Brušane
Brušane falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.
| Brušane | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Gospić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53206 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 126 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 590 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 29′ 54″, k. h. 15° 16′ 42″Koordináták: é. sz. 44° 29′ 54″, k. h. 15° 16′ 42″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brušane témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Gospićtól légvonalban 10 km-re közúton 11 km-re délnyugatra, a Velebit-hegység lejtői alatt a Dugopolje nevű völgyben fekszik azon út mellett, mely a Velebit középső részén át a Likai-mezőt a tengerparton fekvő Karlobaggal köti össze.
Története szerkesztés
A Velebit-hegységet átvezető úton már a római korban élénk kereskedelmi forgalom volt Vegium és a Lika középső része között. A falu területe már akkor is bővelkedett buja erdőkben és tiszta vizű forrásokban, melyek közül a legismertebbek a Rimsko vrelo, Pavlinovo vrelo, Košna voda, Škvadra és a Zobine voltak. A Rimsko vrelót, azaz a Római forrást 1936-ban szépen kiépítették, de azóta újra felújításra szorul. 1411-ben említik itt a pálosok jelenlétét, akiknek kolostoruk is volt a településen. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került, lakossága elmenekült. A középkori Szent Márton templomot a törökök lerombolták. 1686-ra a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre Jerko Rukavina razanaci és Dujam Kovačević vinjeraci kenézek vezetésével még 1683-ban Karlobag vidékére telepedett bunyevácokat telepítettek le itt négy faluba (Brušane, Trnovac, Smiljan és Bužim). 1696-ban Glavinić zenggi püspök megemlíti, hogy a Szent Márton templom romokban áll. 1733-ban Benzoni már azt írja, hogy pár évvel korábban építették újra, tehát a templom újjáépítése 1730 körüli időpontra tehető. Az újonnan érkezettek a likai határőrezredhez, 1765-től az otocsáni ezredhez, azon belül a 11. számú smiljani századhoz tartoztak. Brušane plébániáját 1807-ben alapították, addig a smiljani, majd 1799-től a gospići plébánia filiája volt. A mai plébániatemplomot 1854-ben építették. A katonai határőrvidék megszüntetése után 1881-ben a települést is integrálták a polgári közigazgatásba. A községközpont egészen 1942-ig Smiljanban volt. A falunak 1857-ben 589, 1910-ben 700 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1932. szeptember 7-én itt tört ki a Velebiti felkelés a jugoszláv hatóságok katonai és politikai elnyomása ellen. A felkelés emlékművét 1998. szeptember 7-én avatták fel. 1942. január 14-én a falut elfoglalták a partizánok, felégették a templomot és a plébániaházat is. A templomot Josip Kapš plébános 1962-ben nagy költséggel állíttatta helyre. 1991-ben lakosságának 95 százaléka horvát volt. 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 135 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 589 | 703 | 638 | 712 | 736 | 700 | 618 | 603 | 399 | 383 | 310 | 269 | 220 | 177 | 162 | 135 |
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Márton püspök tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1842-ben épült. 1942-ben a partizánok felgyújtották. 1962-ben Josip Kapš plébános helyreállíttatta. 2006-ban Nikola Turkalj plébános a Gospić-Zenggi egyházmegye anyagi segítségével és a hívek közreműködésével új harangtornyot építtetett hozzá. 2009-ben a templomot bádoglemezekkel fedték be és megújult a homlokzat is. Egyhajós épület, sokszögű szentéllyel, a szentélytől nyugatra található sekrestyével, oromzatos harangtoronnyal, a főhomlokzat déli tájolású. A sekrestye emeletén egy tábla található, amelyen felirat olvasható: „OVA JE CRIKVA GRAĐENA 1842. I OVO NAS DVA POBRATIMA JESMO OVU PLOČU NAČINILI I NAPRAVILI CRIKVU” (Ezt a templom 1842-ben épült, és ezt a táblát két testvér állította, akik az egyházat létrehozták.")
- A „Cimiter pod Glavicom” régészeti lelőhelyet[5] 2002-ben vették nyilvántartásba, amikor a Gospić város területfejlesztési terveihez szükséges természetvédelmi részt készítették. 2018 áprilisában és májusában, a sűrű növényzet kitisztításakor, a volt középkori templom helyén (a helynek különféle elnevezései voltak: Crkvina, Cimiter vagy Cimiter pod Glavicom) egy római urna majdnem teljes fedelét megtalálták, láthatóan másodlagosan beépítve a egykori templom falába. Feltárták templom hajójának falait, melyek alapján a középkori templom előzetesen meghatározott méretei a gótikus szentéllyel együtt 13 x 7 méteresek lennének. Megtalálták a templom oromzatát egykor díszítő rozettát is.
- A Velebiti felkelés emlékműve 1998-ban készült
További információk szerkesztés
- Gospić város hivatalos oldala (horvátul)
- Gospić turisztikai irodájának honlapja[halott link] (horvátul)
- A Gospić-Zenggi Püspökség honlapja (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- Az udbinai plébánia honlapja (horvátul)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6105.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-5990.
