Budapest-Dunapart teherpályaudvar

A Budapest-Dunapart teherpályaudvar, olykor MÁV Budapest Dunaparti teherpályaudvara gyakran csak Dunaparti teherpályaudvar egy mára már megszűnt budapesti pályaudvar volt.

Budapest-Dunapart teherpályaudvar
A Dunaparti teherpályaudvar részlete az Összekötő vasúti hídtól a Petőfi híd felé nézve (1989)
A Dunaparti teherpályaudvar részlete az Összekötő vasúti hídtól a Petőfi híd felé nézve (1989)
Ország Magyarország
Hely Budapest IX. kerülete
Építési adatok
Építés éve 18801883
Megnyitás 1883 (vagy 1879)
Bezárás ideje 1992
Lebontás éve 1992
Építési stílus eklektika
Felhasználási terület teherpályaudvar
Időzóna
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 19° 04′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 19° 04′ 13″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapest-Dunapart teherpályaudvar témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

Budapest vasúthálózatának jelentős része a 19. század második felében épült ki. Ebben az időszakban merült fel az igény a mai Soroksári út térségében egy nagy teherpályaudvar létesítésére. A komplexumot 1880 és 1883 között (más források szerint 1879-ben)[1] kivitelezték a Boráros tér-Soroksári út-összekötő vasút-Duna által határolt területen. (A Petőfi híd ekkor még nem létezett, csak az 1930-as években kezdték el építeni.) Fontos volt abból szempontból is, hogy segítette a környező gyáripar kibontakozását, számos üzembe iparvágány vezetését tette lehetővé. Iparvágány szolgálta ki az ugyancsak az 1880-as években épült hatalmas gabonaraktárat, az úgynevezett Elevátor-házat is.[2] Az 1900-as évek első évtizedében évente mintegy 110 ezer vagonnyi áru fordult meg itt, nagyjából 9 millió mázsát megmozgatva.[1]

 
A pályaudvar megszűnés előtti állapota

A pályaudvar fénykorát az első világháború idejéig (1914–1918) élte, ezt követően a visszaszoruló malomipar következtében kezdte elveszteni a jelentőségét. Az 1930-as években elbontották a Fővámházhoz és a Nagyvásárcsarnokhoz tartozó iparvágányt. Ennek ellenére évi forgalma több, mint 300 000 tonna volt. A második világháborúban a pályaudvar raktárainak nagy része elpusztult, és az Elevátor-ház is kiégett. (Később elbontották.)[2]

Az 1950-es években a csepeli HÉV vágányainak kiépülése miatt csökkent a pályaudvar területe. Ennek ellenére a létesítmény a rendszerváltásig megszakítás nélkül üzemelt tovább. Az 1990-es évekre erősen leromlott az állapota. Megszüntetése az 1995-re tervezett Bécs-Budapest világkiállítás kapcsán merült fel. A pályaudvar 1992 júliusától kiürítették, majd ősszel nekiláttak az elbontásának is. November közepén a terület átadásra került az Expo számára. A világkiállítás végül nem valósult meg Budapesten. A területen később a Millenniumi városközpont épült ki számos lakó- és irodaházzal, több kulturális létesítménnyel.[2] A felszámolt teherpályaudvar déli részén 2002-ben átadták a Nemzeti Színházat, majd 2005-ben pedig a Művészetek Palotáját.[3]

Részei szerkesztés

A pályaudvaron a következő objektumokat építették ki:[1]

  • a raktározásra, áruszállításra 17, egyenként 100 méter hosszú, 15 méter széles raktárépület
  • a szabad tárolásra két nagy nyílt rakodó
  • a vágányok mentén pedig külön szabad rakodóhelyek
  • az átmeneti forgalom számára hat faraktár
  • gőzenergiával működő daruk
  • egy hivatali épület
  • több lakóépület
  • egy lokomotívszín 4 mozdony számára
  • egy nagy és több kisebb fordítókorong
  • egy széntározó
  • több kisebb melléképület

Iparvágányok a pályaudvarról szerkesztés

 
Az állomás északi részén feküdt az Elevátor-ház nevű gabonaraktár. Az épületet 1948-ban elbontották. (1930-as fénykép)
 
Ezen az 1930-as térképen a készítők külön jelölték a pályaudvar területét

A mai Petőfi hídtól északra:

A mai Petőfi hídtól délre:

A mai Rákóczi hídtól délre:

Jegyzetek szerkesztés

Egyéb hivatkozások szerkesztés

Videófelvételek szerkesztés