszédét, amelyben kiemelte, hogy a hatalom újra a nép kezébe került. Ez a köztársaság eszméit hirdető beszéd azonban meg volt tűzdelve azzal, hogy az uralkodó „nép” valójában az alsóbb rétegek és a kézművesek nélkül értendő. A város lakóinak tetszett Pietro beszéde, ezért a dózse végre szabadon foglalkozhatott a városállam egyéb ügyeivel is.

A szláv kalózok a 887-ben vívott csatában szintén sok hajót és embert veszítettek, ezért Pietro uralkodásának kezdetére nem tudtak jelentős erőt felmutatni. Azonban a szaracénok támadásai 897-ben kiújultak. Pietro megkezdte a flotta felkészítését az arab kalózok elleni támadásra, de hamarosan híreket kapott egy új ellenség közeledtéről. Itália békéjét egyre inkább fenyegette a betörő magyarok kalandozása. 900-ban magyar seregek pusztították végig Isztriát, feldúlták Trevisót, Chioggiát, Pellestrinát és Malamoccót is. A szigetek népe ugyan biztonságban volt, de a szárazföldön álló kereskedelmi telepek kifosztása jelentős veszteségeket okozott Velencének.

Pietro sereget szervezett a betörő nép ellen. A szomszédos lombard király, Berengár is szenvedett a magyarok támadásaitól, hiszen azok egészen Bologna városáig letarolták országát. Az egyesített seregek 900 végén csaptak össze a portyázó magyarokkal, de a nomád nép vérfürdőt rendezett a lombard-velencei sereg soraiban.

A veszteség megviselte Pietrót, és egyhamar a velencei védelem sem tudott talpra állni. A pápa támogatásával mégis sikerült sereget verbuválnia, és 906-ban Altinónál, Velence egyik ősi városánál ütközött meg a Pietro vezette sereg a magyarok egyik portyázó csapatával. A hosszú csatában sokan elestek, de végül Pietro győzedelmeskedett. A lagúnákba visszatérő győztest a nép liberatore, azaz felszabadító jelzővel ünnepelte. Uralkodásának további részében nem kellett foglalkoznia a magyar fenyegetéssel, de az újjáépítés éppen elég terhet rótt ki a dózséra.

911 végén halt meg, természetes halállal.

Jegyzetek szerkesztés


Előző uralkodó:
I. Pietro Candiano
Velencei dózse
888-911
 
Következő uralkodó:
II. Orso Partecipazio