A Buenos Aires-i metró (Subterráneo de Buenos Aires, helyi nevén Subte) egy gyorsvasúti rendszer, amely az argentínai Buenos Aires város területén közlekedik.

Buenos Aires-i metró
Adatok
Ország Argentína
HelyszínBuenos Aires
Típusmetró
Átadás1913
Hálózat hossza62,8 km
Vonalak száma6
Állomások/megállók száma83
Általában használt járműBuenos Aires Underground rolling stock
Nyomtávolság1435 mm
Éves forgalom300 millió
Üzemeltető
ÜzemeltetőEmova
TulajdonosSubterráneos de Buenos Aires Sociedad del Estado
Elhelyezkedése
Buenos Aires-i metró (Argentína)
Buenos Aires-i metró
Buenos Aires-i metró
Pozíció Argentína térképén
d. sz. 34° 35′ 59″, ny. h. 58° 22′ 55″Koordináták: d. sz. 34° 35′ 59″, ny. h. 58° 22′ 55″
A Buenos Aires-i metró weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Buenos Aires-i metró témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A hálózat első szakasza (Plaza de Mayo – Plaza Miserere) 1913-ban nyílt meg, ezzel ez volt a világ 13. metrója és az első földalatti vasút Latin-Amerika, a déli félteke és a spanyol nyelvű világ részére, mivel a madridi metró öt évvel később, 1919-ben nyílt meg.

Buenos Aires az egyetlen olyan argentin város, ahol van metrórendszer.

A metróhálózatnak hat vonala van, az A, B, C, D, E és H vonal 56,7 km hosszan összesen 90 állomást szolgál ki. A hálózatot kiegészíti a 7,4 km hosszú Premetro vonal, és a 26 km hosszú Urquiza elővárosi vonal, összesen 17 további állomással. A vonalakon a forgalom a bal oldalon halad, mivel a rendszer megnyitásakor Argentína a bal oldali közlekedést alkalmazta. Napi szinten több mint egymillió utas használja a hálózatot, amely összeköttetést biztosít a város kiterjedt közvetítő vasúti és buszos hálózataival.

A hálózat a 20. század első évtizedeiben gyorsan bővült; 1944-re a fő útvonalak elkészültek, és a legújabb vonalat 2007-ben építették be. A második világháború után a bővülés üteme jelentősen visszaesett. Az 1990-es évek végén a bővítés gyorsabb ütemben folytatódott, és négy új vonalat terveztek a hálózathoz. Ennek ellenére a hálózat bővítését nagymértékben meghaladta a város közlekedési igénye.

2015-től két korszerűsítési tervet mutattak be: Buenos Aires város 670-es törvénye, amely 3 új vonal (F, G és I) létrehozását javasolta, és a PETERS tervet, amelyben 2 vonal létrehozása és az I-es vonal elhalasztása, majd jövőbeli bővítése szerepelt, valamint számos más útvonal-módosítás.

2019 óta nem voltak bővítések, fél évszázad óta először.[1]

A teljes hálózatot 1939-ben államosították, és egészen az 1990-es évek közepéig állami kézben és üzemeltetésben maradt, majd koncesszióként üzemelt. A korábban állami üzemeltetésű vonalakat 20 éves koncesszióként ajánlották fel az érdeklődő magánfeleknek; a két kiegészítő vonalat is bevonták ebbe a privatizációba, és 1995 óta mindegyiket a Metrovías üzemelteti, bár a hálózat és a gördülőállomány Buenos Aires városának tulajdonában maradt.

Vonalak szerkesztés

Vonal Üzembe helyezve Utolsó fejlesztés Eredeti útvonal Jelenlegi útvonal Hossz
(km)
Állomások
száma
Napi
utasszám (2018)[2]
  1913 2013 Plaza de MayoPlaza Miserere Plaza de MayoSan Pedrito 9.8 18 (irányonként 17) 258,000
  1930 2013 Federico LacrozeCallao L. N. AlemJ.M. de Rosas 11.9 17 361,000
  1934 1936 ConstituciónDiagonal Norte ConstituciónRetiro 4.5 9 208,000
  1937 2000 CatedralTribunales CatedralCongreso de Tucumán 10.4 16 328,000
  1944 2019 ConstituciónGral. Urquiza RetiroPlaza de los Virreyes 12 18 94,000
  2007 2018 OnceCaseros Facultad de DerechoHospitales 8.8 12 128,000

Térkép szerkesztés

 


Jegyzetek szerkesztés

  1. Estancado y en crisis, el Subte cumple 107 años (spanish nyelven). enelSubte , 2020. december 1. (Hozzáférés: 2021. március 2.)
  2. Subte: con récord de pasajeros, siguen las quejas por el servicio y busca mejorar con más obras, 2018. augusztus 13. (Hozzáférés: 2019. március 21.)

Források szerkesztés