Budde-Haus

A Budde-Haus egy művelődési központ Gohlis városrészben, Lipcsében. A ház 1890/91-ben lakóháznak épült a Bleichert család részére, 1956 óta pedig művelődési házként üzemel. Az épület, ami 1973 óta műemlékvédelem alatt áll és egy fontos képviselője a századfordulós német historizáló építészetnek, 2017. január óta egyike Lipcse 11 kulturális centrumának.

Budde-Haus
Település	Gohlis
Építész(ek)	Pfeifer & Händel
Hasznosítása
Felhasználási terület	villa
Elhelyezkedése
Budde-Haus Pozíció Szászország térképén
é. sz. 51° 21′ 50″, k. h. 12° 22′ 28″51.36381, 12.374369
A Wikimédia Commons tartalmaz Budde-Haus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Történet

A ház története a második világháborúig: a Bleichert és Mende család

A mai Lützowstraße és Benedixstraße közti tágas telken már 1860-ban állt egy gázüzem és egy, az üzem vezetésére szolgáló kis villaépület. 1880-ban Adolf Bleichert (szül. 1845, Dessau, nevelkedett: Lipcse Gohlis kerületében), a Bleichert & Co. gyár tulajdonosa megvette a saját vállalkozásával szembeni területet a rajta álló épülettel együtt. Ezt a telken álló villa családi házzá való átépítése követte. 1890-ben azonban a régi házat lebontották, és a helyére 1890 és 1891 között felépült a „Villa Hilda”, Adolf Bleichert felesége, Hildegard után elnevezve.

A Bleichert családnak nyolc gyereke született, akik közül kettőt korai halál ért. Adolf Bleichert 1899-ben tuberkulózisban betegedett meg, majd 1901-ben egy svájci kórházban hunyt el, és a gohlisi temetőben lett eltemetve. A sírhelye ma is látogatható. A Bleichert-üzemek vezetését fiai, Max es Paul Bleichert vették át. 1918-ban a család nemesi szintre emelkedett, és a „von Bleichert“ nevet vette fel. 1920-ban a család kiköltözött a házból.

1927-ben a földterületet Karl Mende, egy lipcsei székhelyű ipari üvegkereskedő vette meg a családja számára. Hogy az épület a célnak megfeleljen, számos átépítési munkálatokat végeztek, mint például a felső szintek tetőzetének üveglapokra cserélése.

Az 1945-ös bombázások alatt a jobb szárny es az üvegkupola is megsérült. A Mende család tovább lakott itt, és a házban menekülteket is elszállásolt. Karl Mendét azonban 1952-ben hamis vádak miatt (monopólium létrehozása) letartóztatták, tulajdonait elvesztette. Később viszont hamis papírokkal sikerült a zwickaui börtönből kiszabadulnia és Nyugat-Berlinbe menekülnie.

A Heinrich Budde Klubház az NDK alatt

A birtokot köztulajdonná nyilvánították és a Lipcsei Városi Hivatal alá helyezték. 1953 és 1954 között kollégiumként szolgált építészmérnöknek tanuló diákok részére, majd 1954 és 1955 között 80 sajátos nevelési igényűeknek létrehozott lányotthonként működött. A birtokot 1956-ban a Bleichert-üzemekből alakult VEB Verlade- und Transportanlagen Leipzig vette át, és kulturális célokra használta, augusztus 11-én pedig sikeresen „Klubhaus Heinrich Budde“ néven lett felavatva. A következő évtizedeket aktív kulturális élet jellemezte, többek között könyvtár, táncelőadások és munkacsoportok színhelye volt a ház.

A berlini fal leomlásától napjainkig: Budde-Haus

1993 januárjában a klubházat bezárták, és visszatérítették Karl Mende örökösének. A városi civil egyesület indítványozására létrejött „Rettet das Budde-Haus“ (Mentsük meg a Budde-Haust) kampánynak köszönhetően Lipcse városa megvette a birtokot 2,4 millió német markáért. A teljes földterületet az épülettel együtt átvette az újonnan létrehozott Heinrich-Budde-Haus e. V. támogató egyesület.

1993. május 22-én a ház Heinrich-Budde-Haus művelődési házként nyitott újra. A gyakori kulturális programok és elsődleges renoválási munkálatok ellenére a Városi Hivatal továbbra is a birtok eladását tervezte. Miután a Heinrich-Budde-Haus közhasznú egyesület csődöt jelentett, Lipcse önkormányzatának kulturális osztálya vette át a birtokot. Egy kiírást követően pedig 2017 januárja óta a FAIRbund közhasznú egyesület üzemelteti tovább a házat kulturális központként.

Építészet

A 19. században Gohlis közkedvelt lakónegyedében számos nagypolgári villa épült fel. A Feldstraßén (mai Lützowstraße) elhelyezkedő birtokot Gustav Adolf Bleichert mérnök vásárolta meg 1880-ban. Bleichert a rajta álló épületet lebontatta, és 1889-ben elkészítette az új villa építési terveit.

