Zwickau
Zwickau város Németországban, Szászországban. Közel 90 ezer fő lakosával Szászország negyedik legnagyobb városa és a tartomány DNy-i részének regionális központja.
| Zwickau | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Németország | ||
| Tartomány | Szászország | ||
| Kerület | Chemnitz | ||
| Járás | szabad város | ||
| Polgármester | Pia Findeiß (SPD) | ||
| Irányítószám | 08001–08066 | ||
| Körzethívószám | 0375 | ||
| Rendszám | Z | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 87 172 fő (2022. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 2100 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 440 m | ||
| Terület | 102,54 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 50° 43′ 08″, k. h. 12° 29′ 46″Koordináták: é. sz. 50° 43′ 08″, k. h. 12° 29′ 46″ | |||
 Zwickau
Pozíció Szászország térképén
| |||
 | |||
| Elhelyezkedése szabad város térképén | |||
| Zwickau weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zwickau témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Fekvése szerkesztés
A Mulde folyó partján, Lipcsétől délre található.
Története szerkesztés
A mai Nyugat-Szászországban a 6. századig német törzsek éltek. A 7. században a szorbok telepedtek le itt. A 10. században a szorbokat leigázta I. Henrik német király. A város nevének eredete valószínűleg a szorb Świkawa szóra vezethető vissza.
A települést első ízben 1118-ban említi I. Dietrich von Haumburg érsek Zcwickaw néven, de nem egy konkrét településként, hanem egy szláv területként. Ebben az időben Bertha von Groitzsch kezdeményezésére templomot építettek Mária tiszteletére.
1212-ben Zwickau városi jogokat kapott. 1232-ben a ferences rendi szerzetesek kolostort építettek maguknak. 1290-ben Zwickau birodalmi város. 1273-ban alakult meg a városi tanács, és 1297-től választanak polgármestert a városban.
A régió bányászata 1316-ban indult meg I. Frigyes meisseni őrgróf rendeletére. A bányákból ezüstöt és rezet termeltek ki. 1295-ben kezdték el építeni a vízvezető árkot és a városfalat. 1328-ban egy tűzvész miatt a város nagyobbik része, köztük a Mária-templom és a Katalin-templom is leégett. A városi jogot 1348-ban rögzítették a Codex Statutorum Zviccaviensium okmányban.
1403-ban ismét tűz pusztított a városban. I. Vilmos meisseni őrgróf (1343–1407) 7 éven át elengedte az adókat, hogy a lakosok újra fel tudják építeni városukat. A husziták 1430-ban sikeresen elfoglalták a várost és felégették a környező falvakat.
Az Érchegységben található ezüstérc-lelőhelyek miatt a 15-16. században jelentősen fejlődött és a vidék fontos gazdasági és kulturális központjává nőtte ki magát.
Az 1525-ös német anabaptista mozgalom innen indult a „zwickaui próféták” ihletésére.[2] Wittenberg után ez lett a második város Európában, amely csatlakozott az evangélikus reformációhoz.
A város súlyosan sérült a 17. századi harmincéves háború során.
20-21. század szerkesztés
1945. április 17-én amerikai csapatok vonultak be a városba. 1945. június 30-án átadták Zwickaut a szovjet Vörös Hadseregnek.
1960-ban súlyos bányabaleset történt. Robbanás történt a „Karl Marx” kőszéngyárban, 123 bányász életét vesztette.
A 21. században jelentős munkaadó a Volkswagen konszern gyára.
Gazdaság szerkesztés
Gazdasága (textilipar, bányászat) már a 16. században fejlett volt.
A német autóipar egyik bölcsője. A zwickaui autógyártás több mint száz éves hagyománya a 20. század elején kezdődött a Horch (1904) és az Audi (1909/1910) gyárak megalapításával, amelyeket az Auto Union vett át az 1930-as és 1940-es években, majd az NDK-ban a Sachsenring folytatta a hagyományt, a Trabant autók gyártásával. Ma a Volkswagennek van itt gyára.
Kőszénbányászat, vasúti gépgyártás. Konfekcióipar.
