Buday Dániel

magyar kézilabdázó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 18.

Buday Dániel (Hódmezővásárhely, 1981. január 5. –) magyar válogatott kézilabdázó, edző. Édesapja, Buday Ferenc egykori válogatott kézilabdázó, edző. A Magyar férfi kézilabda-válogatott tagjaként két világbajnokságon, és egy Európa-bajnokságon vett részt.[1]

Buday Dániel
Személyes adatok
Születési dátum1981január 5. (43 éves)
Születési helyHódmezővásárhely, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Magasság195 cm
Posztirányító
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
-2003Magyarország Pick Szeged
2003-2007Magyarország Fotex Veszprém
2007-2009Németország Rhein-Neckar Löwen
2008-2009 Svájc Kadetten Schaffhausen
2009-2010Magyarország Csurgói KK
2010-2011Magyarország Ferencvárosi TC
2011-2013Magyarország Pick Szeged
2013-2016Magyarország Orosházi FKSE
2018-Magyarország Hatvani KSZSE
Válogatottság
2000-Magyarország Magyarország92 (381)
Edzőség
IdőszakKlub
2016–2017 Orosházi FKSE
2018–2020 Mezőkövesdi Kézilabda Club
2020– Budaörs Handball
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma)
A Wikimédia Commons tartalmaz Buday Dániel témájú médiaállományokat.

Pályafutása

szerkesztés

Klubcsapatban

szerkesztés

Tizennégy éves korában csatlakozott a Pick Szeged utánpótlás akadémiájához, ahol édesapja, Buday Ferenc is edzette, illetve ahol olyan későbbi válogatottakkal játszott együtt, mint Nagy László. 1997-ben két évre a Tisza Volánhoz került kölcsönbe, ahol tizenhat éves korában mutatkozott be a magyar élvonalban. 1999-ben visszatért a Pick Szegedhez, ahol kis időn belül a hazai és a nemzetközi mezőny egyik meghatározó játékosává fejlődött.

2003-ban a Fotex Veszprémhez igazolt, akikkel 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban is megnyerte a magyar bajnokságot, és kétszeres kupagyőztes lett. 2006 nyarán légiósnak állt és a német Rhein-Neckar Löwen játékosa lett. A következő két szezonban többször hátráltatták sérülések, így kevés lehetőséghez jutott az ukrán Oleg Velyky és Grzegorz Tkaczyk mögött.[2] 2008 nyarán egy évre kölcsönadták a svájci Kadetten Schaffhausennek. Egy év múlva a Rhein-Neckar felbontotta a szerződését,[3] így Buday a Csurgói KK, majd egy év múlva a Ferencvárosi TC csapatában folytatta pályafutását.[4]

2011 nyarán rövid ideig visszatért Szegedre,[5][6] majd 2013 nyarától az Orosháza játékosa volt és ott fejezte be pályafutását a 2015-2016-os idény végén.[7]

A válogatottban

szerkesztés

Buday 2000 májusában, egy Ukrajna elleni találkozón mutatkozott be a magyar válogatottban, amelyben 92 alkalommal lépett pályára. Részt vett a 2003-as világbajnokságon, a 2004-es Európa-bajnokságon és olimpián, valamint a 2007-es világbajnokságon.

Vezetőedzőként

szerkesztés

Visszavonulását követően 2016 decemberében az Orosháza vezetőedzője lett. Innen 2017 decemberében a gyenge eredmények miatt menesztették.[8] 2018 májusában a Mezőkövesdi Kézilabda Club élére nevezték ki.[9] 2020 nyarán lett a másodosztályban szereplő Budaörs Handball női csapatának vezetőedzője.[10] Első évében veretlenül nyerte meg a bajnokságot, azóta az élvonalban szerepel csapata.

Sikerei,díjai

szerkesztés
MKB Veszprém
Rhein-Neckar Löwen
  1. Buday Dániel adatlapja az eurohandball oldalán. [2018. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  2. RNL leihen Buday nach Schaffhausen aus Archiválva 2018. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2018. április 7.
  3. Rhein-Neckar Löwen lösen Vertrag mit Daniel Buday, 2018. április 7.
  4. Férfi kézilabda: Buday Dániel egy évre az FTC-hez igazolt, 2010. június 4.
  5. Gegnerkader SC Szeged (HUN) Saison 2011/2012. [2014. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 31.)
  6. Férfi kézi: a Szegedtől távozó Buday Orosházán folytatja, 2013. május 22.
  7. Karuzela transferowa w Europie - cz. 2
  8. Kézilabda: már nem Buday Dániel az Orosháza vezetőedzője, 2017. december 21.
  9. Férfi kézi: Buday Dániel a Mezőkövesd új vezetőedzője, 2018. május 31.
  10. A férfi NB I-ből igazolt edzőt a Budaörs, 2020. június 18. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)