A munkálatokkal a neves lipcsei építészeti vállalatot, a Pfeifer und Händelt bízták meg, a kivitelezést pedig Eduard Steyer vezette. A főhomlokzat középső csúcsára vésve a „Villa Hilda” felirat olvasható, ami az építtető feleségére, Victoria Emilie Hildegard Bleichertre utal. Ezáltal a ház a Bleichert-villa megnevezésen kívül Villa Hildaként is ismertté vált.

Az építkezési munkálatok 1891-ig tartottak, és azt ezt követő évben a család be is tudott költözni. A ház eredeti pompáját a mai napig megőrizte. Külső homlokzata postelwitzi es cottai homokkővel, márvánnyal, stukkóval és aranydíszekkel gazdagon díszített, belső terét pedig ólomkeretes festett üvegablakok és finom famunkák ékesítik. A fő homlokzati részt ión oszlopok díszítik, és két oldalszárny fogja közre. A központi részen gyümölcsgirlandok, egy oroszlánfej (az erkély felett) és női mellszobrok vésett virágmotívumokkal láthatóak. A kompozíciót a háromszöges oromzaton elhelyezkedő címerpajzs dominálja a tulajdonos monogramjával ellátva. A mai lapostetőt egykor egy monumentális üvegkupola koronázta.

A főhomlokzat szimbolikus jellege folytatódik a központi lépcső alján elhelyezkedő díszkúton. Antik és asszír elemek ötvözete díszíti a kutat, mint például egyiptomi eredetű, szfinxhez hasonlatos mitológiai lények, oroszlánfej, delfinfigura es növénymotívumok. A belső tér egyformán gazdagon díszített: a lépcsősort valaha egy fali szökőkút ékesítette, és a rotunda eredetileg színezett üvegtetővel volt ellátva, ami fénnyel árasztotta el a tágas előteret.

A második világháború számos kárt hagyott maga után: a délkeleti sarok a télikerttel teljesen lerombolódott, és a belső üvegkupola a külső üvegpiramissal egyetemben eltűnt.

A Bleichert-üzemek

A Gohlis negyedben elhelyezkedő “Adolf Bleichert & Co., Fabrik für Drahtseilbahnen Leipzig-Gohlis“ egy főként vasúti kábelekkel foglalkozó cég volt. Az egykori üzemeltetői épületek műemlék védelem alatt állnak, és kulturális örökségként tartják őket számon.

A Budde-Haus névadója

Caspar Heinrich Budde 1887. január 28-án született Dorstfeldben (ma Dortmund városrésze) egy nyolcgyermekes család másodszülöttjeként. Számos képzés és gyakornoki tapasztalat után 1909 augusztusától a közlekedési eszközöket gyártó Adolf Bleichert & Co. cég alkalmazta mint technikust.

1914-ben elvette Elsét (szül. Funke), akitől két gyermeke született: Herbert (szül. 1910) es Gertrud (szül. 1915). 1914-ben a Budde család Duisburgba költözött, majd az első világháború után Heinrich Budde magánvállalkozóként, szállítóként dolgozott. 1921/22-ben visszatért Lipcsébe, ahol újonnan a Bleichert-vállalatnak kezdett el dolgozni gépészmérnökként. A világgazdasági válság alatt azonban Heinrich Budde munkanélküli lett. 1935-ben újra állást kapott a Mannesmann-Rohrleitungen A.G. cső- és vezetékgyártó lipcsei cégnél.

1943-ban, egy légi felderítő küldetés közben Heinrich Budde antifasisiszta kijelentéseket tett, amit kollégái jelentettek a Gestapónál, majd ennek következményeképpen a nácik letartóztatták. A vádirat uszítóbeszéddel gyanúsította meg Buddét, és azzal vádolta, hogy kommunista puccsot tervezett végrehajtani a német polgárok manipulálásával. A tárgyalás 1944 júliusában zajlott a drezdai felsőbb bíróságon, és Buddét hét év börtönbüntetésre ítélték a háborús intézkedések hátráltatásáért, ami polgári jogainak további hétévi megvonásával járt. Az államügyészség fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, amit túl enyhének tartott, és ezt követően a fasiszta népbíróság 1944. október 27-én aláírta a halálos ítéletet. Heinrich Buddét 1944. november 27-én kivégezték. Emlékére 1945-ben a Gohlis negyedben található Beaumontstraßét Heinrich-Budde-Straßéra nevezték át, és 1956 óta a Budde-Haus is az ő nevét viseli.

További információk

• http://www.leipziger-industriekultur.de/villa-hilda/
• http://www.vonbleichert.eu/
• https://www.budde-haus.de/
• https://verein-fairbund.de/