Közigazgatás szerkesztés
Zwickaut 5 kerület alkotja: Közép, Kelet, Nyugat, Észak és Dél. A kerületeket városrészekre osztották:
- Közép kerület (11–15):
Belváros (11), Közép-Észak (12), Közép-Nyugat (13), Közép-Dél (14), Északi előváros (15) - Kelet kerület (21–28):
Gebiet Äußere Dresdner Straße/Pöhlauer Straße (21), Eckersbach település (22), Pöhlau (23), Auerbach (24), Eckersbacher Höhe (E 5/1) (25), Eckersbacher Höhe (E 5/2 und E 5/3) (26),
Eckersbacher Höhe (E 1 bis E 4) (27), Gebiet Talstraße/Trillerberg (28) - Észak kerület (31–39):
Pölbitz (31), Weißenborn (32), Niederhohndorf (33), Hartmannsdorf (34), Oberrothenbach¹ (35),
Mosel¹ (36), Crossen¹ (37), Schneppendorf (38), Schlunzig¹ (39) - Nyugat kerület (41–44):
Gebiet Reichenbacher Straße und Freiheitssiedlung (41), Marienthal Ost (42), Marienthal West (43), Brand (44) - Dél kerület (51–59):
Bockwa (51), Oberhohndorf (52), Schedewitz (53), Niederplanitz (54), Neuplanitz (55), Hüttelsgrün (56), Oberplanitz (57), Rottmannsdorf¹ (58), Cainsdorf¹ (59)
¹ Helység is
Városbővítés szerkesztés
A városhoz a következő településeket csatolták:
- 1895. január 1.: Pölbitz
- 1902. október 1. Marienthal
- 1905. január 1. Eckersbach
- 1922. január 1. Weißenborn
- 1923. január 1. Schedewitz
- 1939. április 1. Brand és Bockwa
- 1944. január 1. Oberhohndorf és Planitz
- 1953. február 1. Auerbach, Pöhlau és Niederhohndorf
- 1993. július 1. Hartmannsdorf
- 1996. április 1. Rottmannsdorf
- 1996. október 1. Crossen
- 1999. január 1. Cainsdorf, Mosel, Oberrothenbach és Schlunzig
Látnivalók szerkesztés
- Robert Schumann szülőháza
- 15. századi székesegyház
Zwickauban született szerkesztés
- Robert Schumann (1810 – 1856)
- Hans Chilian (1885–1939 után)
Zwickauban élt szerkesztés
Testvértelepülések szerkesztés
Irodalom szerkesztés
- Erich Keyser (Hrsg.): Deutsches Städtebuch. Handbuch städtischer Geschichte. Band II Mitteldeutschland – Im Auftrag der Konferenz der landesgeschichtlichen Kommissionen Deutschlands mit der Unterstützung des Deutschen Gemeindetages, Stuttgart 1941
- Günter Meier: Geschichte der Stadt Zwickau. Wartberg-Verlag, Gudensberg-Gleichen 2002, ISBN 3-8313-1238-9
- Jürgen Härdler, Wolfgang Göhler, Winni Kettner: Persönlichkeiten & Kostbarkeiten der Stadt Zwickau. Zschiesche, Wilkau-Haßlau 2002, ISBN 3-9808512-0-6
- Günter Meier: Rundgang durch das alte Zwickau. Wartberg-Verlag, Gudensberg-Gleichen 2001, ISBN 3-86134-573-0
- Jürgen Härdler, Rainer Hertting-Thomasius: Bauwerke in Zwickau: eine Baustilfibel mit stadtbaugeschichtlicher Einführung. Förster und Borries, Zwickau 2000, ISBN 3-00-006206-8
- Norbert Peschke: Zwickau: alte Bilder erzählen. Sutton, Erfurt 1997, ISBN 3-89702-012-2
- Michael Löffler, Norbert Peschke: Chronik der Stadt Zwickau. Förster und Borries. Zwickau 1993, ISBN 3-929354-07-1
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2022 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2023. szeptember 21. (Hozzáférés: 2023. október 7.)
- ↑ Chisholm, Hugh , szerk. (1911). " Zwickau ". Encyclopædia Britannica . Vol. 28 (11. kiadás). Cambridge University Press. p. 1061.
